AZUTÁN ÍGY SZÓLT NEKIK: BIZONY MONDOM NEKTEK, HOGY VANNAK NÉMELYEK AZ ITT ÁLLÓK KÖZÖTT, AKIK NEM ÍZLELIK MEG A HALÁLT ADDIG, AMÍG NEM LÁTJÁK, HOGY AZ ISTEN ORSZÁGA HATALOMMAL ELJÖTT. ÉS HAT NAP MÚLVA MAGÁHOZ VETTE JÉZUS PÉTERT, JAKABOT ÉS JÁNOST, ÉS FELVITTE ŐKET - CSUPÁN ŐK MAGOKAT - EGY MAGAS HEGYRE. ÉS ELVÁLTOZOTT ELŐTTÜK. RUHÁJA OLYAN TÜNDÖKLŐ FEHÉR LETT, AMILYENHEZ HASONLÓT RUHAFESTŐ A FÖLDÖN NEM FEHÉRÍTETT. ÉS MEGJELENT NEKIK ILLÉS ÉS MÓZES, ÉS BESZÉLGETTEK JÉZUSSAL. EKKOR PÉTER MEGSZÓLALT: MESTER, JÓ NEKÜNK ITT LENNÜNK, KÉSZÍTSÜNK ITT HÁROM SÁTRAT: NEKED EGYET, MÓZESNEK EGYET, ILLÉSNEK IS EGYET. NEM TUDTA MIT BESZÉL,ANNYIRA MEGRÉMÜLTEK. ÉS FELHŐ TÁMADT, AZ BEBORÍTOTTA ŐKET, ÉS A FELHŐBŐL SZÓ HANGZOTT, AMELY EZT MONDTA: EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM; REÁ HALLGASSATOK! ÉS EGYSZERRE, AMINT SZÉTNÉZTEK, NEM LÁTTAK SENKIT MAGUK KÖRÜL, CSAK JÉZUST EGYEDÜL. AMIKOR PEDIG A HEGYRŐL LEMENTEK, MEGPARANCSOLTA NEKIK, HOGY SENKINEK SE BESZÉLJÉK EL, AMIT LÁTTAK, CSAK AMIKOR AZ EMBER FIA A HALÁLBÓL FELTÁMAD. ÉS EZT A SZÓT MEGJEGYEZTÉK, MERT TANAKODTAK EGYMÁS KÖZT, MI AZ A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁS? MEGKÉRDEZTÉK ŐT: MIÉRT MONDJÁK AZ ÍRÁSTUDÓK, HOGY ELŐBB ILLÉSNEK KELL ELJÖNNIE? Ő PEDIG AZT FELELTE: ILLÉS CSAKUGYAN ELŐBB JÖN EL, ÉS MINDENT HELYREÁLLÍT, DE HOGYAN VAN AZ EMBER FIÁRÓL MEGÍRVA, HOGY SOKAT KELL SZENVEDNIE ÉS MEGVETIK? MONDOM NEKTEK, ÉS ILLÉS IS ELJÖTT MÁR, DE ÚGY BÁNTAK VELE, AMINT AKARTAK, AHOGY MEG IS VOLT ÍRVA FELŐLE.

                                                                                                                      

Az elmúlt héten valaki egy verset kért tőlem. Megállító vers. Mert láttat. Kit taníthat látni? Aki tud, aki akar és mer látni. Feje tetejére állítja azt, amit magunkról hinni, gondolni szeretnénk.

LÉNÁRD ÖDÖN
                  HÍVŐK

Ó ti ferdepofájú fél-szentecskék,
este imádkozó polgár-stréberek,
kiknek nem jut a Sátán torzsáiból elég,
de az Isten tenyeréből rég kiestetek!

Ő ugyanis már túlontúl sokallja,
amennyit te a Sátánnak hajbókolsz,
ezzel meg azért vagy zűrbe, bajba,
mert alacsony neki, hol képét tartod, a polc.

Hát ha akarsz, akard a menny egészét,
vagy dőzsölj a Sátánnal az asztalfőn,
de ki mindkettőjük kegyét becéznéd,
csak csúnyán ráfizetsz mindkettőn!

