ÉS MINDJÁRT, AMINT A ZSINAGÓGÁBÓL ELTÁVOZTAK, SIMON ÉS ANDRÁS HÁZÁHOZ MENT, JAKABBAL ÉS JÁNOSSAL EGYÜTT. SIMON NAPA PEDIG LÁZAS BETEGEN FEKÜDT; MINDJÁRT SZÓLTAK NEKI FELŐLE. Ő ODAMENT HOZZÁ, MEGFOGTA KEZÉT, ÉS TALPRA ÁLLÍTOTTA. ÉS ELHAGYTA ŐT A LÁZ ÉS SZOLGÁLT NEKIK. ESTEFELÉ PEDIG, MIKOR LESZÁLLT A NAP, ELVITTÉK HOZZÁ A BETEGEKET ÉS ÖRDÖNGŐSÖKET MIND. ÉS AZ EGÉSZ VÁROS ODAGYŰLT AZ AJTÓ ELÉ, ÉS GYÓGYÍTOTT SOKAKAT , AKIK KÜLÖNBÖZŐ BETEGSÉGEKBEN SINYLŐDTEK ; ÉS SOK ÖRDÖGÖT KIŰZÖTT; NEM ENGEDTE SZÓHOZ JUTNI ŐKET, MIVEL AZOK ISMERTÉK ŐT. KORA REGGEL PEDIG, MÉG SZÜRKÜLETKOR, FELKELT, KIMENT, ÉS ELVONULT EGY PUSZTA HELYRE, HOGY OTT IMÁDKOZZÉK. SIMON PEDIG ÉS A VELE LEVŐK UTÁNA SIETTEK. ÉS MIKOR MEGTALÁLTÁK, AZT MONDTÁK NEKI: MINDENKI TÉGED KERES. Ő AZONBAN ÍGY FELELT: MENJÜNK MÁSHOVÁ, A SZOMSZÉDOS HELYSÉGEKBE, HOGY OTT IS PRÉDIKÁLJAK, MERT AZÉRT JÖTTEM. ÍGY JÁRTA BE EGÉSZ GALILEÁT, PRÉDIKÁLT AZ Ő ZSINAGÓGÁIKBAN ÉS ÖRDÖGÖKET ŰZÖTT KI.

Pár hete kaptam ajándékba egy könyvet, Dietrich Bonhoeffer írta, a címe: Követés. A szerző, egy németországi evangélikus lelkipásztor, akit a második világháború alatt végeztek ki. Épp mert elkötelezett volt, mert nem tudott egyetérteni azzal, ami körülötte történt. Régóta ismerem, becsülöm szaváért, hiteles keresztyén életéért. Nem kis érdeklődéssel, kíváncsian vettem kezembe új kötetét, ami születésének századik évfordulójára jelent meg. Pár oldal után ceruzát kerestem. Mert így találok vissza ahhoz, amit az elolvasottakból fontosnak érzek...  Egyszer csak azt vettem észre, hogy meg sem áll a ceruza, mert minden mondat fontos...

Kedden, irodalmi körünkben idéztem egy hangsúlyossá lett mondatát. Valaki, aki rég járt irodalmi körünkben, a szerző neve iránt érdeklődött. Kiderült, hogy ettől a szerzőtől ő rég keres egy könyvet. Hallott belőle idézni, és az a gondolat azóta is foglalkoztatja. Rövid időn belül a is kiderült, hogy ezt a könyvet keresi. Megbeszéltük, megnézem az Interneten, kapható-e még valahol? Egyetlen helyen volt, de igen magas postaköltséggel... Sokalltam, ezért felhívtam, vállalja, vagy inkább megveszi majd, ha Pesten jár? A válasz egyértelmű volt. Neki szüksége van erre a kötetre. Most. Másnap megérkezett a kötet, telefonáltam neki, egy órán belül itt volt érte. Vajon miért?

Hadd idézzem azt a mondatot, mely engem az elmúlt héten foglalkoztatott, amit ő az Isten és ember közti kapcsolatra nézve írt le "Csak a hívő engedelmes, és csak az engedelmes hisz."
Mondhatnám úgy, hogy az istenhit szempontjából kulcskérdés a neki való engedelmesség.
Hitből való lépésre, csak az Isten szavának engedő vállalkozik, ugyanakkor az is igaz, hogy az engedetlenség hitetlenség. Pl. Míg nem akarom látni, vállalni magamat (az isteni szónak való nem engedés), nincs ereje mások bajáért való imádságomnak (a hitem blokkolt)). Szeretnénk időrendiséget látni hit és engedelmesség között, de valójában nincs, együtt mozdul.

