„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Márk evangéliuma - 16. Tudta, mi történt vele
Ha csak ruháit érinthetem is
ÉS NAGY SOKASÁG KÖVETTE ŐT, ÚGY, HOGY MINDEN OLDALRÓL SZORÍTOTTÁK. ÉS VOLT EGY ASSZONY, TIZENKÉT ÉV ÓTA VÉRFOLYÁSOS, AKI SOK ORVOSTÓL SOKAT SZENVEDETT, ÉS MINDEN VAGYONÁT ELKÖLTÖTTE, DE SEMMI HASZNÁT NEM LÁTTA, SŐT INKÁBB MÉG ROSSZABBUL LETT.
Odafele indulnak, de útközben történik valami. Egy asszony legalább annyira vágyná, szeretné Jézus segítségét kérni, kapni mint Jairus, de nem áll elébe. Miért nem? Talán nem mer... Ezért az együttmozduló tömeg részeként, hátulról közelítve érinti meg Jézus ruháját.
A nők, akkor, havibajuk napjai alatt tisztátalannak nyilváníttattak. Az asszony ismeri a törvényt, tudja tisztátalan voltát. Szabad őt érteni, tizenkét év óta hordozza a tisztátalan címkét, a tiszták közül kirekesztő betegség terhét...
Pedig pénze volt. SOK ORVOSTÓL SOKAT SZENVEDETT, ÉS MINDEN VAGYONÁT ELKÖLTÖTTE, DE SEMMI HASZNÁT NEM LÁTTA, SŐT INKÁBB MÉG ROSSZABBUL LETT Ki tudja mi mindent szenvedett el a gyógyulás reményében, de nem tudtak baján segíteni... Azért költötte rájuk minden vagyonát, mert hitte, hogy betegségét meg tudják gyógyítani... Az állapota közben egyre rosszabb lett, és elfogyott a pénze is...
Mit csinál az emberrel a bajjal, betegséggel szembeni tehetetlenség, és kiszolgáltatottság?
Valakiről kiderült, hogy panaszainak okozója egy 10 cm-es, folyadékkal teli ciszta, amit sürgősen műteni kell. Még nincs gyermeke, kétségbeesett, jaj, lehet-e még? A testvéreinek szíve rögtön mozdult érte, sorra tanácsolták, mit tegyen. Az egyik vele sírt, a másik a saját orvosához vitte volna, a harmadik könyvet vett neki meditációs gyógyulásra... Édesanyja azóta egyre Isten szeretetébe, irgalmába ajánlja őt, betegségét, életét... Mert miért is történik meg velünk az, amire nem vágyunk, ami sarokba szorít minket? Odavihet Isten elé?
Biblia éve lévén, kiírtam egy pályázatot. Így szól az Isten. Ha valaki megélte, megtapasztalta a szólítását, írja le, egy-két oldalon, s mi csokorba kötve megjelentetjük ezeket az írásokat. Tizennégy pályázat érkezett be eddig. Óriási megrökönyödésemre, ezek között kettő is van, melyet úgy küldtek el nekem, hogy rajta az általam megadott cím, de nem írtak alá semmit, a lap teljesen üres. Tudom, van aki úgy gondolja, neki soha, semmin keresztül nem szólt Isten, de hogy ezt így elküldi nekem, névvel ellátva, az másról is szól. Miről? Támadni akar azzal, ami neki nincs? Sértett valami módon? Haragszik? Kire? Mire? Miért?
Van Lázár Ervin Naplójában egy különös megfogalmazás az istenkereséssel kapcsolatban:
"Aki távolodik Istentől, az is közeledik hozzá, csak a hosszabbik utat választotta...."
Mit éreztet velem ez a mondat? Távolodni csak attól lehet, aki-ami van. Számára megfoghatatlanul is volt-van (épphogy érte, akarva és akaratlan), tőle elfelé is, épp miatta indul...
ÉS MIKOR HALLOTT JÉZUS FELŐL, A SOKASÁGBAN HÁTA MÖGÉ KERÜLT ÉS MEGÉRINTETTE AZ Ő RUHÁJÁT. UGYANIS MAGÁBAN EZT MONDTA: HA CSAK RUHÁIT ÉRINTHETEM IS, MEGGYÓGYULOK. ÉS AZONNAL MEGSZÜNT VÉRÉNEK FOLYÁSA, ÉS MEGÉREZTE TESTÉBEN, HOGY MEGGYÓGYULT A BAJÁBÓL.
Mit gondol magában? HA CSAK RUHÁIT ÉRINTHETEM IS, MEGGYÓGYULOK... Hisz a gyógyulásban? Igen! Hisz Jézus erejében? Igen! Mer hozzá érni? Igen! Szabad érintenie? Nem! Mert ő tisztátalan, Jézus pedig az isteni erő birtokosa. A tisztátalanság ellentétje a szentség. Egyiket sem lehet következmény nélkül érinteni. Aki tűzbe teszi a kezét, azt a annak heve megégeti, sebzi, vagy aki leprás beteget érint, az a kórtól maga is beteg lesz.
Vajon éreztünk-e már, megéltünk-e már isteni érintést? Mikor a Szentlélek tüze lobban bennünk? Vagy éreztünk-e sátáni érintést, mikor pokol tüze perzsel, és lelkünket kétségbeesés fojtogatja? Megéltük-e már, hogy egészen méltatlanok vagyunk, mégis történik velünk valami nevenincs jó, amitől lelkünk szárnyal? Mert sosem nyomtalan a ránk ható, nem emberi erő...
Az asszony érint, hittel, reménységgel, érzi, hogy meggyógyult... Ennyi? Kész? Mi hiányzik?
