Luther nyomában

Egy életút mentén a reformáció hetében.

Október végén, a reformáció hetében ismét útra kerekedtek a Károli Egyetem Hittudományi Karának hallgatói, hogy közvetlen közelről is tanulmányozzák a nagy reformátor Luther Márton életét. Különös aktualitást ad minden ilyen útnak a reformáció kirobbanásának közelgő 500 éves évfordulója, melyre a német állam és az egyházak is nagy odaszánással készülnek. Szép látni azt, hogy mennyire együtt jelennek meg azok a gondolatok, hatások, események, melyekre egy nemzet közösen emlékezhet. A teológus és vallástanár hallgatók bejárták Luther életének főbb helyszíneit, valamint az életét és munkásságát követő, most igen gazdag kiállítás- és látványanyagot: Eisenach-Wartburg, Eisleben, Erfurt, Wittenberg, Drezda városaiban.

Luther:
Higgy Krisztusban, és tedd, amivel tartozol a hivatásodnak.

Mások hordozzák az én terhem, az ő erejük az én erőm.

Koldusok vagyunk, ez az igazság. (élete végén)

Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg" (Mt 4,17), azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen. (Luther 95 tételének első pontja)

Nem tettem semmit, az Igét hagytam cselekedni.

Luther erfurti szerzetes korában ismerte meg a Szentírást. Mikor egyik rendi elöljárója látta, hogy milyen buzgón tanulmányozza, így szólt rá: „Ejnye, ejnye Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő."

Husz János (halála előtt):
„A ludat ma ugyan megégetitek, de száz év múlva azonban egy hattyú jön majd, akit nem égethettek meg."
(más fordítás szerint: „A libát ugyan ma elégetitek, de annak hamvából egy hattyú támad majd fel.")

Luther és Biblia kiállításról:
Luther nemcsak a mozgás szabadságát adta, hanem eszközt a mozgáshoz. (Heine)

Meg vagyok győződve róla, hogy a Biblia egyre szebb lesz, minél jobban érti az ember. (Goethe Luther fordításáról)

Melyik könyv hatott legjobban az életemre? Nevetni fognak: a Biblia. (Brecht) 

 

Szöveg és képek: Bölcsföldi András