AZUTÁN BETSAIDÁBA ÉRTEK. EGY VAKOT VITTEK HOZZÁ, ÉS KÉRTÉK, HOGY ÉRINTSE MEG. Ő A VAKOT KÉZENFOGVA KIVEZETTE A FALUBÓL, MAJD MEGNYÁLAZTA A SZEMÉT, RÁTETTE A KEZÉT ÉS MEGKÉRDEZTE: LÁTSZ-E VALAMIT? AZ PEDIG FELTEKINTVE ÍGY SZÓLT : LÁTOM AZ EMBEREKET ; ÚGY LÁTOM ŐKET, MINT VALAMI JÁRKÁLÓ FÁKAT. AZUTÁN ISMÉT RÁTETTE A KEZÉT A SZEMÉRE. MOST MÁR EGÉSZEN VILÁGOSAN LÁTOTT. MEGGYÓGYULT : ÉLESEN LÁTOTT MINDENT. AZUTÁN HAZAKÜLDTE ŐT, ÉS AZT MONDTA: A FALUBA PEDIG NE MENJ BE! ÉS ELMENT JÉZUS A TANÍTVÁNYAIVAL A CÉZÁREA FILIPPI MELLETTI FALVAKBA; ÉS ÚTKÖZBEN MEGKÉRDEZTE TANÍTVÁNYAITÓL: KINEK TARTANAK ENGEM AZ EMBEREK? ŐK ÍGY FELELTEK: KERESZTELŐ JÁNOSNAK, ÉS NÉMELYEK ILLÉSNEK, NÉMELYEK PEDIG VALAMELYIK PRÓFÉTÁNAK. TOVÁBB KÉRDEZTE ŐKET: KINEK TARTOTOK ENGEM TI? ERRE PÉTER ÍGY FELELT: TE VAGY A KRISZTUS! ÉS RÁJUK PARANCSOLT, HOGY SENKINEK SE MONDJÁK EZT EL.

                                                                                                                       

Múlt héten arról esett szó, hogy a farizeusok, a hatalommal, pozícióval bírók miféle szemmel és szívvel nézik Jézus Krisztust, illetve miért is kellene nekik újabb, meg újabb bizonyíték?
Arról is elgondolkozhattunk, hogy a tanítványok mit láttak éltek meg, ha a megszaporított kenyér csodája után máris aggodalmaskodnak, mivel laknak jól, ha csupán egy kenyerük van?

AZUTÁN BETSAIDÁBA ÉRTEK. EGY VAKOT VITTEK HOZZÁ, ÉS KÉRTÉK, HOGY ÉRINTSE MEG. Ő A VAKOT KÉZENFOGVA KIVEZETTE A FALUBÓL...

Egy nem látót kísérnek oda. Kik? Olyanok, akik már látták, hogy Jézus kezének érintése által sokan meggyógyultak, és hiszik, ha akar, mindenkit meg tud gyógyítani. Fontos a vak ember szempontjából mit tudnak-látnak felőle mások? Igen, és az is, hogy mit tudnak-látnak Jézus felől. Ez ad számára lehetőséget, ez a történés kiindulópontja.

"Három vándor egyazon úton haladt előre.
Az első útja közben meglátott egy göcsörtös fadarabot. Ránézett. - Milyen szép virágos faág! - mondta. Felvette, hazavitte, vázába tette, s az ág másnapra kivirágzott.
A második vándor is meglátta ugyanezt a fadarabot. Ránézett. - Milyen jó, erős fa! Jó lesz társnak számomra az úton. - Felvette, s azzal járt élete végéig.
A harmadik vándor is arra járt. Ránézett a fadarabra, elborzadt láttán. - Milyen ronda kígyó! - Feléje nyúlt, s az megmarta; holtan esett össze.
Mindegyikünk azzá válik a másik számára, aminek látják, s ez fordítva is igaz."
(Három vándor az úton )

Miféle a mi látásunk, mitől és meddig ér? Történhet velünk csoda? Hogyan, miben fedezzük fel, vesszük észre saját lehetőségeinket? És lehetünk vakká? Hogy azt se látjuk, amit láthatnánk? Észrevesszük mikor lelkünk vak? Mitől lesz az? Mi vakít? Amit mások látnak felőlünk?
És vajon az mit ér, amit Jézus lát a mi életünk lehetőségei felől? Megéreztük-e már ennek mindennél fontosabb voltát?

