Cs. Szabó Sándor Luther című történelmi-életrajzi regényének az első kötete, Az út még tavaly, a Reformáció 500 ünnepségsorozatára készült el, és a 95 tétel elkészültéig kísérte végig a reformátor életét. Az idén megjelent folytatás, Az igazság és az élet innen veszi fel a fonalat, és Luther halálával zárul. Ebbe kerültek bele hitvitáinak, a kiátkozásának, a fordítási munkásságának és házasságának a története is.



Az igazság és az élet megjelenésének alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetést a Harmat Kiadó és az Evangélikus Országos Múzeum. A résztvevők Cs. Szabó Sándor, a könyv írója; Győri Anna, a könyv szerkesztője; és Korányi András egyháztörténész-professzor voltak. A beszélgetést Jakus Ágnes, portálunk munkatársa moderálta. Fekete Dániel előadásában több részlet is elhangzott a műből a beszélgetés közben.

A regény születése
Cs. Szabó Sándor nagyjából három éven át kutatta Luther életét a regény megírásához. Ezalatt a magyar nyelvű anyagok nagy részét elolvasta, és mellé néhány angol és német nyelvűt is. Az első kötethez kevesebb információt talált, míg a másodikhoz rengeteget. „Túl sok volt a forrás, ezért sok mindent el kellett engednem. Inkább igyekeztem Luther helyébe képzelni magam az alapján, amit írt” – avatott be. A második rész nem csak emiatt bizonyult nehezebbnek: „A felekezetek közötti konfliktusok mértéktartó ábrázolása sem volt egyszerű, nem akartam senkit sem megsérteni.”


Győri Anna számára ez volt az első olyan alkalom, amikor magyar szerző művével kellett dolgoznia. A közös munkáról így mesélt: „Egy másik szerkesztőtől vettem át a feladatot, gyakorlatilag kész ötletekkel. Eredetileg három kötet volt a terv, de nagyon hosszú volt a kézirat, így a második kettőt egybe kellett szerkeszteni.” Sokszor és tüzetesen át kellett olvasnia a művet mondatról mondatra, és sok mindent kivágnia. Ő is úgy látja, hogy a második kötet nehezebb feladat volt. „Drukkoltam Sándornak, mert nehéz az olvasói szimpátiát megőrizni, hiszen Luther élete vége felé igencsak megkeseredett” – idézte fel.


A szerző és a szerkesztő néha megküzdöttek egy-egy rész bennmaradásáért. Az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének keletkezéstörténetéhez például az író ragaszkodott, és az egyes nézőpontkarakterek megtartása is fontos volt. „Ha hagyom magam, előbb szabadulok” – ismerte el utólag Cs. Szabó Sándor.

Történelem és fikció
Egy történelmi regény esetében mindig fontos kérdés, hogy a szerző mennyire ragaszkodik a tényekhez, és mennyire rendeli alá a dramaturgiának a cselekményt. Cs. Szabó elsősorban a hűségre törekedett. „Sokszor olyan érzés volt írni, mint megkötött kézzel festeni. Apróbb módosításokat persze dramaturgiai okokból megengedtem magamnak, például kisebb események sorrendjének a felcserélését. És az egyik nagyobb csalásom, hogy a könyvben Luther jelen van Bölcs Frigyes halálánál, holott a valóságban ez nem így történt. Erre azért volt szükség, hogy Luther szemszögéből írhassam meg az eseményeket.”

Korányi András egyháztörténész szerint mindig alkotó kérdése, mennyire lehet hű egy életrajzi regény a valósághoz. „A tudományos művek is interpretációk, és a történelmi regényekbe is belekerülhet pár forrásanyag. Ebbe a könyvbe rengeteg belekerült.” Korányi egyháztörténeti szempontból is vizsgálta a könyv hitelességét. „Örültem, hogy előkerültek Luther életének fontos mellékszereplői, például Johann von Staupitz, aki igen meghatározó volt Luther lelkisége szempontjából.” Szerinte nem fenyeget az a veszély, hogy olvasás közben rávetítjük a történetre utólagos ismeretanyagunkat, mivel a könyvet végigkíséri a szereplők improvizációja.


Bár én is történész végzettségű vagyok, ezzel a korral sosem foglalkoztam, így nekem sok minden új volt” – vette át a szót Győri, aki számára igen érdekes volt kisgyermekkorától nyomon követni Luthert, és látni, hogy a készségei már akkor kiemelkedőek voltak. „Fontos volt számomra a személyes vonal, például az, hogyan volt képes ennyi fizikai és lelki gyötrelem mellett ilyen sokat írni.”

Társadalmi konfliktusok
A kétkötetes regény nemcsak a reformátor életébe nyújt betekintést, hanem korhű képet ad az akkori társadalmi konfliktusokról és problémákról. Korányi ennek kapcsán cáfolta azt a közkeletű vélekedést, hogy Luther fellépése okozta volna az egyházszakadást. „A keresztény európai közösséget a 13. századra szétrobbantotta a politika. Mire eljutunk a reformációig, valójában már semmilyen egység nem létezett” – állítja.

A vallási megosztottság mellett a másik kényes téma Luther antiszemitizmusa. „Én is megkaptam már, hogy hogyan írhatok egy antiszemita emberről könyvet” – mesélte Cs. Szabó, aki sem elhallgatni, sem túlhangsúlyozni nem szeretné a témát. „Benne van, de igyekeztem a helyén kezelni.”

