Milyen férfikép élt benned felnőtté válásodig?

Sokféle egyszerre, ezért nem alakult ki, hogy na, akkor ilyen és ilyen egy igazi férfi. Az egyik forrás az apukám: sokat jelentett és jelent a számomra. Mikor gyerek voltam, ő erdész volt, fegyverrel a vállán járta az erdőt, sok időt töltöttünk együtt a természetben. Ügyesnek, erősnek és bátornak láttam őt. Voltak a kamaszos olvasmányélményeimből fakadó hősies férfiképek is előttem, de középiskolás koromra ez a fonal elveszett – sokáig nem láttam olyan férfit az életemben, akire példaképként fel tudtam volna nézni. A férfiasságnak inkább konkrét személyek viselkedésében megfigyelt egy-egy aspektusa vált vonzóvá, és ahogy idősödünk, valahol természetes is, hogy lejjebb adunk az idealizált férfiképeinkből.

Két gyermek édesapja vagy – hogyan formálódott az apaképed?

Amikor egy barátomnak, vagy ismerősömnek gyereke születik, gratulálni szoktam az összes újszülöttnek is, mert az első baba érkezésekor apa és anya ugyanúgy születik. A nőknél talán természetesebben, ösztönösebben zajlik az anyává válás, az azonban hosszabb, kevésbé magától értetődő folyamat, ahogy a férfiból apa lesz. Én azt éltem meg, hogy meg kell találnom a saját apai működésmódomat, és ehhez azt is, hogy milyen mintákat hozok a családomból. Ezeket felismerni, elfogadni és újragondolni sok időbe telik. Azt látom, sokszor még egy idősebb apa is dolgozik az apaságán, akár annak ellenére, hogy a gyermekei már elköltöztek otthonról.

Mit jelentettek a 4M-es kihívások a saját életedre nézve?

Először egy XCC-n vettem részt. Tudtam magamról, hogy kereső ember vagyok, sokáig kerestem a helyemet az életben és a férfiasságban egyaránt. Nem evidens dolog férfivá válni és férfiként működni, ezért úgy gondoltam, ez a kihívás lehet, hogy hozzá tud valamit tenni ehhez. Az XCC-ről mindenki mást hoz haza, én akkor leginkább azt ismertem fel, hogy bár nagy teljesítményeket adok le az életem egyes területein, a családom felé ez sokkal kevésbé igaz. Elhatároztam, hogy jobban odafordulok a feleségem felé, a gyerekeim felé. Ez nyilván nem ment egyik napról a másikra, hanem miután megtörtént a felismerés, folyamatosan próbáltam ehhez fölnőni. Az utóbbi időben pedig a férfiképem formálódásában sokat jelentettek azok a társaim, akikkel együtt szolgáltam a 4M-es programokon. Úgy érzem ott, mi férfiak faragjuk és élesítjük egymást.

Hogyan váltál a 4M Apa-Fia Kihívásának vezetőjévé?

Annak az XCC-nek a végén, amelyen részt vettem, a szervezők már hirdették az első magyarországi Apa-Fia Kihívást, ahogyan azt is, hogy szervező önkénteseket is várnak a résztvevők mellé. Én jelentkeztem, és coachként kísértem az egyik csapatot a kalandok során, a következő évben pedig bekerültem a vezetői csapatba. Aztán Gajári Dávid barátom, aki a kihívást Magyarországon először megszervezte, és az első három programot vezette, megkért, hogy a következő kettőt koordináljam én, hogy ő is részt vehessen rajta a két legidősebb fiával.

Saját apaságodban mit tudsz hasznosítani a kihívások során szerzett tapasztalatokból?

Azzal, hogy én az Apa-Fia Kihívásban a kezdetektől részt veszek, nyilván elesek attól a lehetőségtől, hogy ez egy teljes meglepetés legyen a számomra, amikor majd a fiammal veszek részt rajta. Ő egyébként már nagyon várja, és minden kihívás után kérdezi, hogy mikor jöhet már velem. Mégsem bánom, hogy így alakult, mert óriási pluszt jelent, ahogy fél évről fél évre szervezem ezt a kihívást, találkozom más apákkal, az ő élettörténetükkel, sikereikkel és kudarcaikkal. Ezeken keresztül tanít Isten az apaságról, építi a saját hozzáállásomat. Lehetőséget kapok arra, hogy életem legfontosabb kapcsolatára folyamatosan reflektáljak.

