„Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez."
Weöres Sándor
Márk evangéliuma - 17. Csak higgy
Miért fárasztod tovább a Mestert
MÉG BESZÉLT, AMIKOR ODAJÖTTEK A ZSINAGÓGAI ELÖLJÁRÓ HÁZÁTÓL EZZEL AZ ÜZENETTEL: LEÁNYOD MEGHALT; MIÉRT FÁRASZTOD TOVÁBB A MESTERT?
MÉG BESZÉLT JÉZUS, AMIKOR... Akik érkeznek, azok nem törődnek mással, mint saját mondandójukkal. Mindent kevesebbre értékelnek. Számukra nem volt jelentősége annak, ami szemük előtt épp történt. Különösen amellett, amit ők akartak közölni! Mivel törték meg az épp szabaduló asszony körüli áhítatot? Mit kellett nekik Jézus szavába vágva, gyorsan elmondani? A rossz hírt! Hogy a gyermek meghalt, hogy Jairus számára nincs többé remény!
Lehet, hogy tévedek, de az, hogy MIÉRT FÁRASZTOD TOVÁBB A MESTERT... bizony szemrehányónak, hatalmát megkérdőjelezőnek, hitetlennek, gúnyosnak, cinikusnak tűnik.
Talán ellenezték, hogy Jairus, a zsinagógai elöljáró kétségbeesett kérésével Jézus keresse? Talán le akarták erről beszélni, csak nem sikerült, és most, hogy igazuk lett, mert úgy tűnik, hogy végleg elkésett a Mester, s a rossz hírrel, a kegyetlen valósággal arcul ütve fejezik ki a Mester működését alapjaiban megkérdőjelező ellenszenvüket?
Fogékonyak vagyunk-e még arra, ami Isten által valakiben jelen van? Amit éreznénk, ha nem lennénk tele azzal, amivel? Vagy csak mondjuk a magunkét Isten előtt, emberek előtt...
"Magamon is, másokon is megfigyelhetem a közlésvágy és bűnvallásra vágyakozás közötti különbséget... Olykor belepirulok, ha látom, hogy a közlés kényszerétől űzve, hogyan alacsonyodnak le némelyek, hogyan fecsegnek vég nélkül a saját dolgaikról... mit sem törődve azzal, hogy érdekli-e a másikat... csak az a fontos, hogy jól kibeszélhessék magukat... Az igazmondás valójában nem azt jelenti, hogy mindent kitárunk, ami csak létezik... Maga Isten készített az embernek ruhát... sok dolognak rejtve kell maradni. A kitakarás cinikus dolog, bármennyire játssza valaki az őszintét, vagy az igazság bajnokát, ha elmegy a döntő igazság mellett...hogy a bűnbeesés óta el kell takarni, és titokban kell tartani dolgokat ... Mit jelent igazat mondani? ... a bizalom, a hűség, a titok jelentősége, szemben azzal a cinikus igazságfogalommal, mely mindezeket semmibe veszi. A hazugság az Isten szerinti valóság lerontása, gyűlölése.... Aki cinikusan mondja az igazságot, az hazudik... Az elfedettet csak bűnvallásban, azaz Isten színe előtt szabad felfedni..." Dietrich Bonhoeffer - Börtönlevelek
Megváltozik-e az igazság az ember szájában? Mi hamisít? Hogyan hamisít? Jézus útban van a gyermekért, itt pedig lezártnak hiszik az ügyet. Itt mitől lesz hamis a közölt igazság?
Mit tesz a remélt lehetőséggel a reménység feladása? Miért és meddig vagyunk felelősek?
MIÉRT FÁRASZTOD TOVÁBB A MESTERT...Ezek az emberek nem Jézust féltik a felesleges úttól és hiábavaló fáradtságtól. Az a hír, amit hoznak, igaz, de ahogy hozzák, amibe beleköpik, az megengedhetetlen... Ha a hírhozók együtt éreznének az apával, nem így újságolnák kislánya elhunytát, nem lenne kedvük cinikus megjegyzésre, hanem elállna szavuk a másikra mért szomorúságtól. Hamis szívüktől hamis a szavuk, valaki ellen, maguk igazát bizonyítani, másét megkérdőjelezni hozzák a minden reményt törlő, megölő hírt.
