ÉS HALLOTTÁK EZT A TANÍTVÁNYAI. ÍGY ÉRKEZTEK JERUZSÁLEMBE. ÉS AMIKOR BEMENT A TEMPLOMBA, KEZDTE KIŰZNI AZOKAT, AKIK A TEMPLOMBAN ADTAK-VETTEK.; A PÉNZVÁLTÓK ASZTALAIT ÉS A GALAMBÁRUSOK SZÉKEIT FELDÖNTÖTTE. ÉS NEM ENGEDTE, HOGY BÁRKI, BÁRMIT IS VIGYEN A TEMPLOMON KERESZTÜL. AZUTÁN ÍGY TANÍTOTTA ŐKET: NINCS-E MEGÍRVA: AZ ÉN HÁZAM IMÁDASÁG HÁZA MINDEN NÉP SZÁMÁRA! TI PEDIG RABLÓK BARLANJÁVÁ TETTÉTEK.

Előző nap még volt lehetőségük szamárért menni Jézus szavának engedve, de ez a nap nehéz érzésekkel indul, s azzal folytatódik, hogy Jézus megtisztítja a templomot. KIŰZI onnan azokat, akik ott ADTAK-VETTEK…akik abból éltek jól, hogy a templomba érkező hívek áldozni akartak Istennek… Az áldozat megtartásához, az előírtak teljesítéséhez szükséges dolgokat kínálták ott, és persze úgy, hogy ők, az árusok jól járjanak. Ráadásul, nyilván a papoktól kapták az engedélyt, ki tudja milyen díjszabással…Az fizette meg azt, amit kínáltak, aki áldozni akart… Miért? Mert tisztelte az előírásokat, a rendet, a törvényt… amiben nőtt…

Mikor történt mindez? Hol történt mindez? Fontos? Fontos. Jézus életéből alig pár nap van, nincs több idő, csak lépni, kijelenteni, megerősíteni, befejezni… amiről eddig is szó esett.
Ahogy a FÜGEFA NEM KAP TÖBB ESÉLYT, úgy záródik a papok, írástudók lehetősége.
Igazságtalannak látszik, ami a fügefával megesett, az is, ami a templomban történik, és aki nem érti, fel is háborodik, igazságtalannak érzi…Mert az ember által csupán emberi terem…

Mit mond Jézus a templomról? IMÁDSÁG HÁZA! Vegyük észre, ez is arról szól, ugyanarról, hogy ne magammal legyek tele, ne azzal, amit ADOK és VESZEK! Miért nevesítem Istennel saját törekvéseimet, jól-járni akarásomat, haszonszerző igyekezetemet, mi betölti szívemet?
Meg lehet szokni azt, ami a templomokban, van, avagy nincs? Azt, ami nem jól van? Hogy szokássá és elvárássá lett az adakozás, hogy nincs igaz bűnbánat, csak jel, feloldozó szertartás? Aki kifizeti az egyházadót, annak jár a keresztelés, esketés, temetés - megfelelő pénzért. RABLÓK BARLANJÁVÁ TETTÉTEK…Mit adunk-veszünk a templomban, a látszatért?

ÉS MEGHALLOTTÁK EZT A PAPI FEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK, ÉS TANAKODTAK, HOGYAN TEGYÉK EL ŐT LÁB ALÓL; FÉLTEK UGYANIS TŐLE, MIVEL AZ EGÉSZ SOKASÁGOT FOGLYUL EJTETTE AZ Ő TANÍTÁSA. ÉS MIKOR BEESTELEDETT KIMENTEK A VÁROSBÓL.

Mi a sorsa annak, aki szóvá meri tenni az istentelenséget, aki ki meri söpörni az árusokat? Azok, akiknek hasznos minden úgy, ahogy van, akik szeretnek mások fölött lenni, uralkodni. akik azt adják, ami tőlük telik, akik csak saját valakiségükkel vannak elfoglalva… Ők készen állnak. Mire is? Hogy eltegyék az útból az oda nem illőket. Ahogy Jézust akkor az írástudók! Hogy merik? Nem félnek Istentől? És miért nem? Mitől félnek jobban? Attól, hogy Jézus szava FOGLYUL EJTI A SOKASÁGOT…mert jaj, ha nem számít többé a szavuk és nem becsülik őket… félnek a hatalom, a szerep, a megbecsülés… elvesztésétől…Mert nincs másuk…

Kezembe került egy kötet. Valaki említette, érdekelt, mi van benne. A címe: Júdások, vagy Péterek? Egy szociológus írta. Miről? Az egyházból kiszakadt papokról. Van ki elhagyta, van akit kidobtak, ki ezért, ki azért kitaszítódott. A szerző, beszélgetéseik alapján, név nélkül, elmondja felőlük, amit legfontosabbnak tart, és véleményt alkot róluk. A végén pedig összegzi, mi a pályaelhagyás oka. Mivel ejt foglyul a könyv? Mintha igaza lenne, mintha azzal lenne a baj, amit a szerző szociológus szemmel, az egyházi keret és rend felől lát, láttat, közvetít…

Megvallom, azért került kezembe a kötet, mert előbb olvastam, hogyan értékelte a benne írtakat Lénárd Ödön. Még 1992-ben, a kötet megjelenése után. Neki fájt a szociológus hangja, ahogyan tálal, és amit láttat. Azt írja neki, nem lehet az egyházról így írni. Hogyan? Kívülről.

