ÁTKELVÉN A SZÁRAZFÖLDRE, GENEZÁRET FÖLDJÉN KÖTÖTTEK KI. DE MIHELYT KISZÁLLTAK A HAJÓBÓL, AZONNAL FELISMERTÉK ŐT, ÉS HÍRÉVEL AZ EGÉSZ KÖRNYÉKET BEFUTOTTÁK. KEZDTÉK HÁT A BETEGEKET ÁGYASTÓL ODAHORDANI, AHOL HALLOMÁSUK SZERINT TARTÓZKODOTT. ÉS AHOVÁ BEMENT, FALVAKBA, VÁROSOKBA, VAGY TANYÁKRA, A BETEGEKET KITETTÉK A PIACRA, ÉS KÉRTÉK ŐT, HOGY AZOK LEGALÁBB RUHÁJA SZEGÉLYÉT ÉRINTHESSÉK. ÉS AKIK CSAK ÉRINTETTÉK, MEGGYÓGYULTAK.

                                                                                                                        

Pár hete történt, várakoztam autóval érkező lányomra a Déli pályaudvarnál, mikor néhány száz méterrel odébb felbukkant három ember, melyből kettő már messziről ismerősnek tűnt, de ahogy közeledtek, felismertem táborosaimat. Még épp csak tudatosodott bennem, kik ők, mikor egyikük, amint észrevett, rögtön futni kezdett felém... Aztán a többiek is odaérkeztek, és örvendeztünk egymásnak. Ő miért kezdett el futni? Elég nyilvánvaló. Neki jelentett legtöbbet ez a váratlan találkozás. A szíve kényszerítette futni. Megvallom, meghatott...

A történet szerint, amint felismerték Jézust, körbefutották a környéket, tudatni, hogy itt van, Ő, aki gyógyítani tud, akinek ereje van a betegség fölött. Mivel feleltek a hírre, azok, akiknek vitték a hírt? Azzal, hogy betegeikkel rögtön hozzá igyekeztek. És mert a falvakat és városokat látogatta, hát a városi piacterekre tódultak, oda, ahova érkezett, ahol közöttük elhaladt. Fontos volt nekik a találkozás? De még mennyire! Akik megérintették ruhája szegélyét, azokat érintette isteni ereje, azonnal meggyógyultak...

Miért nem változik, miért nem gyógyul ma a csüggedt, szomorú, elkeseredett emberek lelke a templomban? Vagy miért csak keveseké? Miért nem futnak reménységgel teli, miért nem igyekeznek az emberek azokhoz, akik Krisztusról, Isten országáról beszélnek? Miért csupán emberi szót hallanak, netán okos, szép beszédet? Isteni erő érint? Mit élünk? Mi hiányzik?

ÉS ODAGYÜLEKEZTEK A FARIZEUSOK ÉS NÉHÁNY JERUZSÁLEMBŐL JÖTT ÍRÁSTUDÓ. EZEK LÁTTÁK, HOGY TANÍTVÁNYAI KÖZÜL NÉMELYEK TISZTÁTALAN, AZAZ MOSATLAN KÉZZEL ÉTKEZNEK. A FARIZEUSOK, ÉS ÁLTALÁBAN A ZSIDÓK UGYANIS ADDIG NEM ESZNEK, MÍG KEZÜKET EGY MAROKNYI VÍZZEL MEG NEM MOSSÁK: ÍGY TARTJÁK MEG A VÉNEK HAGYOMÁNYÁT. ÉS MIKOR A PIACRÓL HAZAMENNEK, MOSAKODÁS NÉLKÜL NEM ESZNEK; ÉS MÉG SOK EGYÉB DOLOG IS VAN, AMINEK MEGTARTÁSÁT ÁTVETTÉK, POHARAK, KORSÓK, RÉZEDÉNYEK MEGMOSÁSÁT.

Nem csupán a betegek és hozzátartozóik érkeznek Jézus közelébe. Közelről és távolról jönnek olyanok is, akik azt méricskélik, vajon előírásoknak megfelelően történnek-e a dolgok?
A Törvényben, az előírásokban pontosan le volt írva Isten népe számára (III. Mózes 11-15), hogy mit érinthetnek, mit ehetnek, hogyan tisztuljanak, hogyan szenteljék meg magukat, hogyan viszonyuljanak holtakhoz, betegségekhez, fertőzéshez, avagy más egyébhez...

"Mert én az Úr vagyok, a ti Istenetek, szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok... és meg ne tisztátalanítsátok magatokat..." III.Mózes 11:44.
Más kérdés, hogy ez az évszázadok során, hogyan bővült újabb előírásokkal, melyek betartása és betartatása olyan hangsúlyt kaphatott, ami annak tartalmi részét súlytalanította...