JÉZUS PEDIG RÁ SE HEDERÍTVE ERRE A BESZÉDRE, ÍGY SZÓLT A ZSINAGÓGAI ELÖLJÁRÓNAK: NE FÉLJ, CSAK HIGGY. ÉS SENKINEK SEM ENGEDTE, HOGY VELE MENJEN, CSAK PÉTERNEK, JAKABNAK ÉS JÁNOSNAK, A JAKAB TESTVÉRÉNEK.
Különös mondat, nem igen akad ilyenféle közlés Jézusról, hogy rá se HEDERÍT arra, amit mások mondanak. Hadd idézzem a többi fordítást: A Károli szerint: JÉZUS PEDIG, AMINT HALLOTTA, AZONNAL MONDTA... A katolikus fordítás szerint: JÉZUS, A HÍR HALLATÁRA ÍGY BÁTORÍTOTTA A ZSINAGÓGAI ELÖLJÁRÓT...
Van ebben a történésben, közlésben valami szívet derítő, mindnyájunknak reményt adó. Ha egyszer Jézus elindult valakiért, még a lehetőségeket lezáró tények sem szólhatnak ellene annak, amit vele megtenni akar. Útban marad felé. De kizárja a csodából azokat, akik közlik, elfogadták a hírt, vagy csak szájat tátani jönnének. Amit tesz, abban jelen lesz Isten. Nem engedi gúnnyal, hitetlenséggel csorbítani.
Mit mond a zsinagóga fejének? NE FÉLJ, CSAK HIGGY... Mitől fél Jairus? Attól, hogy igaz, ami igaz, s nincs többé mit tenni. NE FÉLJ, mondja Jézus ne add fel, merd hinni, amit eddig hittél! Merd remélni azt, amit eddig tőlem vártál s ne add fel, akkor se, ha mások szerint már teljesen reménytelen! Elindultam érte, veled indultam el, hogy odaérkezzünk, és a lányod meggyógyuljon. NE FÉLJ, CSAK HIGGY ...
Miből gondolom, hogy hitt Jairus? Nem rohan haza Jézus mellől, mellette marad, vele lép, együtt érkeznek meg ... Nem akar előbb látni, aztán hinni. Remél, hisz, hogy láthasson.
AMIKOR ODAÉRTEK A ZSINAGÓGAI ELÖLJÁRÓ HÁZÁHOZ ÉS LÁTTA A ZŰRZAVART, A SÍRÓ ÉS JAJGATÓ EMBEREKET, BEMENT, ÉS AZT MONDTA NEKIK: MIÉRT ZAJONGTOK ÉS SÍRTOK? A GYERMEK NEM HALT MEG, CSAK ALSZIK. ÉS KINEVETTÉK...
Akik ott sírnak és jajveszékelnek, találkoznak Jézussal? Kivel találkoznak? Ha vele találkoznának, azzal az erővel, hatalommal, irgalommal, Isten láthatatlan országával, amit hordoz, odavisz, akkor szavára ébredne bennük a remény. De nem ébred. Hiába mondja nekik, hogy A GYERMEK NEM HALT MEG, CSAK ALSZIK... Mintha nem is hallanák. Ám mégis találkoznak, de vajon kivel, ha KINEVETIK? Azzal találkoznak, amit tudnak, hallottak felőle?
