MERT A FELTÁMADÁS UTÁN SEM NEM HÁZASODNAK, SEM FÉRJHEZ NEM MENNEK, HANEM ÚGY ÉLNEK, MINT ANGYALOK A MENNYBEN…

Hogyan élünk majd ott? MINT ANGYALOK A MENNYBEN… Elképzelhetetlen az, az ország,
Felfoghatatlan milyen, ahol majd Isten közelében élünk… De nem az a fontos hogyan s mi-képp, csupán a bizonyosság, hogy hozzá tartozunk. Ráébreszthet minket saját lelkünkre?

A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁRÓL PEDIG NEM OLVASTÁTOK-E MÓZES KÖNYVÉBEN, A CSIPKEBOKORRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNETBEN, MIT MONDOTT NEKI AZ ISTEN: ÉN ÁB-RAHÁMNAK ISTENE, IZSÁKNAK ISTENE ÉS JÁKÓBNAK ISTENE VAGYOK! AZ ISTEN NEM A HOLTAKNAK, HANEM ÉLŐKNEK ISTENE. TI TEHÁT NAGYON TÉVELYEGTEK.

Milyen pontosan emeli ki az általuk fontosnak, ismertnek gondolt könyvből azt, amit abból egyáltalán nem fogtak fel. Mit mond Mózesnek? ÉN ÁBRAHÁMNAK ISTENE, IZSÁKNAK ISTENE ÉS JÁKÓBNAK ISTENE VAGYOK! Ábrahámé, Izsáké, Jákóbé… Mert odaát nem az számít, hogy ki élt előbb, ki volt ki után, vagy ki kinek a fia, testvére, rokona…Mert egy-szerre Ábrahámé, Izsáké és Jákóbé. Kinek lelke Istenhez talált itt, aki hozzá kötöződött, az odaát is Övé marad. Nem övék (nem birtokuk) a Mindenható, ők lettek Isten tulajdonává…

NEM A HOLTAKNAK, HANEM ÉLŐKNEK ISTENE. TI TEHÁT NAGYON TÉVELYEGTEK.

Aki birtokolni véli azt, amiről tud, amit szokás által gyakorol, az hoppon marad. Mert csupán holt tudása van. Csupán eleven, lelket mozdító hit által van élet. Eltéved, tévelyeg, aki csak megismerni, tudni akarja az írásokat, az isteni igazságot, de ráébredni, általa élni nem akar.

REMÉNYIK SÁNDOR

       A FELTÁMADT LÁZÁR LITÁNIÁIBÓL

…Uram, aki feltámasztottál,
Le látod rajtam
A síri gyolcsokat.
Ím, könyörögve kérlek,
Ne engedd, hogy elbízzam magamat,
S elkápráztasson nagy kerted, az élet.
Nagyon mélyről jövök,
Nagyon bűnös vagyok,
Nagyon tied vagyok.
Nagyon-nagyon hatalmadban vagyok.
Kis fényes porszem a sötét világon,
Kis gyertyaláng roppant karácsonyfádon -
Csak ez vagyok.
Megtapasztaltalak,
Tudom, ha akarod,
A sorssal, vagy önnön bűnös kezemmel
Kis lángomat, ahogy meggyújtottad -
Elolthatod.

Nem.
Ez még nem nyugalom.
S nem a Te békességed ez a láz.
Égig repít, és sárig lealáz,
De még nem a tied,
Nem a Te erősséged ez a láz.
Én nem tudom,
Csak Te tudod a jót.
Az örökkévalót.
Az egyesegyedül nekem-valót.
Pihentess el magadban,
S ha túlhangos vagyok:
Tedd rám a hangfogót.