Mert a transzcendens tér kimutathatatlanul sző át mindent, de az nem a szociológia tárgya, nem mérhető ember által, nem megszerezhető képesség, tudomány, kiművelt koponya kell hozzá, hanem az isteni érintése… A szociológus emberi mérése, kimutatása ezért zavaró, mert addig ér, ameddig lát, kimondja, bizonyítja, bajt és okokat láttat, ami tán nyilvánvalóvá lehet, de nem képes az egészet átlátni, mert amivel kéne, az számára megfoghatatlan…

KORÁN REGGEL PEDIG, MIKOR A FÜGEFA MELLETT ELMENTEK, LÁTTÁK, HOGY AZ GYÖKERESTŰL KISZÁRADT. PÉTER, VISSZAEMLÉKEZVE ÍGY SZÓLT: MESTER, NÉZD, A FÜGEFA, MELYET MEGÁTKOZTÁL, KISZÁRADT. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT NEKIK: LEGYEN HITETEK ISTENBEN…
Az a fügefa másnapra GYÖKERESTŰL KISZÁRADT… A tanítványok emlékeznek szavára, és megrendülten nézik, mi történt. Újra azzal találkoznak, Jézus Krisztus szava elképesztő
hatalommal bír… Miért történt? Miféle hatalommal? Hát bármire használható az isteni erő?
Pl. éhség csillapítására? Mit válaszol nekik Jézus? LEGYEN HITETEK ISTENBEN …

Az a fügefa nem jutott több éltető vízhez. Kiszáradt. Az éltető, elevenítő erő Istentől van.
Ki kapja? Hogyan kapjuk? Titok. Nem lesz a mi birtokunk. Adott pillanatban kapjuk, akkor, amikor, ameddig… Nem belőlem, nem jóságomból, nem megfelelő voltomból következik…

Nem tudom, jól látom-e amit látok, azóta az a szociológus, minden emberi bölcsességével együtt gyökértelen maradt, míg Lénárd Ödön élete végéig, Istenért, másokért lobogó tűzként égett. Miért? Nincs rá más válasz, mint hogy újra meg újra szabaddá lett lehetetlent remélni.

MERT BIZONY MONDOM NÉKTEK : HA VALAKI AZT MONDJA ENNEK A HEGYNEK: KELJ FEL, ÉS VESD MAGAD A TENGERBE, ÉS SZÍVÉBEN NEM KÉTELKEDIK, HANEM HISZI, HOGY AMIT MOND, MEGTÖRTÉNIK: ANNAK MEGLESZ, AMIT MOND.

REMÉNYIK SÁNDOR

                    A FÜGEFA

Nem megmondottam-e néked, hogy higgy,
S meglátod dicsőségét az Atyának?
Higgyek... De ép ez lenne a csoda,
Elindulása minden más csodának.
Ha egyszer megtelnék a kebelem -
Úgy lenne tele, ahogy most üres -
S leborulván, kőhöz sújtva fejem,
Nemcsak szám szólná: Uram, meg ne vess!
Higgyek... - de ha hiába akarom!
Ha nincs bennem, honnan vegyek hitet?
Pedig ez a Te alfád s omegád,

Egyetlen és örök feltételed.
Kinyitnám Neked minden kapumat -
De ha merevek s makacsok a zárak!

Teremts bennem, teremts bennem hitet,
Ha Teremtője Te vagy a világnak!!
Tedd, hogy lerogyjak eszméletlenül
S új eszmélettel virradjak fel reggel -
Le ne peregjen rólam harmatod,
S bár egy rögöt mozdítsak meg hitemmel!
Állok, fügefa, gyümölcstelenül…

Hétfőn keresztelték legkisebb unokámat. Édesapám egyre esendőbb, egyre erőtlenebb, így csak magát a keresztelési szertartást végezte, és imát mondott a gyermekért. Hogyan tette? Istennel tele szívvel, mint aki tudja, azt kéri, amit Isten adni akar, és meg is adja. Abban az öreg, erőtlen testben olyan erő mozdult, hogy éreztem, Istenig ér a szó, onnan vissza pedig az áldás. Erővel imádkozott, mint aki meri a hegynek azt mondani, hogy ugorjon a tengerbe!

…HIGGYÉTEK, HOGY MINDAZ, AMIÉRT IMÁDKOZTOK, ÉS AMIT KÉRTEK, MÁR MEGKAPTÁTOK, ÉS MEGLESZ TINÉKTEK. ÉS MIKOR IMÁDKOZNI FELÁLLTOK, BOCSÁSSATOK MEG, HA VALAKI ELLEN PANASZOTOK VAN, HOGY A TI MENNYEI ATYÁTOK IS MEGBOCSÁSSA NÉKTEK A TI VÉTKEITEKET. HA PEDIG MEG NEM BOCSÁTOTOK, A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁTJA MEG NEKTEK A TI VÉTKEITEKET.

Mit kérhetünk hittel? Ez a kérdés? Vagy hogy ki lehet képes rá? Aki egész szívvel, aki megtölthető szívvel fordul Isten felé. Mert ehhez teljes szívre van szükség! Bűnöktől, vádaktól, elvárásoktól szabad szívre. Meg kéne tisztulni, egészen kisöprődni, új teret nyerni Istentől…

Nemrég olvastam Visky Ferenc könyvében, Mária Magdolnáról, aki sír, mert nincs Jézus…

"A sírnál sírva állt. Ha sírunk, meglátjuk az angyalokat. Ha még keservesebben sírunk, meglátjuk az Urat... A hívő ember szemüvege a sírás: messzebbre lát a könnyein keresztül. De Mária nem csak sír… Mit érnek a könnyek önvizsgálat nélkül? De ahol önvizsgálat van, ott könny is van... Ez a sorrend: odamenni a sírhoz, behajolni s végül megfordulni. Egész életünkkel, egész lényünkkel megfordulni… visszafordulni Istenhez…” (János 20 :10-18.)

Bár megértenénk miért jött, mit élt köztünk, miféle erőt ajándékozna nekünk Jézus Krisztus.