Mi hívta életre ezt a programot?

Ha férfiakkal beszélgetsz, vagy elmész egy XCC-re, és ott az emberek őszintén megosztják egymással az életüknek egyes aspektusait, gyakori közös pont, hogy nagyon sokan hordozunk a szüleinktől kapott lelki sérüléseket. Ez ma divatos, de egyben valóságos téma, és férfiként talán az apasebek jellemzőbbek és láthatóbbak.

Az egyik gondolat, ami életre hívta ezt a kihívást, az pont az volt, hogy akik most apák, ők tudjanak jobban és egészségesebben kapcsolódni a fiaikhoz, és a következő nemzedék kevesebb apasebbel nőhessen föl. Félig viccesen azt szoktuk mondani magunk között, hogy azért szervezünk apa-fia kihívást, hogy aztán a férfiaknak ne kelljen később XCC-re menniük.

Az a tapasztalatom, hogy férfitársaim számára az egyik legnagyobb küzdelem a felelősségvállalás. Nehéz felelősséget vállalni, sokan nem is képesek rá, vagy elmenekülnek a felelősség elől. A kihívásban ez mekkora hangsúlyt kap?

Több szinten is jelen van. Egyrészt megjelenik az apai felelősség, ami legkésőbb akkor a vállára helyeződik a férfinak, amikor a gyermekét először a kezébe veszi. Az apák a kihívás során lépten-nyomon szembesülnek ezzel, hiszen óhatatlanul azt kérdezik maguktól, hogy én hogyan csinálom vagy csináltam az apaságomat, így szeretném-e csinálni tovább. Sok apa mondja el a végén, hogy változtatni akar azon, ahogy eddig élt, és emögött nagyon sokszor egy erősebb felelősségvállalás elhatározása látszik meg.

Másrészről olyan szinten is benne van, hogy egy apának felelőssége a gyermekének nemcsak példát mutatni, értékeket átadni, hanem az is, hogy átadja a fiúnak a saját élete feletti felelősséget. Mintegy átadja a stafétabotot. És azt nagyon finoman éreznie kell, hogy a szerepe a fia életében hogyan variálódik át: ahogy nőnek a gyerekei, egy erősebben direktív szerepből egyre inkább egy konzulensi szerepbe kell kerüljön. És persze ott van a másik oldal, hogy a fiúnak viszont pont ebben az életszakaszban meg kell tanulnia egyre inkább átvenni a felelősséget a saját élete felett, meg kell tanulnia jó döntéseket hozni, és meg kell tanulnia, hogy mi az apjának, a szüleinek a szerepe innentől az életében.

„Felváltva támogattuk egymást”
Nagy Richárd Zoltán és 13 éves fia, Richárd baráti javaslatra jelentkezett az Apa-fia kihívásra, melyet mindketten mérföldkőnek tekintenek az életükben. A páros örömmel mesélt nekünk tapasztalatairól.

Nagy Richárd Zoltán: „A legizgalmasabb része az volt, hogy ez alatt a három nap alatt folyamatosan csak sodródtunk, és mindig új felismeréseink voltak. Nem tudtuk, hogy mi fog történni másnap, vagy öt perc múlva. Annyit tudtunk, hogy fizikai és lelki kihívásokkal fogunk találkozni, illetve, hogy a napi rutinokat is figyelembe véve biztosan ki fog zökkenteni minket komfortzónából. Rengeteg mélypontot éltünk át, ahol fizikailag azt éreztük, itt a vég, lelkileg pedig, hogy mit keresünk mi itt. De nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy felváltva támogattunk egymást attól függően, kinek volt több energiája. Rengeteg olyan pillanat volt, amikor Ricsó húzott ki engem a gödörből, hogy meg kell csinálni, meg tudjuk csinálni, menjünk tovább, már csak egy nap van hátra. Számomra élményt jelentett látni, ahogyan kamaszként rá volt kényszerítve, hogy döntéseket hozzon és megoldjon feladatokat.”