"Az ostobaság veszedelmesebb ellensége a jónak, mint a gonoszság. A gonosz ellen tiltakozni lehet, leleplezhető...magában hordja az önmegsemmisítés csíráját azzal, hogy kellemetlen érzést kelt az emberben. Az ostobasággal szemben azonban tehetetlenek vagyunk. Hasztalan a tiltakozás, falra hányt borsó érveket sorakoztatni... ilyenkor még egyenesen az ostobának áll feljebb...Ráadásul az ostoba, mindig tökéletesen meg van elégedve önmagával... sőt veszélyessé is válhat, mivel könnyen felbőszíthető. ..Ahhoz, hogy az ostobasággal megbirkózhassunk, a lényegét kell megértenünk. Annyi bizonyos, hogy lényege szerint az ostobaság nem értelmi, hanem emberi defektus. Vannak olyan rendkívül eleven értelmű emberek, akik ostobák, és vannak roppant nehézkes gondolkodású emberek, akik egyáltalán nem ostobák, s erre bizonyos helyzetekben meglepetésszerűen döbbenünk rá... Az ostobaság így nem annyira született, inkább szerzett fogyatkozásnak tűnik, amely abból ered, hogy az embereket különös körülmények között ostobává teszik, illetve az emberek hagyják magukat ostobává tenni... Az ostobaság talán nem is annyira lélektani, mint inkább társadalmi problémának tűnik... bizonyos külső tényezők lelki kísérőjelensége, sajátos formája annak, ahogyan bizonyos történelmi körülmények az emberekre hatnak. Ha jobban megnézzük, kitűnik, hogy a külső hatalom mindenféle nagy erejű kibontakozása - legyen az akár politikai, akár vallási hatalom - az emberek nagy részét ostobasággal sújtja... Ahhoz, hogy az egyik ember hatalmas legyen, a másik ember ostobaságára van szükség. Nem az történik, hogy az ember bizonyos - mondjuk intellektuális - képességei hirtelen elsatnyulnak, avagy kihagynak, hanem az, hogy a hatalom kibontakozásának lenyűgöző hatása alatt a belső önállóságától megfosztott ember - többé-kevésbé öntudatlanul - lemond arról, hogy új élethelyzeteiben a maga útját kövesse. Az ostobaság gyakran jár együtt konoksággal, ám ez ne tévesszen meg bennünket: az ostoba nem önálló. Vele érintkezve érezzük is, hogy egyáltalán nem személy szerint vele magával, hanem a fölötte úrrá lett jelmondatokkal, jelszavakkal stb. van dolgunk. Meg van babonázva, el van vakítva... az ostoba ilyenformán akarat nélküli eszközévé válva, mindenféle gonoszságra is kapható lesz, s ugyanakkor képtelen arra, hogy ezt gonoszságnak lássa. Itt van az ördögi megrontás veszedelme, ezáltal lehet embereket örökre tönkretenni. Ám az is itt válik egészen világossá, hogy az ostobaságot nem a felvilágosítás, hanem csakis a felszabadítás küzdheti le...minden próbálkozásról le kell mondanunk arra nézve, hogy az ostobát fölvilágosítsuk... A Biblia igéje szerint Istennek félelme a bölcsesség kezdete: az ostobaság fölötti egyetlen valódi győzelem az ember belső felszabadítása arra, hogy Isten előtt felelős életet éljen...." D.Bonhoeffer - Az ostobaságról
Miért merik Jézust kinevetni? Vakok a többre, csak azzal találkoznak, akinek Jézust gondolják. Korlátként működik a többel, a remélhetővel, a hittel szemben... Nem érzik Jézusban a többet, mert nincs jelen bennük a személyes felelősség. Elhitethették őket a hatalommal bírók, a hatalmukat féltő írástudók, akik gyűlölik Jézust. Számukra az a botrányos, ami azok számára, az igaz, amit ők mondanak, és ostobaság úgy viselkedni, ahogy Jairus viselkedik...
"az ostobaság fölötti egyetlen valódi győzelem az ember belső felszabadítása arra, hogy Isten előtt felelős életet éljen." Jézus szabadítani jött. A vallási előítéletektől. A hatalmukat féltők által korlátolttá tetteket. Akiknek meg van kötve a gondolkodásuk. Aki meghalt, az halott, nem jön vissza többé, ördöggel cimborál, aki mást mond, mást tesz. Nem készek újat, mást hinni, tapasztalni. Jajveszékelnek, mert az a dolgok rendje, aztán gúnyosan nevetnek, mert nem hisznek neki. Ki merik nevetni Jézust... Mit tesznek? Ha tudják, ha nem, kizáródnak...