"A tisztaságra vonatkozó bibliai törvényhozást a Talmud rabbijai oly részletesen kiegészítették, hogy az a Misnának egy egész szakaszát teszi ki. Ezek a törvények két részre oszlanak: olyanokra, amelyek a test tisztátalanságát (ragályos betegségnél, menstruációnál, nemi betegségeknél stb.) megakadályozzák és olyanokra, amelyek az érintkezést tisztátalan tárgyakkal vagy személyekkel, vagy hullákkal szabályozzák...A rabbik az előírásokat sokkal rigorózusabban fogták fel és alkalmazták, mint a tisztán rituális törvényeket: Sokkal nagyobb gondot kell fordítani azokra az esetekre, amelyek veszedelmet vonhatnak maguk után, mint azokra, amelyek csupán rituális természetűek... Tiltva volt tisztátalan edényekből enni vagy olyan edényekből, amelyeknek nem volt meghatározott rendeltetésük, vagy lemosatlan kézzel enni... Úgy ezen, mint számos más hasonló előírást a rabbik ezzel a bibliai kitétellel okoltak: Ti pedig ne tegyétek lelketeket ocsmánnyá". (Levit. 20. 25). ...A kéz- és arcmosást reggel és este, a kézmosást külön minden étkezés előtt és tisztálkodás után rendkívül szigorúan vették,úgy, hogy erre külön benedikciót írtak elő. Az étkezés előtti kézmosás leöntéssel, azaz folyó vízzel, részletesen előírt ceremónia volt... A kézmosáshoz használt edény térfogatát is meghatározták, úgyszintén a víz minőségét..."
Zsidó Lexikon

Kell tudni, mi fertőz, mi tesz tisztátalanná, és kell az is, ami attól megtisztít, valamiféle lemosószer, ami megszabadít a szennytől, és mindezek előtt, látni, tudni, érezni kell a tisztátalanságot, hogy valaki tisztulni akarjon. Emlékszünk Pilátus kézmosására? Mi hiányzik? Nem akarja magát bűnnel szennyezni, ill. piszkosnak érezni! Csak a mozdulat van és az eszköz használata, amit mindenki jól lát...

Hétvégén a lányoméknál aludtam. Reggel, dideregve ébredt az egyik unokám, nem tudja mi történt vele. Eltűnt a takarója. Az apja akkor jött rá, hogy lánya szobája felől hallott éjszaka valami szekrényajtó csapódást. Megnézték, hát oda volt begyűrve a takaró. Mi történt? Mert hiszen ő maga gyömöszölte be a polcra. Miért? Akkor mesélte el az édesanyja, hogy előző nap arra kérte őket, pakoljanak el a szobájukban... Tették, ahogy tették, nyilván ott maradt az ő szívében a parancs, és amit nem tett meg, s miközben aludt, lelke ébresztette, a kezét is, elrakta a takarót... Hányszor ébreszt, avagy nem hagy aludni minket saját nyugtalansággal tele lelkünk, mely lépni vágy, tenni kényszerítené azt, amitől békességet nyerhetne...

EKKOR MEGKÉRDEZTÉK ŐT A FARIZEUSOK ÉS ÍRÁSTUDÓK; MIÉRT NEM ÉLNEK A TE TANÍTVÁNYAID A VÉNEK HAGYOMÁNYAI SZERINT, MIÉRT ÉTKEZNEK TISZTÁTALAN KÉZZEL? Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK : HELYESEN PRÉDIKÁLT FELŐLETEK, KÉPMUTATÓK FELŐL, ÉZSAIÁS, AMINT MEG VAN ÍRVA: EZ A NÉP SZÁJÁVAL TISZTEL ENGEM, DE A SZÍVE TÁVOL VAN TŐLEM. PEDIG HIÁBA TISZTELNEK ENGEM, HA EMBERI PARANCSOLATOKAT TANÍTANAK, ISTENI TANÍTÁS GYANÁNT.

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet..." Példabeszédek 4:23.

Féltjük lelkünk tisztaságát? Mitől féltjük magunkat? Miféle tisztaságra van lehetőségünk?
Dávid király mit érezhetett, mikor ráébredt vétkére? Mennyire szüksége volt irgalomra...

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...Tiszta szívet teremts bennem óh Isten...Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem... Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten, nem veted te meg!..." 51. zsoltár 9-19.

Van József Attilának egy verstöredéke. Attól töredék, hogy hiányzik egy sor. Pontok vannak a sor helyén. Vajon miért nem írta le, ami odavaló? Nem tudta? Nem merte? Nem akarta? Olvastam valakinek erről szóló verselemzését, aki próbált utólag odailleszteni egy sort...

JÓZSEF ATTILA
                TÖREDÉKEK

Éltem, így érdemeltem én meg,
hogy társul vegyenek a vének,
kikben a haragvó remények
jó bölcsességgé változának.