Különös egybeesés, meghívót kaptam pár nappal későbbre, egy kötet bemutatójára, mely az egyházi iskolák államosításának 1948-as történéseit idézi, s azok viszonyulását, akik ennek akkor, s később is bátran útjába álltak, akik nem féltek tiltakozni. Azok pöréről, akik kiálltak
Krisztus egyházáért, de akiket magukra hagytak egyházi feletteseik. Miért? Mert féltek, mert igazodtak...Lénárd Ödönt többször perbe fogták, elítélték, majd 18 évet töltött börtönben...
Kiszabadulása után kezdett azzal foglalkozni, mi történt akkor Magyarországon a keresztényekkel? Ő nem fordított hátat, nem is ment külföldre (pedig a felettesei nem bánták volna), hanem járni kezdett a levéltárakba, kutatni a még fellelhető peranyagokat... Azért páratlan egyéniség, mert jól lát, s az igazságtalan ítélet és börtön miatt méltán ébredő indulat benne kihunyt, nem vakíthatta meg, mert érteni akarta, miért történhetett, az ami történt. Az általa gyűjtött temérdek anyagot halála után, tanítványai válogatták, szerkesztették egybe... Tímár Ágnes, Soós Viktor Attila - Istennel vagy Isten nélkül

A kötetbemutatón beszélgettem valakivel, akit régről ismerek. Azt kérdezte tőlem, vajon a kötet szerzője, avagy Lénárd Ödön miért lett terhére saját közösségének? Minden hagyomány-tisztelő csoportnak terhére lesz az, aki nem igazodik... Nem akarjuk tudni, látni, hogy az emberek többsége csupán alkalmazkodik a keresztény körhöz, amiben nőtt, amit jónak tart, de nem lesz személy szerint felelős, nem lesz Krisztus által vezethető. Éppen a kivettetés, az egyik jele annak, hogy valaki szabad, arra, amire a többi nem, s azért nem tudnak mit kezdeni vele mások, mert érzik többjét, de zavarja őket, ők nem kapták, nem látják, nem vállalják...

LÉNÁRD ÖDÖN
                    ERŐ

...Egy egérlyukba dugaszolnátok
az orkánt, mit bennem a Lélek kavar?
Hisz titeket is felkap,
és úgy pörögtök benne,
mint mindig is pörög viharban az avar.

És azt is jól tudom,
Hogy érzitek az Erőt,
fogvacogva érzitek;
életösztönötök szűköli benne
a rátok váró végzetet...

Meg tudtok a villámmal alkudni?
Ki tudtok előle térni?
Ki tudjátok várni?
Hisz idejét is önmagában hordja,
s mikor késik, csattanóbban vág ki

De azért nem én vagyok az Erő maga!
Csak tüze, mi a Vezúv torkán kilövell.
Tömjétek be, fojtsátok meg a krátert,
s a robbanásban majd találkoztok
a Lélek igazi Erőivel.

AZUTÁN ÍGY SZÓLT NEKIK: BIZONY MONDOM NEKTEK, HOGY VANNAK NÉMELYEK AZ ITT ÁLLÓK KÖZÖTT, AKIK NEM ÍZLELIK MEG A HALÁLT ADDIG, AMÍG NEM LÁTJÁK, HOGY AZ ISTEN ORSZÁGA HATALOMMAL ELJÖTT.

Hogyan lép be Isten országa az életünkbe? Mit tehetünk érte? Mi múlik rajtunk? És mi múlik személyiségünkön, neveltetésünkön? Mi az, amit ha Isten ajándékoz van, ha nem ad, nincs?

VANNAK NÉMELYEK...Mindenki lehet ilyen? Vagy nem ez a kérdés, hanem az, hogy kész vagyok-e arra, ami Isten szándéka szerint lehetek? Mi akadályoz? Ha Isten számol azzal, amit hordozok, mint személyiség, és azzal, hogy adott közeg hagyományai, szokásrendje szerint, meghatározott időben-korban élek, akkor ezek, ha akadályoznak is, legyőzhetők, melyhez segítséget akar adni...Nem bújhatok gyáván ezek mögé. Akkor van baj, ha más életét, más lehetőségeit akarom élni, ha nem választom azt, amire nekem lenne lehetőségem...

ÉS HAT NAP MÚLVA MAGÁHOZ VETTE JÉZUS PÉTERT, JAKABOT ÉS JÁNOST, ÉS FELVITTE ŐKET - CSUPÁN ŐK MAGOKAT - EGY MAGAS HEGYRE. ÉS ELVÁLTOZOTT ELŐTTÜK. RUHÁJA OLYAN TÜNDÖKLŐ FEHÉR LETT, AMILYENHEZ HASONLÓT RUHAFESTŐ A FÖLDÖN NEM FEHÉRÍTETT. Alig hat nap múlva. Van akit választ, van akit nem. Miért éppen Péter, Jakab és János? Miért csak ők látják azt, amit látnak? Miért éppen az ő életükre nézve adódik ez a lehetőség? Mert jobbak, mert különbek? Egyet tudunk, ők kapják, és beépül, ami ott történik, az ő életükbe. Akarják, vagy kapják a lehetőséget? Mit dönthetnek el? Hogy hívására felelve, vele menjenek, vagy ne menjenek vele?