Korányi szerint Luther sokakról igen keményen fogalmazott: a pápáról, a zsidókról és a törökökről is, és csak az aktuális korszellemtől függ, melyiket vetik éppen legerősebben a szemére. Ószövetségi teológiáján például nem érződik az antiszemitizmusa, noha ennek megléte tagadhatatlan. „Igen, benne van; igen, ő ilyen volt; de ennek megítélése Isten kezében van” – fogalmazott az egyháztörténész.



Luther, az ember
Milyen lehetett a valódi Luther? – adódik ezek után a kérdés. „Szangvinikus ember volt, mélységek és nagyságok között tépelődött. Nem tudom, hányan bírnánk ki ekkora nyomást, mint amennyi őrá nehezedett. Nem csoda, ha időskorában dührohamai voltak” – jegyezte meg Korányi. Luther irtózott a konfliktusok felvállalásától, ami a mai kor emberének érthetetlen lehet. Sose csinált nagy dolgot abból, hogy elégedettek-e vele. A konfliktuskerülés melletti másik fontos jellemvonása a szabadság iránti vágya. Ezek végigvonulnak az egész életén. „Az ő szabadsága a hívásra szól.”

Sokszor egészen finoman jeleníti meg őt a könyv. Míg az ismert filmváltozatban Luther magányos harcos, ez a regény bemutatja a közösségi szövetet is. Ez a közösségi kultúra Korányi szerint a protestantizmus része lett. „Luther prófétai alkat volt, szerencse, hogy nem volt főpapi tisztsége. A teológus és az emberi oldal együtt válik értelmes küldetéssé.” Teológusként egyébként Pál volt Luther számára a minta.

A két kötet alcíméből adná magát a krisztusi életút és a lutheri életút párhuzama. Ezt Cs. Szabó is elismeri: „Sok a párhuzam, bár például Krisztus nem földi családot alapított.” Szerinte Luther azért lehetett tömegekre hatással, mert olyan dolgokat mondott ki, amelyek az őt hallgató vagy olvasó emberekben is ott voltak, gondolatai ezekre rezonáltak. „Ez kegyelmi állapot.”



Emberi kapcsolatok
Lutherrről a legpontosabb képet azonban az adja, ahogyan emberi kapcsolataiban jelenik meg. „Az apja, Hans szemszögéből ismerjük meg gyerekként. Később a fizikai atyja mellett lesz egy lelki atyja Staupitz alakjában, hogy végül eltaláljon a Mennyei Atyjához is. És nagyon fontos, hogy a végén Luther maga is apa lesz” – magyarázza Győri, akit az is nagyon megindított, ahogyan a reformátor a kislányát siratta el.

Érdekes, hogy Luther és fia között megismétlődik fordított felállásban az a jelenet, amely Luther és az apja között zajlott korábban. „Ezek szándékosan tükörjelenetek lettek. A korábbi fiú később apa lett, és ugyanannak éli át a másik oldalát” – mondta Cs. Szabó, aki számára az apa-fiú kapcsolat fontos motívum az egész regényben.

A másik fontos ember a reformátor életében Katharina von Bora, a felesége. „Családos embert sokkal nehezebb ábrázolni, még akkor is, ha Luther sok mindent megosztott a leveleiben, ezért ezekre hagyatkozhattam” – árulta el Cs. Szabó, aki szerint Luther életét meghosszabbította a jól sikerült házasság.

„A reformátori nemzetségből csak nekik volt sikeres házasságuk. Szabadesésszerű házassági döntés volt, de szerencsére volt bennük elég szeretet” – fogalmazott Korányi, aki mind a kapcsolaton belüli szereposztást, mind a motivációk ábrázolását hitelesnek érezte a könyvben.



Győrit elsősorban az emberközeliség fogta meg mindebben. Az első kötetben nem volt kiemelt női karakter, ezért várta már Katharina felbukkanását. „Az a rész zseniális, amikor Luther Augustinust idéz a nászéjszakáján” – jegyezte meg. Ez a kapcsolat, persze, egészen más, mint amit manapság várna el egy romantikus történettől az olvasó. „Más az időfogalma ennek a kornak: itt sokat vitatkoznak, sok levelet megírnak, sokat sétálnak.”

Vége?
Meglepő módon a második kötet utolsó mondata nem ponttal végződik, hanem pontosvesszővel. „Ez részemről hitvallásszerű befejezés” – magyarázta a különös döntést Cs. Szabó, aki megerősítette, hogy folytatás már nem készül a két kötethez, hiszen végigvette Luther egész életét. „Eljátszottam ugyanakkor a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Luther egy bizonyos ponton másként dönt, és visszavonul a nyilvánosságtól. Lehet, hogy egyszer megírom majd ennek az alternatív történetét Alther címmel” – mondta az egyébként tudományos-fantasztikus írásairól is ismert Cs. Szabó. Győri Anna mosolyogva csak annyit reagált erre, hogy szívesen szerkesztené azt a kiadványt is.




Az író blogján olvashatóak további érdekességek, kulisszatitkok a könyvről: https://martinluther.blog.hu/


Képek: Füle Tamás