Dolgos derű és könnyű kellem
szorongást eloszlató szellem
serkent engem a semmi ellen:
ha szólok, sokan szólnak hozzám.
Bimbózó és kinyílt világgal,
mint kisgyerek virágos ággal
............................

Szendereg szívemben a vétek,
melyet szívesen büntetnétek,
ám én kilépek elibétek

"Vajon minek kellene a kipontozott harmadik sor helyén állnia?" - kérdezi írásában a szerző. "Nem kellene-e venni a bátorságot, s megpróbálni "restaurálni" a befejezetlenül maradt verset?" És meg is próbálja, belelépve a vers lelkébe, tartalmába, keretébe. Többféleképpen:

"jövök a jeges űrön által." "jövök békével, tisztasággal." "Kinccsel jövök, a tisztasággal."

Vajon melyik illik oda ezek közül? Szerinte, leginkább az utolsó. És mi, vajon mit éreznénk odavalónak? Mitől változnak a vénekben a haragvó remények jó bölcsességgé? Számít mit gondolnak dolgaim felől azok, akiket becsülök, akiktől a vallásos hagyományokat átvettem? Mit tehetek azért, hogy az engedetlenség, a bűn, amit elkövettem, ne legyen ellenem? Miért nehéz mások előtt színt vallani? Miért igyekezünk a valóságos bűnvállalás és bűnbánat megélése helyett, a feloldozás szokásainak lépéseit lépve, megszenteltnek, tisztának látszani?

TI ELHANYAGOLJÁTOK AZ ISTEN PARANCSOLATAIT AZÉRT, HOGY A MAGATOK HAGYOMÁNYÁT TARTSÁTOK MEG. MERT MÓZES AZT MONDTA: TISZTELT ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT: AKI ATYJÁT, VAGY ANYJÁT SZIDALMAZZA, HALÁLLAL HALJON MEG. TI PEDIG AZT MONDJÁTOK: HA VALAKI AZT MONDJA ATYJÁNAK, VAGY ANYJÁNAK: KORBÁN AZ, AMIVEL SEGÍTHETNÉLEK, AKKOR MÁR NEM ENGEDITEK, HOGY ATYJÁVAL, VAGY ANYJÁVAL VALAMI JÓT TEGYEN. MEGERŐTLENITITEK AZ ISTEN IGÉJÉT A TI HAGYOMÁNYAITOK KEDVÉÉRT, S EZT TANÍTJÁTOK. ÉS MÉG SOK MÁS EHHEZ HASONLÓT CSELEKESZTEK.

Nem a törvény ellen beszél Jézus, hanem a törvény lelketlenné, üressé tétele, s a látszatra való teljesítés ellen. Hiába gyónok, ha nem bántam meg, csak teszem, mert ezt tanultam és ezt tudom megoldásnak... A szokás gyakorlása önmagában nem ad lehetőséget a valóságos szabadulásra... Amihez így hozzájutok, azt gondolhatom, nevezhetem akárminek, nem ér számomra semmit, olcsón (ítélet nélkül) nem lehet kegyelemhez jutni...

"...Egyházunk halálos ellensége az olcsó kegyelem... Az olcsó kegyelem a tanításként, elvként, rendszerként megjelenő kegyelmet, általános igazságként megjelenő bűnbocsánatot jelenti ,ahol a keresztény isteneszmény jelenti Isten szeretetét: aki helyesli, annak bűnei máris megbocsáttattak... Az olcsó kegyelem a bűn igazolását és nem a bűnös megigazítását jelenti...Az olcsó kegyelem, bűnbánat nélküli bűnbocsánat meghirdetését, gyülekezeti fegyelem nélküli keresztséget, bűnök megvallása nélküli úrvacsorát, személyes gyónás nélküli feloldozást jelent. Az olcsó kegyelem követés nélküli, kereszt nélküli kegyelem, az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem. A drága kegyelem a szántóföldbe elrejtett kincs, amelyért az ember elmegy és örömmel eladja mindenét... Drága, mert követésre hív, kegyelem, mert Jézus Krisztus követésére hív; drága, mert az ember életébe kerül; kegyelem, mert csak így ajándékoz életet ; drága, mert elveti a bűnt, kegyelem, mert megigazítja a bűnöst. A kegyelem mindenekfölött azért drága, mert Istennek került sokba, Istennek Fia életébe került... és nekünk nem lehet olcsó, ami Istennek drága." Dietrich Bonhoeffer Követés

