A JÉZUS KRISZTUS, AZ ISTEN FIA EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE: AMINT MEG VAN ÍRVA ÉZSAIÁS PRÓFÉTÁNÁL: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET A TE ORCÁD ELŐTT, ÉS Ő ELKÉSZÍTI A TE ÚTADAT. KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN: KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT, EGYENGESSÉTEK ÖSVÉNYEIT; ÍGY TÖRTÉNT, HOGY MEGJELENT JÁNOS, ÉS KERESZTELT A PUSZTÁBAN, ÉS HIRDETTE A MEGTÉRÉS KERESZTSÉGÉT A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. ÉS KIMENT HOZZÁ JÚDEA EGÉSZ VIDÉKE ÉS A JERUZSÁLEMIEK MIND, ÉS MEGKERESZTELKEDTEK ÁLTALA A JORDÁN FOLYÓBAN, VALLÁST TÉVE BŰNEIKRŐL. JÁNOS TEVESZŐR RUHÁT VISELT ÉS DEREKA KÖRÜL BŐRÖVET; SÁSKÁVAL ÉS ERDEI MÉZZEL ÉLT. ÉS ÍGY PRÉDIKÁLT : JÖN UTÁNAM , AKI ERŐSEBB, MINT ÉN, ÉS ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY LEHAJOLVA SARUJA SZÍJÁT MEGOLDJAM. ÉN VÍZZEL KERESZTELLEK TITEKET, DE Ő SZENTLÉLEKKEL KERESZTEL MAJD MEG. AZOKBAN A NAPOKBAN TÖRTÉNT, HOGY JÉZUS ELJÖTT A GALILEAI NÁZÁRETBŐL ÉS JÁNOS MEGKERESZTELTE A JORDÁNBAN. AMINT KILÉPETT A VÍZBŐL, EGYSZERRE LÁTTA, HOGY AZ EGEK MEGNYÍLNAK ÉS A LÉLEK, MINT EGY GALAMB, LEJÖN, ÉS ŐREÁ SZÁLL. ÉS SZÓ HANGZOTT AZ ÉGBŐL: TE VAGY AZ ÉN SZERETETT FIAM, BENNED GYÖNYÖRKÖDÖM. 

Márk evangéliuma a legrövidebb és valószínűleg a legrégibb fennmaradt evangélium. Mit tudunk róla? Kétnevű: János, Márk. A Johanan, héber név, a Marcus, latin eredetű. János Márk neve több helyen szerepel, az Apostolok cselekedeteiben. Pl. a 12:12-ben: "Márknak nevezett János anyjának, háza volt Jeruzsálemben", - náluk találkoztak Krisztus első követői. Pál munkatársának, Barnabásnak volt unokatestvére. Velük indul az első missziós útra, s bár Márk közben elmaradt mellőlük - ami elszomorította az apostolt -, később mégis ő lett hűséges vigasztalója Pálnak, a börtönben. Amikor pedig Péter társául szegődik , az apostol úgy szereti Márkot, mint a fiát. Feltételezik, hogy kr.u. 60-70 körül, Rómában, Péter visszaemlékezései alapján írta meg evangéliumát...

A JÉZUS KRISZTUS, AZ ISTEN FIA EVANGÉLIUMÁNAK KEZDETE: AMINT MEG VAN ÍRVA ÉZSAIÁS PRÓFÉTÁNÁL: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET A TE ORCÁD ELŐTT, ÉS Ő ELKÉSZÍTI A TE ÚTADAT. KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN: KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT, EGYENGESSÉTEK ÖSVÉNYEIT;

Mivel KEZDŐDIK EVANGÉLIUMA? Nem a Kisded születésével, hanem Krisztus színrelépésével. Mikor Isten rendelése szemmel láthatóan, Krisztus által lépve kezd teljesedni. A cselekvő Jézust állítja középpontba. De ugyanakkor pontosan tudja, mondja és idézi, a mindezt megelőző, Messiásról szóló, Krisztus születésénél jóval korábbi, prófétai jövendöléseket:

"Ímé elküldöm az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; íme eljön, azt mondja a Seregeknek Ura."    Malakiás 3:1.

"Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!" Ézsaiás 40:3. 
EVANGÉLIUM KEZDETE... Történni kezd, elkezdődött valami régtől várt, mégis új, de azt is érezteti, valaki rég elgondolta, tervezte és a történésekbe illeszti azt, ami most kibontakozik. 
Éreztük-e már, hogy leírt és látott, múlt és jelen egymásba öltődik, összeillik, helyén történik, helyünkre lelhetünk, jó ilyenkor belesimulni, mert vártuk már a lehetőséget, érezzük a teljesülés szükségességét, a formálódó dolgokban, eseményekben Isten felénk hajló szeretetét.