Miért baj, kiért baj, hogy nem áll Jézus elé, hogy észrevétlen teszi, HÁTULRÓL? Baj forrása, hogy csupán ruháját érintette meg? Szólhat így Istenről az, ami történik, aminek mindig róla kéne szólni? Meg kell tudnia, hogy nem tárgy, nem a "szent" ruha érintése gyógyította meg?
JÉZUS PEDIG AZONNAL ÉSZREVETTE MAGÁN, HOGY ISTENI ERŐ ÁRADT KI BELŐLE, MEGFORDULT A SOKASÁGBAN, ÉS ÍGY SZÓLT: KI ÉRINTETTE A RUHÁMAT ? AZT MONDTÁK A TANÍTVÁNYAI: LÁTOD, HOGY A SOKASÁG ÖSSZENYOM TÉGED, ÉS AZT KÉRDEZED, KI ÉRINTETT ENGEM?
Erő árad. Nem a ruhából, hanem Krisztuson keresztül, Isten Lelke gyógyít. Istenre kell mutatni. Aki láthatatlan. Nem szólhat másról a gyógyulás. Ha másról szól, akkor baj van. Vagy arról, hogy emberi eszközre nézek hálás csodálattal, és fizetni akarok, vagy arról, hogy az emberi eszköz láttatja-mutatja magát Isten helyett. Jézus Krisztus sosem magára, mindig az Atyára mutat. Itt is. Közölni akarja, azzal, aki gyógyult, hogy megtudja, ki s mi által gyógyult.
KI ÉRINTETT ENGEM? A tanítványok nem értik, hisz tengernyi az ember, hányan és hányan vannak közvetlenül körötte! Majd agyonnyomják! Egyszerre érinti őt az a sok ember!
De érintés és érintés között óriási a különbség. Jézus tudja mi történt, és hogy megtörtént... Ő tudja, látja, érti azt is, hogy "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni..." Zsid. 11:6.
Gyógyulás történt, mert hite "tetszett Istennek", ráfelelt irgalmas szeretetével...
EKKOR JÉZUS KÖRÜLNÉZETT, HOGY LÁSSA KI AZ? AZ ASSZONY PEDIG FÉLVE ÉS REMEGVE, MIVEL TUDTA, HOGY MI TÖRTÉNT VELE, ODAMENT, ELÉJEBORULT ÉS ELMONDTA NEKI A TELJES IGAZSÁGOT. Ő PEDIG ÍGY SZÓLT NEKI: LEÁNYOM, A TE HITED MEGTARTOTT TÉGED, EREDJ EL BÉKÉVEL, GYÓGYULJ MEG A BAJODBÓL ÉS LÉGY EGÉSZSÉGES.
Miért fél és remeg az asszony? Mit nem tud? Mitől fél? Mit kell neki Jézus által megtudni? Miről kell, hogy szó essék, mielőtt tovább megy? Ha nem mond el mindent, ha nem mondja el a TELJES IGAZSÁGOT, csak teste lesz gyógyult. Az hogy fél és reszket, arról szól, lelke még nem lett szabad. Mit rejt? Ki elől rejt? Mitől nehéz a nyílt vállalás? Amit kimondunk, azt ránk olvashatják, s eltaszíthatnak? Le tudunk-merünk mondani a szégyen takargatásáról?
Nincs nehezebb, mint elmondani a TELJES IGAZSÁGOT... szépítés nélkül, mentségek nélkül vállalni azt, ami eddig volt. Könnyebb másra hárítani, könnyebb kihátrálni, könnyebb igazolni, könnyebb nem vállalni. De aki nem vállal, annak lelke abban marad, amiben volt, teljes szabadság, ú élet, új kezdet, csak a TELJES IGAZSÁG vállalásából születik.
OTTÓ BOPP
MONDD EL JÉZUSNAK
fordította Túrmezei Erzsébet
Jézusnak mondd el fájdalmadat,
ha roskad vállad a terhek alatt,
ha szíved bánattól, gondtól nehéz,
ha napról napra több a szenvedés,
mondd el Jézusnak!
Jézusnak mondd el! Hogy bú baj között
szíved békét leljen és örömöt!
Amitől félsz, remegsz, Őhozzá vidd!
Szíved legtitkosabb félelmeit,
mondd el Jézusnak!
Jézusnak mondd el! Ha így tettem én,
váratlan segítség indult felém.
Amikor az út már-már éjbe veszett,
Ő a Magasságos, kivezetett.
Mondd el Jézusnak!
A TE HITED MEGTARTOTT TÉGED... mondja neki a vallomás után Jézus. Félt, remegett, de hitte, lépte amire lehetőséget kapott. Megtarthatta őt, amit akkor hinni, érteni, lépni mert.
EREDJ EL BÉKESSÉGGEL... Az új élethez, az új lépésekhez nem elég ennél kevesebb.
Az asszony tudta mi történt vele. Jézus tudta, miféle isteni erő áradt általa. Kérdez, hogy ne csupán teste, hanem lelke is gyógyuljon. Ne féljen, vállalni merjen, békességet nyerhessen.
Tudjuk mi történt meg velünk? S vajon érezzük annak szorítását, ami még nem történt meg? Megtörténhet? Felé lépünk, mikor a tehetetlenség miatt félelem, kétségbeesés szorongat? Mire vágyunk, mit várunk? Mi is megpróbáljuk megúszni a szembesülést? Maradjon rejtve, ami eddig rejtve volt? És ha Ő szólít minket (gyógyulást hozó érintéssel, netán újabb bajjal, kudarccal, szenvedéssel, vesztéssel...) merünk kegyelmet, szabadítást remélve kimondani, elvállalni a teljes igazságot? Lehet szabaddá a lelkünk, mehetünk tovább mi is békességgel.