Nagy Richárd: „Tényleg nem tudtuk, mire számítsunk. Jó értelemben véve nem volt más választásunk, végig kellett csinálnunk. Örülök, hogy együtt tudtuk megcsinálni a kihívást, annak ellenére, hogy nagyon fárasztó volt. Apukámmal mindig jó kapcsolatot ápoltam, ezek után szerintem ez még jobbá vált. Kevesebbet vitatkozunk és jobban megértjük egymást.”

Nagy Richárd Zoltán: „Mind a ketten egy másik oldalát ismertük meg a másiknak és szembesültünk azzal, milyen sok berögződés él a fejünkben a másikkal kapcsolatban. Én úgy jöttem vissza, hogy a gyermek készen áll arra, hogy elkezdje az életét, nem kell burokban tartani, hiszen lélekben sokkal erősebbnek bizonyult. A hab a tortán számomra a vége volt, amikor a fiam 150 ember előtt mesélt tíz percen keresztül az élményeiről. Egy kamasz gyereknek és az apának persze megvannak a maguk vitái, de már másként nézünk egymásra. Beleláttunk egymás lelkébe, hogy mi miért történik. Ez olyan szintű kiszakadás ebből a rohanó világból, mely alatt az ember rengeteg lelki táplálékot tud magába gyűjteni. Az utolsó napra testileg-lelkileg összeraktak és teljesen új emberként tudtunk onnan eljönni.

A legtöbb férfi még ma sem meri felvállalni érzelmeit, különösen más férfiak társaságában. Az Apa-Fia Kihívásban azonban elég erőteljesen jelen van a lelki szál – miért?

Egy apa azt írta nekünk a legutóbbi kihívás után, hogy egyszerre érezhette magát férfinak és apának, kemény harcosnak és – a fia és önmaga számára is – érzelmileg elérhető embernek. A kaland és a fizikai megterhelés, a férfias témák különleges férfi-élményt adhatnak, ugyanakkor ez a program elsősorban a kapcsolatról szól, és ez az igazi kihívás benne.

Ez a kapcsolat pedig nem képzelhető el anélkül, hogy apa és fia lelki életet élnek, konkrétan beszélgetnek egymással, és a beszélgetés mélyebbre megy, mint a Bajnokok Ligája tabella aktuális állása, ami egy nagyon jó téma egyébként, de férfiak az egész életüket el tudják tölteni úgy, hogy csak ilyenekről beszélgetnek.

A résztvevő párosok csoportokban teljesítik a kihívást – ez milyen pluszt jelent számukra?

Mindenképpen építő számukra a társakkal közösen megélt kaland és egymás megismerése. Az ugyanakkor változatos, hogy mennyire kovácsolódnak össze ezek a csapatok, van, amikor jobban, van, amikor kevésbé. Vannak, akik tartják utána is a kapcsolatot egymással, és vannak, akiknek ez egyszeri ismeretség marad. Előfordul olyan is, hogy az apa-fia párosokon keresztül családok ismerkednek így össze, akik összejárnak később. 

A kihívás hogyan van hatással a résztvevő apák és saját édesapjuk kapcsolatára?

Azt vettem észre, hogy minden apa, aki részt vett az apa-fia kihíváson, igazából két utat járt be. Egyrészt ténylegesen végigjárta a kihívást a fiával, belül a lelkében pedig végigjárta a kihívást az édesapjával is, függetlenül attól, hogy él-e még, vagy elhunyt korábban. Ez a legkülönbözőbb felismerésekhez és következményekhez vezethet. A legutóbbi kihíváson volt egy férfi, aki utána megírta nekünk, hogy most döbbent rá, hogy igazából meg akar bocsátani az apjának és az anyjának, ki akarja dobni a velük szemben írt számlatömbjét az ablakon. Egy másik példa, ami sokat jelentett nekem: volt egy férfi, aki azt mesélte el, hogy néhány héttel korábban temette el az édesapját, akit nagyon szeretett. És annak ellenére, hogy egy református, egyházi közegben mozgó férfiről van szó, aki rengeteg lelki, templomi programon vett részt azóta, nem tudta megélni, kiengedni a gyászt. És az Apa-Fia Kihíváson volt egy pont, ahol az apjával kapcsolatos érzések átszakadtak benne, és egy napon keresztül csak sírt és sírt. Nekünk azt mondta, hogy ne sajnáljuk emiatt, mert mindenkinek azt kívánja, hogy ilyen hálával élhesse meg a gyászt, és búcsúzhasson el az édesapjától.