WEÖRES SÁNDOR
               RONGYSZŐNYEG 127.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Mert ha csak arra nézünk, ami köröttünk megromlott, ami kilátástalanul beteg, javíthatatlan, reménytelen, hiábavaló, akkor a láthatók miatt megvakulhatunk, depresszióssá lehetünk...
A héten olvastam egy írást a Hitel című irodalmi lapban. A címe: Látlelet. Miről szól ez a cikk, mit láttat velünk? Hogy ami most, itt, 2008-ban Magyarországon van, az más köröttünk levő országokhoz viszonyítva is csüggesztő, kilátástalan és reménytelen:

"Ilyen nyers, ilyen irodalomtól távol eső szöveg még soha nem jelent meg lapunkban, mint az alábbi leltárféle. Égbe kiáltó! Igazság szerint minden adatát tudnunk kellene, de naponta ránk zuhogó valóság másnapra kioltja az előző napi adatokat. Becsapottságunkért így még bűnhődni is mi bűnhődünk...

Magyarország népessége: 2001: 10 200 ezer - 2008: 10 040 ezer

Házasságkötés: 2001: 44 ezer- 2007: 29 ezer

Gyermek:
850 ezer gyermek, öt gyermek közül kettő szegénységben él
Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyereket
100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut
3 gyermek közül legalább egy olyan anyától születik, akinek nincsen férje

Válás: 2001: 1000 házasságra 559 válás - 2007: 1000 házasságra 610 válás

Minimálbér: 1998: 19 ezer Ft - 2007: 50 ezer Ft

Munkanélküliség: 2001: 5,8 % 240 ezer ember - 2008: 8,1 % 340 ezer ember..."

Nem folytatom a mindnyájunkat méltán csüggesztő Látlelet adatainak felsorolását, mely azt sugallja, okunk van elkeseredésre és felháborodásra. Mit csinál velünk az igazság? Ha nincs reménységünk valami másra, többre, lelkünket megvakíthatja az, amit élesen, jól látunk...

Ő A VAKOT KÉZENFOGVA KIVEZETTE A FALUBÓL.

Mit tesz Jézus? Miféle korban élt? Mit láthatott honfitársai közt akkoriban az, aki jól látott? Temérdek lázadást jegyeztek fel azokból az időkből. Hisz országuk a gyűlölt rómaiak által leigázott terület. És ők birodalmuk védelmét mindenütt kemény kézzel, katonasággal biztosítják. Lehetett akkor a látóknak mindent kilátástalannak, reménytelennek érezni?

Jézus kézenfogva kiviszi a vakot... Mintha másra akarná látóvá tenni, mint amit körötte van. Azt akarja, hogy a vak rá tekintsen, Istent lássa, és arra nyíljon ki a szeme, amit ő lát felőle.
Merjük hittel rábízni magunkat, mikor kézen fog, s kivezetne? Vajon megváltozik ettől az, amit otthagyunk? Nem! De a vak ember lelke közben változhat... Ahogy lát, ahogy néz...

MAJD MEGNYÁLAZTA A SZEMÉT, RÁTETTE A KEZÉT ÉS MEGKÉRDEZTE: LÁTSZ-E VALAMIT? AZ PEDIG FELTEKINTVE ÍGY SZÓLT: LÁTOM AZ EMBEREKET; ÚGY LÁTOM ŐKET, MINT VALAMI JÁRKÁLÓ FÁKAT.

Miféle módon, miféle mozdulattal, miféle érintéssel gyógyít Jézus? Valamivel, ami Ő, ami belőle van, saját testéből, bentebbről, mint a kézmozdulat. Lehet ezen botránkozni, lehet tőle viszolyogni, mégis, valami ilyenféleképp teljesülő odaadás van jelen a köpéssel, nyállal való gyógyítással. Valóságosan belülről jött-tel érinti, teste és lelke a vak ember testét és lelkét.