LÉNÁRD ÖDÖN
              FAZÉK-SORS

A világ egy szédületes tűzhely,
hol milliónyi fazék rotyog,
s a lelkek, családok, nemzetek
itt forrják ki önmagukból
az illatokat, s a mérgeket.

A konyhában az Úr a főszakács,
kit tűzre tesz, kit lehúz onnan,
ahogy az ebéd megkívánja.
De ha a kukta beleronthat,
a sátánfinak hízik a mája.

Szegény szilkém folyton táncol
a láng hegyibe, s le a tűzről.
A Szakács nem tart még tisztának?
Vagy tán a kukta reménykedik,
hogy azért még - lekozmálhat?

Vajon sokan kaptak Lénárd Ödönnel együtt lehetőséget? Önmegtagadásra, Krisztus követésére? Volt aki nem bírta vállalni? Van mikor mi maradunk ki abból, amiben benne lehetnénk? Van mikor mi mondunk le a krisztusi, tanítványi többről, mert félünk, mert másra vágyunk?

ÉS MEGJELENT NEKIK ILLÉS ÉS MÓZES, ÉS BESZÉLGETTEK JÉZUSSAL. EKKOR PÉTER MEGSZÓLALT: MESTER, JÓ NEKÜNK ITT LENNÜNK, KÉSZÍTSÜNK ITT HÁROM SÁTRAT: NEKED EGYET, MÓZESNEK EGYET, ILLÉSNEK IS EGYET. NEM TUDTA MIT BESZÉL, ANNYIRA MEGRÉMÜLTEK.

Mit látnak ott fenn? Hogy akikről addig csak hallottak, akik elismerten Isten népének hűséges, odaadott életű szolgái voltak, valaha, akiknek életében jelen volt az isteni erő, azokkal Mesterük, csak úgy, beszélget. Vajon mit éreztek, mit gondoltak? Szemük láttára nyílik, tárul Isten országa, az isteni ígéret teljesülésének évezredeket átívelő útja:Mózes, Illés, Jézus...

NEM TUDTA MIT BESZÉL... Mit tud Péter, és mit nem tud Péter? Mit lát Péter és mit nem lát? Egyszerre van jelen az, amit tud, amit lát, amit érez, és az, ami számára felfoghatatlan, megragadhatatlan és megtarthatatlan. Így szokták az ilyen élményt másoknak elmondani:
ha nem velem történt volna, el se hinném...

JÓ NEKÜNK ITT - ANNYIRA MEGRÉMÜLTEK... Mintha ellentmondás lenne e kettő között. A láthatató és láthatatlan világ, a lehetetlen és mégis lehetséges ütközik eszükben, szívükben. Érzik, akaratlan-tehetetlen belekerültek valamibe, ami jó, és tennének valamit a lehetőség megmaradásáért. A maguk módján, saját lehetőségeinek szintjén. ÉPÍTSÜNK SÁTRAT Miért nem jut eszükbe, hogy maguknak is építsenek? Miért csak Jézusnak, Mózesnek és Illésnek? Megrémülnek az eléjük táruló lehetőségtől? Mit éreztek? A tüzet? Hogy ez a közelség halandó embernek kibírhatatlan? És azt, hogy olykor-olykor mégis bele kéne kerülni?!

"Hitünk szabatos tanításai mellett ott találjuk hitünk titkait...Titkai nélkül hitünk egykönnyen csak morál maradna, ami bizony szűkös keret...a vallásos szív és elme számára. Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk (Simonne Weil)... Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk...." Pilinszky János - Szög és olaj

Mi lehet az övék? Mi lehet a miénk? Mit várunk? Mire vágyakozunk? Miféle advent a miénk?
JÓ NEKÜNK ITT... Miért jó nekik? Belekerültek valamibe, amit nem ők terveztek, csak megtörténik velük. Nem tudjuk Isten jelenlétét emberi igyekezettel biztosítani, tartósítani...

Beszélgettem valakivel, aki tudja, hogy többje volt, s érzi, hogy most nincs. Miért veszítette el? Kaphatja újra? Mi kell hozzá? Mit léphet érte, hogy Isten felőle való akarata teljesedjen?

Nem csupán igazolás az ember részéről, hogy semmit? Hisz bibliai kijelentést, történetet is lehet ehhez példaként citálni: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok." (Róma 9:16.)... A kérdés: lehet rajtam könyörülni, lehet nekem irgalmazni?
ÉS FELHŐ TÁMADT, AZ BEBORÍTOTTA ŐKET, ÉS A FELHŐBŐL SZÓ HANGZOTT, AMELY EZT MONDTA: EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM ; REÁ HALLGASSATOK ! ÉS EGYSZERRE, AMINT SZÉTNÉZTEK, NEM LÁTTAK SENKIT MAGUK KÖRÜL, CSAK JÉZUST EGYEDÜL.