Előfordult-e olyan, hogy az apa-fia páros azt mondja egy kihívás során, hogy ő nem erre számított?

Persze. És időnként akad egy-egy pár, aki ki is száll a programból, és valóban olyan érvek hangzanak el ilyenkor, hogy nem ezt várták, vagy nem így kell programot szervezni. Ez abban az esetben jellemző, amikor egy anya fizeti be az apát és a fiút a kihívásra, mondván, jó lesz ez majd nekik – akik aztán a helyszínen szembesülnek vele, hogy erre maguktól biztosan nem jelentkeztek volna.

A program nem egy megoldás az életre vagy a problémás apa-fia kapcsolatra. Hanem egy lehetőséget kínál arra, hogy különleges körülmények között, egy apát és egy fiút olyan közös élmény érjen, aminek segítségével úgy kapcsolódhassanak egymáshoz, ahogy talán eddig még soha nem tették. És az, hogy ki mit vesz ki ebből, vagy konkrétan kit mi szólít meg ezen a kihíváson, ez mindig az adott élethelyzeten múlik.

Tehát nem is maga a kihívás a kulcs, hanem az apa és fia közötti őszinteség és megnyílás. Nem az történik, hogy mi elmondjuk nekik, mit és hogyan kellene csinálni, aztán hajrá. Hanem saját személyes megélésük által válik ez számukra jelentős élménnyé.

Milyen fiúkkal találkoztok a kihíváson?

A programra 12 és 18 év közötti fiúk jönnek, a Z és az alfa generáció képviselői. De mi nem a generációs sajátosságokból indulunk ki, hanem abból, hogy kamasz fiúkról, fiatal férfiakról van szó. A különleges életszakaszban az apjukkal való kapcsolatuk is különleges fázisában van éppen. Gyakran mondják velük kapcsolatban, hogy nagyon kényelmesek, vagy nehezen tudnak valós, analóg viszonyok között kommunikálni, mert annyira a virtuális világhoz vannak szokva. Én ezeket nem láttam igazolódni.

Én azt láttam, hogy a programon nagyszerű, csillogó szemű fiatalemberek vesznek részt, akiknek ez egy méltó kihívás, tehát fizikailag, lelkileg, szellemileg is megmérettetnek ebben a kalandban, de nagyszerűen helytállnak és egyébként nagy önbizalomra tesznek szert a végén.

Volt egy édesanya, aki azt a visszajelzést adta nekünk, hogy a fia csak mosolyog, mióta az apjával hazatértek, és olyan magabiztos, mint még soha. Egy srác azt írta, hogy szerinte életében nem beszélgetett annyit komoly témákról az apukájával, mint ezen a hétvégén. Egy édesapa szerint egy kamaszodó gyerekkel, egy fiatal fiúval jött el a programra, és egy igazi, „kis felnőtt” férfival tért haza.

Mennyire szól a kihívás a beavatásról?

A beavatás kiveszett a társadalmunkból, egyházi környezetben sokszor egyenesen ellenséges, törzsi, sámánisztikus rítusnak tekintik. Ugyanakkor ezt a témát nagyon fontosnak tartom. Az Apa-Fia Kihívás semmiképpen sem egy „beavató tábor”, mégis érdekes módon a visszajelzések azt mutatják, hogy apák és fiúk egyaránt megélnek valami beavatáshoz hasonlót. És ez pusztán azért történik, mert ha megnézzük, sok társadalomban mi is a beavatás valójában? Az, hogy férfiak együtt, részben közösen, részben magányosan, de átélnek egy embert próbáló élményt, ami megerőlteti a testüket, a lelküket, a szellemüket egyaránt.

Látsz-e más motivációt a kihívásra jelentkező, keresztyén apa-fia párosnál?

Talán annyiban, hogy akiknek van spirituális kapcsolódásuk vagy gyülekezeti hátterük, ők talán tudatosabban és tágabb keretben szembesülnek az apai és fiúi szerepükkel, ennek a kihívásaival és a felelősségtudatával.

