„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Márk evangéliuma - 45. Hogyan lehet?
Márk evangéliuma 12:35- 44.
”Később, felnőttkorában gyakran eszébe jutott ez a vasárnapi istentisztelet, amelynek jóformán egyetlen szavára se figyelt, és tudta, hogy nem figyelt egyik osztálytársa sem… Csak ültek, s lopva, hogy Zsuzsanna rajta ne kapja őket, az órájukra pillantottak, kinek-kinek azon járt az esze, melyik tanár kerül a bal oldali kijárathoz, amely az ő osztályuk kijelölt távozási helye volt. Lehet, hogy különlegesen szép beszéddel munkálkodott aznap a vendég prédikáló a lelkük formálásán, ám az ötödik osztály a miatyánkot is alig hallotta, s mikor megindultak kifelé, a még zúgó orgonaszóban, egyetlen ötödikes se tudta volna megmondani, mi volt a záróének…Máskor mindig figyelmeztetni kellett őket…, most olyan lassan mentek, hogy Zsuzsanna odasúgta, iparkodjanak jobban. A bal oldali ajtónál, a nagy fapersely mellett, mint egy iszonyú látomás, Torma Gedeonnál is riasztóbb valaki feketéllett: maga a nagytiszteletű úr… ott állt türelmesen, és azzal a komoly szeretettel nézte őket, ahogy figyelni szokott rájuk, egy kicsit büszkén is …Édes jézusom – suttogta Torma Piroska -, mi lesz, ha észreveszi a gombokat?... Gina kiszakadt a sorból, és mintha utasítást kapott volna rá, előresietett… akadálytalanul elérte a perselyt, s kinyitotta tarisznyájának száját. Belemarkolt, elkezdte csorgatni az aprópénzt, az ötödik állt mögötte libasorban… Mindenki látta mit csinál, legjobban a nagytiszteletű úr, bólintott egy nagyot, hogy látja…”
Mi köze ennek az adakozásnak Istenhez? Mit figyel, és mit lát a tanári kar, mit az igehirdető?
Láthatnának mást is? Mitől lesz minden színjátékká, látszattá? A szokás szerinti teljesítést várják el, ezt értékelik. Ők osztják a diákoknak a pénzt, és engedelmességre kényszerítik az iskolához tartozókat…És mert ennek megsértését szigorúan büntetik, hát muszáj adakozni…
AKKOR ELŐSZÓLÍTOTTA TANÍTVÁNYAIT, ÉS AZT MONDTA NEKIK: BIZONY MONDOM NÉKTEK, EZ A SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONY TÖBBET DOBOTT MINDENKI MÁSNÁL. MERT AZOK MINDNYÁJAN AZ Ő FELESLEGÜKBŐL ADAKOZTAK, EZ PEDIG AZ Ő SZEGÉNYSÉGÉBŐL MINDAZT BELEDOBTA, AMIJE CSAK VOLT: AZ EGÉSZ VAGYONÁT.
Jézus nézi, nem csupán az összeget, a perselybe vetett mennyiséget figyeli, fontosabb neki az Istennek ADAKOZÓ szív. Többre értékeli a KÉTFILLÉRT, mint amazok temérdek forintját.
Mi miatt adakozom? Miből adom azt, amit adok? Kinek adom? Mit tartok soknak, mit tartok kevésnek? Láttam-hallottam már így botránkozni a pénzt számoló prezsbitereket istentisztelet után: Hogy tehetett a perselybe valaki száz forintnál kevesebbet?! Mit láttak, mit tudtak? A dolgok láttatható felét. Azt látták, ami látszik: a pénzt, amit a maguk szemszögéből keveselltek. Mi van a szívünkben? HOGYAN felelünk mi Istennek? A kezünk mozdul, vagy a szívünk tárul? Észrevesszük, ha már csak a szokás mozdul, ha bezárult? Törheti, megtöltheti?
FODOR ÁKOS
KAVAFISZ-VISSZHANG
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szívekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,
m á s - ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
V i s s z a k e l l j ö n n ö d , hogy itt l e h e s s.
És ha szíved töröd össze - immár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős
az egész…