Ebben a különös Isten-adta lehetőségben FELHŐ TÁMAD... eltűnik benne a látható, és a láthatatlan világ, s a mindent és mindenkit magába ölelő takartságban hangzik az isteni szó, a kijelentés: EZ AZ ÉN SZERELMETES FIAM, REÁ HALLGASSATOK...

Miféle megerősítése ez Jézusnak? Miféle bizonyosság lehet tanítványainak? Hogy feltűnik Jézus mellett Mózes és Illés, de az isteni szó, a kijelentés már csupán Jézus Krisztusra vonatkozik. Mintha a Krisztusban való ígéret teljesedésének útját látnák ott a tanítványok. Hogy volt Mózesük, akire Isten népe vezetését rábízta, volt Illésük, akiben isteni tűz volt, de végre eljött, itt van a megígért Messiás...Az ő Mesterük, Jézus az! Merik hinni? Mire eloszlik a felhő, és újra látják, ami köröttük van, már csak Jézus van velük szemközt, EGYEDÜL ...

AMIKOR PEDIG A HEGYRŐL LEMENTEK, MEGPARANCSOLTA NEKIK, HOGY SENKINEK SE BESZÉLJÉK EL, AMIT LÁTTAK, CSAK AMIKOR AZ EMBER FIA A HALÁLBÓL FELTÁMAD. ÉS EZT A SZÓT MEGJEGYEZTÉK, MERT TANAKODTAK EGYMÁS KÖZT, MI AZ A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁS?

Nem a paranccsal foglalkoznak, hanem azzal, ami érthetetlen, felfoghatatlan számukra. MI AZ A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁS? S mindezt azután, hogy ott látták Mózest, Illést... TANAKODTAK EGYMÁS KÖZT... céltalan, eredménytelen a tanakodás, mert nem értik azt, felfoghatatlan számukra az, amit saját szemükkel láttak...még nem jött el az értés ideje...

MEGKÉRDEZTÉK ŐT : MIÉRT MONDJÁK AZ ÍRÁSTUDÓK, HOGY ELŐBB ILLÉSNEK KELL ELJÖNNIE? Ő PEDIG AZT FELELTE: ILLÉS CSAKUGYAN ELŐBB JÖN EL, ÉS MINDENT HELYREÁLLÍT, DE HOGYAN VAN AZ EMBER FIÁRÓL MEGÍRVA, HOGY SOKAT KELL SZENVEDNIE ÉS MEGVETIK? MONDOM NEKTEK, ÉS ILLÉS IS ELJÖTT MÁR, DE ÚGY BÁNTAK VELE, AMINT AKARTAK, AHOGY MEG IS VOLT ÍRVA FELŐLE.

Mit kérdeznek e nem értés közepette Jézustól? Amit azoktól hallottak, akik legtöbbet tudnak a szent írások, próféciák, jövendölések felől. Mit tudhatnak s idéznek a képzett írástudók?

"Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök..."Malakiás 3:23-24.

Véges emberi ismerettel magyarázatot keresnek és találnak az isteni kijelentésekre, próféciákra... Isteni látás és személyes kijelentés nélkül részt látnak, töredéket, nincs világosságuk együtt látni azt, ami saját szemük láttára, teljesül, bekövetkezik... Jézus a kérdésre felelve egybeemel, együtt láttatja a felőle megírtakat: ILLÉS IS ELJÖTT MÁR... DE HOGYAN VAN AZ EMBER FIÁRÓL MEGÍRVA, HOGY SOKAT KELL SZENVEDNIE ÉS MEGVETIK?

Képtelenek a múltat, a jelent és jövendőt együtt látni. Mivel lett többje Péternek, Jakabnak és Jánosnak, akik beleölelődtek az Isten által teremtett lehetőségbe? Miből is maradtak ki a lent maradók? Mit vittek le magukkal, és mit nem vihettek magukkal az odafent járók?

Érdemes értünk nyílni Isten országának? Vajon mi mit láthatunk, mit érezhetünk, mit érthetünk, mit élhetünk, mire emlékezünk, mi marad meg számunkra az isteni jelenlét csodájából?
Miről beszélünk, miről hallgatunk? Átformálhatja, megújíthatja gondolkodásunkat, hitünket, életünket az, ami velünk Isten által történik? Arról beszélünk arról, amit rég tudunk, de nem élünk, ami miatt újra meg újra kegyelemre szorulunk? HELYREÁLLÍTHAT? Vagy inkább mi is csak kérdezünk, beszélünk, arról, amit nem értünk, amiről hallgatni kéne, míg teljesedik?