MAGÁHOZ HÍVTA ISMÉT A SOKASÁGOT ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: NINCSEN SEMMI AZ EMBEREN KÍVÜL, AMI BELÉJE JUTVA TISZTÁTALANNÁ TEHETNÉ ŐT, HANEM AMI AZ EMBERBŐL KIJÖN, AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT. HA VALAKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG!
ÉS MIKOR A SOKASÁGOT ELHAGYTA, ÉS BEMENT A SZÁLLÁSÁRA, MEGKÉRDEZTÉK ŐT A TANÍTVÁNYAI E PÉLDÁZAT FELŐL. ÍGY VÁLASZOLT NEKIK: HÁT TI IS ENNYIRE ÉRTELMETLENEK VAGYTOK? NEM ÉRTITEK, HOGY SEMMI SEM TEHETI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, AMI KÍVÜLRŐL JUT BELÉ? MERT NEM A SZÍVÉBE JUT, HANEM A GYOMRÁBA, AHONNÉT AZ ÁRNYÉKSZÉKBE KERÜL. ÍGY NYILVÁNÍTOTT Ő TISZTÁNAK MINDEN ELEDELT.

Miért nem értik a tanítványok? Mi értjük? Mit kéne világosabban látnunk, jobban értenünk? Aki vallásos keretben nőtt, annak számára a hagyományok, szokások, mind-mind fontosak. Tulajdonképpen elválaszthatatlan ez a kettő: a szokásokban élhető tartalom. De vajon érzékenyek vagyunk-e arra, hogy lássuk, érezzük, mikor épp megüresedett a szívünk? Mi a jele? Ilyenkor azon akadunk el, ami kevésbé fontos, s közben nem vesszük észre azt, ami sokkal fontosabb. A történetben szereplő farizeusok és írástudók az előírt szokás mellőzését kérik számon, ott, ahol nyilván nincs lehetőség a teljesítésre, és miközben ezen elakadnak, nem érezik, nem félik, nem remélik, nem látják... az isteni jelenlét mindenekfölöttvaló, testet-lelket egyszerre érinteni, gyógyítani tudó erejét...

Mi teszi TISZTÁTALANNÁ az embert? Amit lelkünk öklendez szavak által. SZÁJÁVAL TISZTEL ENGEM, DE SZÍVE TÁVOL VAN TŐLEM... Lehet haszontalan, lehet undorító, lehet nem előírás szerinti, ahogy és amit eszünk, kár vele botránkoztatni, de Jézus Krisztus szerint elsősorban az tesz Isten előtt tisztátalanná, ami szívünk mélyén láthatatlan okozóként rejtőzik, de fel-felbukkan, mérgez, megront. Észrevenni, látni, mások előtt is vállalni kéne...Hogy a bűnt nevén nevezve, a rejtőzködés kényszerét vetkőzve, megszabadulhassunk képmutatásunk béklyóitól, hogy végre tisztuljon, megszentelődjék Krisztus által az életünk.

AZT MONDTA TOVÁBBÁ: AMI AZ EMBERBŐL KIJÖN, AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, MERT BELÜLRŐL, A SZÍVBŐL SZÁRMAZIK MINDEN GONOSZ GONDOLAT, PARÁZNASÁG, LOPÁS, GYILKOSSÁG, HÁZASSÁGTÖRÉS, KAPZSISÁG, GONOSZSÁG, CSALÁS, BUJASÁG, IRIGYSÉG, KÁROMLÁS, GŐG, LÉHASÁG. MINDEZEK A GONOSZSÁGOK BELÜLRŐL EREDNEK ÉS TISZTÁTALANNÁ TESZIK AZ EMBERT.

A bűnök forrása bennünk van. Aki akarja látni, látja. Aki nem csupán szájjal közelít Istenhez, az tudja önmagáról, hogy elvész a kegyelem nélkül. Aki maga akarja önmagát szentté tenni, mások előtt megszenteltnek láttatni, az becsapja önmagát. Észreveszem-e, amikor csak a szájam tisztel, amikor szívem eltávolodott Istentől? Mi a jele? Vajon akkor is terem, látszik, amikor nem tudom, (nem akarom tudni) hogy rosszindulat, irigység, hamisság, kapzsiság, gőg...uralkodik lelkemen? Mert helyet, teret kapott az istenes szokások közepette bennem...

REMÉNYIK SÁNDOR
                     Ó ISTENEM

Ó Istenem, szabadíts meg engem magamtól.
Tövig, gyökérig hamisság vagyok.
Hamis, hazug, üres, idétlen élet,
Korcs mozdulatok és hiú beszédek.
Csak akarok, valamit akarok
És minden balra dőlt el.
Add nekem üres locsogás helyett
A hallgatás súlyos, zord aranyát,
Vagy szenvedésemre piros pecsétet,
Add vissza lelkem, szabadságom,
A belső méltóságot add nekem,
Adj nekem igaz, véres szavakat,
Add nekem ajándékba magamat,
Vagy szabadíts meg örökre magamtól.