ADY ENDRE
           ÁDÁM, HOL VAGY? (részlet)

...Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.
És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem...

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám, hol vagy?"- ára
Felelnek hangos szívverések.
Szívemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem...

Miért nem gondolja azt ez a vak, hogy jól lát? Mert bizonyára látott már jól. Ha sosem látott volna tisztán, élesen ezelőtt, most azt hinné, hogy jól lát. Megvakult emberről van itt szó...

Sokan vannak, akik azt hiszik, jól látnak, mert sosem láttak világosabban, átütőbben, jobban. Hogyan látja apját és a hazatérő tékozló fiút a bátyja? És hogyan látja magát és apját a tékozló fiú? Mi a különbség? Ki tudhatja, ki érezheti ezt a különbséget? Aki tékozolt, veszített.

Mit és hogyan lát ez az ember az első érintés után? MINT JÁRKÁLÓ FÁK... Olyan kifejező, beszédes kép, sokszor tűnődtem már rajta. Miért így, miért e kép által fogalmazódik meg a félig-meddig látás? Hogy külsőleg, olyan, mint egy fa, de jön-megy, járkál, mint egy ember, az is, a Krisztus által érintett vak tudja ezt, ám félig kinyílt szemeiben még másnak látszik...

Mások is elgondolkoztak ezen, szerepelnek lépkedő fák Tolkien: Gyűrűk ura c. könyvében:

"Az entek nagyon is fának nézhetőek, ugyanis nyugalmi állapotban nem különböztethetőek meg a normális fáktól. Az entek mozgásra, és cselekvésre, gondolkodásra és beszélésre képes fák...Kevéske számuk azzal magyarázható, hogy... elvesztették az entasszonyokat (nem haltak meg, elvesztették őket), nem születtek entingek (entgyerekek) és kezdtek elszunnyadni...valószínűleg fokozatosan elszunnyadtak...eltűntek..."

LÁTSZ-E? Kérdezhet minket a Mester? Mit látunk? Jól látunk? Mire késztet az ahogy, amit látunk? Szabad rádöbbennünk, mikor újra félig-meddig látunk! Mikor legyőz a szemmel látható világ romlottsága, reménytelensége, mikor saját megfelelést igazolva vegetálunk, mikor nem merünk Istentől valót hinni, remélni, és menekülünk, félünk, kétségbeesünk... s ennek következménye, hogy élve nem élünk, járva-kelve szunnyadunk, beleveszünk...

És van Lázár Ervinnek is egy lépegető fenyőfája, Nagy Zóárd (milyen találó név!), aki nem bírt a sziklán rostokolni tovább, s azt kérte a tündértől, hadd tudjon lépegetni, és útra kelni... Nem marad az, aki-ami lehetne, avagy aminek látszik, illetve nem válik azzá, ami lehetne...

LÁTSZ-E? - kérdezi Jézus, és az eddig vak ráfelel, hogyan lát. Amiből kiderül, hogy nem jól lát, hogy újabb isteni érintésre van még szüksége. Ott marad, Jézus előtt marad az újabb érintésért... mert jól, tisztán, egészen élesen szeretne látni. Jézus is ezt készül adni...

AZUTÁN ISMÉT RÁTETTE A KEZÉT A SZEMÉRE. MOST MÁR EGÉSZEN VILÁGOSAN LÁTOTT. MEGGYÓGYULT: ÉLESEN LÁTOTT MINDENT...
Megéltük-e már az isteni szeretetre ébredés csodáját, mikor kézen fogott, kivezetett, és látóvá tett? És megtapasztaltuk már az élesebben, igazabban látás új meg új érintését?

"Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódnak. Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen ráfigyelsz, annak alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy tartós jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod fel, hanem azt is, mi lényéből árad..." Weöres Sándor - A teljesség felé

AZUTÁN HAZAKÜLDTE ŐT ÉS AZT MONDTA : A FALUBA PEDIG NE MENJ BE!