ÉS MINDJÁRT, AMINT A ZSINAGÓGÁBÓL ELTÁVOZTAK, SIMON ÉS ANDRÁS HÁZÁHOZ MENT, JAKABBAL ÉS JÁNOSSAL EGYÜTT. SIMON NAPA PEDIG LÁZAS BETEGEN FEKÜDT; MINDJÁRT SZÓLTAK NEKI FELŐLE. Ő ODAMENT HOZZÁ, MEGFOGTA KEZÉT, ÉS TALPRA ÁLLÍTOTTA. ÉS ELHAGYTA ŐT A LÁZ ÉS SZOLGÁLT NEKIK.
Egyszerű tudósításnak hangzik, de mi minden van helyén azokban, akikről a közlés szól. Hogyan követik Jézust, Simon és András? Mintha magától értetődő lenne, hogy akiért otthagyták hálóikat, mindennapi tevékenységüket, azt elviszik az otthonukba. Mint kiderül,
Simon anyósa kapernaumi házához viszi Jézust, s nem csak őt, a többi tanítványt is...

 
Egyszerre nyílik, tárul szívük Krisztus szavára és otthonuk ajtaja Krisztus befogadására...

És Jézus feléjük kitárt szíve is milyen magától értetődően mozdul a kérésre, ért, lát, lép. Semmi sincs a hit általi gyógyulás útjában. Erő mozdul, és újra egészséges Simon anyósa, aki addig lázas betegen feküdt, s alkalmatlan volt a vendégek ellátására. És itt megint egyszerre mozdul a kettő, amint a láz elmúlik, szolgál nekik. Erő mozdul érte, és ő rögtön él az erővel. Mennyire magától értetődőnek látszik. Hogy szükségük volt szolgálatára, hogy Jézus meg tudta gyógyítani, hogy nem marad ágyban tovább, hanem felkel, s értük tevékenykedik.

Maradhatna még ágyában? Mondhatná, kérhetné, hagyjatok még egy kicsit, gyenge vagyok, láttátok, az előbb még magas láz gyötört? Az isteni erővel felemeltnek többje van, mint hogy többé nem erőtlen! Mikor az erőtlen erőt nyer, azonnal lépheti a kapott erőt. Talán mondhatom még egyszerűbb példával: ha egy vasaló hideg volt, de áramkörbe kapcsolva, felforrósodott, vasalni lehet vele. Adva a lehetőség arra, amire az erőt-áramot kapta. Ugye több az, hogy kivasalva a ruha, mint hogy egy forró vasalóval vasalni lehet.

BÓDÁS JÁNOS
             FELFELÉ


Magamért és a holnapért
Szinte semmit se tettem én itt,
s mégis, (milyen csodálatos),
minden lépésem felfelé vitt...


Nem én mentem: vittek, emeltek,
az Isten fogott kezemen,
a gyengében erős lesz Isten,
úgy hívják ezt, hogy: Kegyelem.


Most se törtetek, most se kérek,
nem könyöklök, nem harcolok,
hagyom: s visz a kegyelem árja,
mert akik hisznek, boldogok.
 

Milyen találóan, pontosan fogalmazza meg a Krisztustól nyert, élhető isteni többet a költő: 
"...a gyengében erős lesz Isten, úgy hívják ezt, hogy: Kegyelem..."

ESTEFELÉ PEDIG, MIKOR LESZÁLLT A NAP, ELVITTÉK HOZZÁ A BETEGEKET ÉS ÖRDÖNGŐSÖKET MIND. ÉS AZ EGÉSZ VÁROS ODAGYŰLT AZ AJTÓ ELÉ, ÉS GYÓGYÍTOTT SOKAKAT, AKIK KÜLÖNBÖZŐ BETEGSÉGEKBEN SINYLŐDTEK;

Miféle hír terjedt villámgyorsan felőle? Mit hallottak az emberek, a betegek, a nyomorultak, akik odagyűltek a házhoz? Nem mondandójáért mennek, hanem a csodáért, a gyógyulásért, a szabadulásért, azok, akiken más már nem tudott segíteni. A reménység hozza őket, hogy meggyógyulhatnak, szabaddá lehetnek isteni szava által. AZ EGÉSZ VÁROS ODAGYŰLT AZ AJTÓ ELÉ...Mi lehetett ott a ház előtt Kapernaumban? El tudjuk képzelni?

Nemég vettem kezembe Ravasz László püspök - lelkipásztor kéziratos prédikációinak gyűjteményét. A kötet előszavában azt írják róla: "A Kálvin téri templomban a nyitott ajtóban is álltak, amikor prédikált...Életpályájának súlyos fordulója a prédikálástól történő eltiltással következett be... 1953-ra tehető...E súlyos változásban enyhítőn vette körül Leányfalun - száműzetésének helyén - a közelében élők szomja a tiszta hang iránt. Ezt mutatja be ez a különös módon ránk maradt kézírásos prédikációgyűjtemény..."

Hogy maradt meg? Valaki azokban a félelemmel terhes években meg merte őrizni, s hagyatékában találták meg az üzenetet, kinek kezébe adják tovább. Így kelt útra, egyik kézből a másikba, kincsként, míg az elmúlt évben valaki előállt vele, s nyomtatásban is megjelent, hogy sokak épülhessenek hittel, erővel, élettel teli szava által.