A férfiak egészséges kapcsolataiért
„A 4M Magyarország küldetése, hogy a férfiak kiteljesedett és bátor életet éljenek, amelyben kulcsszerepe van a férfiak kapcsolatainak” – árulta el Bozó Tamás. Mint mondja, az XCC (Extreme Character Challenge) a szervezet zászlóshajója, mely egy három napos testi, lelki, szellemi kihívás a vadonban férfiak számára. „Mivel a férfinek van egy felesége, egy társa, ezért idővel lehetőség adódott a nőknek szóló kihívásra” – folytatta. Ez az Arise, melyről a szervezők hangsúlyozzák, hogy nem XCC, hanem egy olyan program, amely egyszerre nyújt megnyugvást, teret és csendet, de szembesít a változás szükségességével, és mutat rá fel nem fedezett erőforrásokra. A női kihívást követte az Apa-Fia, majd az Apa-Lánya program, amelyben az apa és gyermekei közötti kapcsolódás van a középpontban. A 4M Magyarország legújabb programjai a Z-generációnak szóló XCC, illetve a Házas Kihívás, amelyre először idén augusztusban kerül sor.

A szervezet programjairól és azok részleteiről a https://4mhu.com/-on, vagy a 4M Magyarország Facebook-oldalán található bővebb információ.

Ősszel a hetedik Apa-fia kihívásra kerül sor – hogyan változott a program az évek során?

Az alapstruktúra változatlan. Ugyanakkor vannak a programnak olyan elemei, amelyek időről időre módosulnak. Vannak praktikus elemek, amelyeken egy tapasztalat kapcsán javítunk, vagy változtatunk, és időnként tartalmi elemekkel is sakkozunk. Azt gondolom, hogy mostanra megérett egy olyan íve, egy olyan váza ennek a programnak, ami már eléggé bejáratottnak tekinthető.

Köztudott, hogy a program egyik kulcseleme, hogy a résztvevők nagyon kevés részletet tudnak előre – miért tartjátok ezt fontosnak?

A kihívás nem kihívás többé, ahogy egy meglepetés sem lesz meglepetés, ha már előre tudok róla. Sőt, ha tudom mi vár rám, akkor elkezdek készülni rá.

Egyébként ránk, férfiakra szerintem nagyon jellemző, hogy mi bebiztosítjuk magunkat, jól felkészülünk, terveket készítünk, levédjük a sarkokat – tehát nem szeretjük, ha minket váratlanul érnek helyzetek. Na de ha így élünk, akkor nem fognak kalandok történni az életünkben.

Ez a kihívás egy kaland, és a kalandnak az a jellemzője, hogy nem tudjuk, mi lesz a vége.

Mekkora szolgálói csapat segít a kihívásban?

Körülbelül 35 fő, hétköznapi emberek a legkülönfélébb területekről: volt már köztünk kárpitos, informatikus, egyetemi docens és idegenlégiós katona is. A szolgálók között vannak olyanok, akiknek kifejezetten az a feladata, hogy kísérje a résztvevőket, ezért szükséges, hogy rendelkezzenek olyan készségekkel, hogy képesek legyenek emberekkel jól kapcsolódni, kríziseken átsegíteni és gyengéden támogatni őket.

A 4M Magyarország idei őszi Apa-Fia Kihívására 2025. október 3. és 5. között kerül sor. A programra még vannak szabad helyek, jelentkezni az alábbi linken lehetséges: https://4mhu.com/apafia/

Képek: Dezső Attila, 4M Magyarország Apa-Fia Kihívás

Kapcsolódó cikkeink:

A férfivá válás útja - Parokia.hu
Más emberként térnek vissza – ezt állítják, akik részt vesznek a vég nélküli napként is fémjelzett XCC-n. A kívülállók számára titkos kalandtúráról annyit biztosan tudni, hogy ami ott történik, jellemformáló erővel bír a férfiak számára. Áldozatmentalitásról, megszégyenítés nélküli lelepleződésről és felelősségvállalásról beszélgettünk az XCC hazai vezetőjével, Hamar Dániellel.

Tesztoszteron teszi a férfit? – Parokia.hu
Mit jelent férfinak lenni? Túl van az emberségen, vagy innen? Triviális, vagy mégsem az? Néhány kapaszkodót kínálunk azoknak, akik némi gyanakvással szemlélik magukat.