HAZAKÜLDTE - A FALUBA NE MENJ BE! - mintha ellentmondás lenne e kettő közt! Talán nem értem rosszul, ha azt gondolom, azzal, ahogy most lát, felelőssé lett azokért, akikhez tartozik, de nem szabad belevegyülni, beleveszni abba, amit a falujában élők magától értetődőn látnak...Felelős lett másokért, de azért is felelős, amit Jézus által egészen élesen lát...

ÉS ELMENT JÉZUS A TANÍTVÁNYAIVAL A CÉZÁREA FILIPPI MELLETTI FALVAKBA; ÉS ÚTKÖZBEN MEGKÉRDEZTE TANÍTVÁNYAITÓL: KINEK TARTANAK ENGEM AZ EMBEREK? ŐK ÍGY FELELTEK: KERESZTELŐ JÁNOSNAK, ÉS NÉMELYEK ILLÉSNEK, NÉMELYEK PEDIG VALAMELYIK PRÓFÉTÁNAK. TOVÁBB KÉRDEZTE ŐKET: KINEK TARTOTOK ENGEM TI? ERRE PÉTER ÍGY FELELT: TE VAGY A KRISZTUS!

Mintha a vak gyógyítását követő, elfelé úton épp arról lenne szó, amiről előtte volt. Kinek látnak, hogyan látnak az emberek, akik annyit látnak, amennyit tudhatnak? És kinek láttok engem ti, a tanítványok? Mit láttok? Jól láttok? Mertek többet tudni, többet látni? Lehet? Kinek?
Péter azért tud jól felelni, mert épp láttat vele valamit Isten Szentlelke. Nem a szemével, hanem lelkével. Különben ő is csak annyit látna, annyit tudna, mint a többiek, hogy Jézus próféta, Istent jól látó, halló, isteni erővel, hatalommal bíró, kiválasztott ember... TE VAGY A KRISZTUS - jelenti ki benne a Lélek -, a megígért Messiás, Megtartó, Üdvözítő, Megváltó...

BÓDÁS JÁNOS
        MEGVAKULT EMBER VALLOMÁSA

Isten veletek színek, fények.
Én már csak a lelkemmel nézek.
Nem zavarnak árnyak, ködök.
Minden leegyszerűsödött.

Már nem a látszat a valóság:
illatból ismerem a rózsát
s tettből az embert. A hangján keresztül
érzem meg, ha a lelke felém rezdül.
Most lett enyém és igazán most látom,
ki az anyám, a kedvesem, barátom,
s most látom- hogy rám nem ragyog a nap-:
az emberek álarcot hordanak,
a földet a hazugság festette be,
s hogy nem látom, már nem vesztek vele,
hisz amit eltakar rongy, pompa, szín,
megérzi szívem s érzik ujjaim.
S ami sötét volt eddig és hamis,
most ismerem meg önmagamban is,
de mind tisztábban látom önnön képem,
milyennek Isten álmodott meg régen
s míg egyre mélyebben befele nézek,
bennem látom a zengő mindenséget.

Nap, hold, csillagok nekem már kihunytak,
magasság, mélység sötétbe borultak,
semmivé törpült a közel s a távol,
csak azt látom már ebből a világból,
ami örök!. . . Nem látok semmit itt lent,
de látom, látom, látom már az Istent,

s most már tudom, így a vakság sem átok,
mert hunyt szemmel szebben
s tisztábban látok.

ÉS RÁJUK PARANCSOLT, HOGY SENKINEK SE MONDJÁK EZT EL.

Miért ne mondják el? Mert amit elmondanak, nem lesz azonos azzal, ami Isten Lelke jelenthet ki egy-egy ember számára. Akinek nincs kijelentése, az mások által lát, hall, tud: bizonytalanul lát. Önmagának kell ráébredni vakságára, hogy áhítsa Krisztus jelenlétét, ki vezethet, látóvá tehet...