Egyik karácsonyi ajándékom, Lázár Ervin Naplója, ami nemrég jelent meg. Persze, amint tehettem, nekiálltam olvasni. Pár nappal később, egészen véletlenül, a Pax tévé műsorára kattintva, őt láttam ott, mint beszélgető partnert. Ahogy hallgattam a beszélgetést, egyszer csak eszembe villant, ez az esemény, amiről a naplójában írt! Különös volt ráébredni, hogy épp ez az, amiről a Naplóban olvastam! Ahova nem igen akaródzott elmenni, sajnálta, hogy megígérte, de hát muszáj volt. Leírta, hogy hiába keresett fehér inget, nem talált, kereste az öltönyét is, de rég volt rajta, belemásztak a molyok, lyukas lett.. Nos, végül abban a ruhában ment el, ami épp rajta volt... És láttam, saját szememmel láttam, hogy igen, ez az, nincs rajta se öltöny, se fehér ing... Különös dolog szememmel látni azt, amiről előtte már olvastam. Valamiféle bizonyság arról, hogy ami ott írva volt, az valóság, s aki írta, igazat írt.

Mi a dolga, feladata Keresztelő Jánosnak? Már születése előtt tudják szülei. ÚTKÉSZÍTŐ. Miféle út, miféle ÖSVÉNY az, amit KÉSZÍT, EGYENGET? Amiért KIÁLT, mert kiáltani kell? 

Miféle út vezet Istenhez? A bűnbánat útja. Akiben nincs vágy a jóságra, a szeretetre, nincs látása arra, amit élni, teljesíteni képtelen, annak nincs szüksége Istenre, abban még nem készült út Isten felé. De abban sincs út, akit a jócselekedetek teljesítésének léphetősége éltet, aki a megfelelést útként lépi, éli. Hisz neki sincs szüksége Istenre, aki a meg nem felelésre ébredésben, a teljesíteni képtelenség kínjai közt érkezik a hozzá fohászkodókhoz.

DÖMÖTÖR ILONA

                  KIÁLTÓ SZÓ

(Ézsaiás 40:3.)

Egy szó kiált. A hanghullám elindul,

a pusztaságban szertehömpölyög.

Visszhangot verő sziklák sokszorozzák

a nagy kiáltást, mely szent és örök.

A füledet befoghatod előtte,kigúnyolhatod,

megtagadhatod,de nincs hatalom, mely elhallgattatná

ezt a világba zendült szózatot.

Ajtóidra rakhatsz hangtompító párnát,

dübörögtethetsz zajongó zenét

-te nem hallod már, de viszi az éter,

s eljut, ahova nem is sejtenéd.

Egy szó kiált. Nagy jót mond, békét hirdet,

elmondhatatlan boldogságra hív.

Áldott a perc, ha kísérőzenéül

megdobban rá egy bűnös földi szív

ÍGY TÖRTÉNT, HOGY MEGJELENT JÁNOS, ÉS KERESZTELT A PUSZTÁBAN, ÉS HIRDETTE A MEGTÉRÉS KERESZTSÉGÉT A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. ÉS KIMENT HOZZÁ JÚDEA EGÉSZ VIDÉKE ÉS A JERUZSÁLEMIEK MIND, ÉS MEGKERESZTELKEDTEK ÁLTALA A JORDÁN FOLYÓBAN, VALLÁST TÉVE BŰNEIKRŐL.

Miért jönnek, gyülekeznek az emberek Keresztelő János szavára? És vajon érinti őket János bűnbánatot, megtérést követelő szava? Vagy csak megijednek, s megteszik, amit tehetnek. 
Hogyan ÚTKÉSZÍTŐ Keresztelő János? BŰNBÁNATÉRT, MEGTÉRÉSÉRT.KIÁLTÓ SZÓ. 
Hogy legyen a szívekben út az Istenhez. Hogy Krisztus, a Szabadító megérkezhessen.

DÖMÖTÖR ILONA

                    BŰNVALLÓ VERS

Ahol mi járunk, sárrá lesz a hó,

az égi szépség nem nekünk való.

Jaj, szennyesek vagyunk mi emberlelkek!

Mit elplántálunk, lehull a virág,

ahol mi élünk, pusztul a világ,

ó fertőző itt már minden lehelet!

A hitünk omló, dudvalelte rom,

a reménységünk ködbetűnt orom,

szeretetünknek megbénult a karja,

csonka a hűség, csorba az örömbelül az önző szűk látókörön,

s nincs ki a jót kitartón akarja.

Nincs mit tenni, mint földre omlani,

rút vétkeinket mind bevallani,

nem segít már más, csak a mély bűnbánat.

Felsírok. Krisztus, szánj meg engemet,

cseréld ki az én bűnös szívemet,

legyen még nekem, s népemnek bocsánat!