Mint a Budapest-Északi Református Egyházmegye egyik gyülekezetének lelkipásztora éveken át sokat hallottam ennek az iskolának a nyűgjeiről, sokszor viharos életéről, küzdelmeiről – némi távolságtartással figyelve a „lónyays öregdiákok” buzgalmát, féltő lelkesedését. Jóval ezelőtt, éppen 25 éve, közvetett módon (egy-egy akkori tanár és diák révén) sokat hallottam az újraindulás örömeiről, nehézségeiről. Teológus diákként egy rövid ideig együtt ettünk a Ráday utcai menzán a lónyaysokkal. Néhány éve pedig egyházmegyénk megbízásából másfél évig spirituálisa lehettem a tanároknak. Tehát sokféle érintkezési pontom volt az iskolával.

Szeptember 29-én szombaton részt vettem az iskola újraindulásának 25. évfordulója kapcsán rendezett ünnepi alkalmak egyikén, ahol valamit mélyen megértettem a „Lónyayból”– sőt, fellelkesülve, emelkedett szívvel jöttem el.

Szabó Ferenc lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző, hajdani diákként, szemtanúként tartotta a bevezető áhítatot, majd Szloboda József esperesünk szólt, mint aki maga is sokféle módon kötődik ehhez a 25 éves időszakhoz a Lónyay életében. Ezek után következett Földváryné Kiss Réka történész előadása. Az iskola történetét a budapesti reformátusság épülésébe ágyazva „festette meg” a résztvevő tanárok, diákok, öregdiákok és más vendégek előtt. Az előadás stílusa és tartalma is végtelenül felemelő és lelkesítő volt! A hallottak alapján jó volt reformátusnak lenni, kötődni ehhez az iskolához. Mind a budapesti reformátusság, mind a Lónyay huszonöt éves (és teljes!) története arra tanít és bátorít minket, hogy lehetetlen körülmények, szűkre szabott keretek között is, szorító történelmi helyzetben is lehetséges álmodni, kockáztatni, „beruházni”, hűségesnek maradni, az Egyházat szeretve alkotni, konzervatív módon is korszerűnek lenni!

Az egyháztörténet „kisebb és nagyobb metszetei” azért fontosak, mert valóban tanítanak, bátorítanak, erősítenek a jövőre nézve. Érdemes a régiekről hallani, tanulni – „meghallgatni” őket, velük „beszélgetni!” Amikor a jövőről gondolkozunk, vagy a jelennel bajlódunk – a múlt tanácsadónk.

A Lónyay múltja is ilyen. Ebben az ünnepségsorozatban az iskola diákjai és tanárai (Tóth Csaba Csongor igazgató úr vezetése alatt) megerősödhettek identitásukban – és a jövőhöz sok muníciót kaptak. Aki ellátogat ebbe az iskolába, tapasztalni fogja, hogy komoly építkezés folyik – hisszük, ez az iskolánk is tovább erősödik, amiből egyházunk is tovább gazdagodik. Örüljünk együtt a múltnak – hálát adva a régiekért, ezért az iskoláért olyan sokat harcoló áldott szolgákért, és hálát adva azért is, hogy vannak, akik most emlékezhetnek és álmodhatnak tovább!

Sóskuti Zoltán
a Bp. Rákoskeresztúri Református Egyházközség lelkipásztora

Kép: Vargosz (reformatus.hu)