Több képpel próbálja érzékeltetni amit mond. Az első a NÁSZNÉP és a VÖLEGÉNY képe. Elképzelhetetlen ugye, hogy a lakodalomba hívottak böjtöljenek a meghívó, a vőlegény jelenlétében. Sértés, ha ott valaki nem eszik, hanem mindent elutasít. A lakodalomba nem böjtölni hívnak, s nem böjtölni mennek.

CSAK NEM BÖJTÖLHET A NÁSZNÉP, AMÍG VELÜK VAN A VŐLEGÉNY? Addig kell böjtölni, míg, vagy már, nincs jelen köztük. Még itt van, keresheti őt aki akarja, aki vágyja a többet, az istenit, a közelében hozzájut, de lesz olyan időszak. AMIKOR ELVÉTETIK TŐLÜK A VÖLEGÉNY, AKKOR MAJD BÖJTÖLNI FOGNAK..

A vendégségbe hívott a gazdagon terített asztal mellett nem vágyakozik a finom falatokra, hanem kinyújtja érte kezét és eszik. Akkor vágyakozik erre, mikor nincs mit enni. Ehhez hasonlít Jézus, ha ő, a Mester, majd nem lesz itt valóságosan, kézzelfoghatóan jelen az emberek, a tanítványok számára, akkor érezni fogják hiányát, áhítani jelenlétét...
SENKI SEM VARR ÚJ POSZTÓBÓL FOLTOT ÓCSKA RUHÁRA, KÜLÖNBEN AZ ÚJ FOLT KISZAKÍT ABBÓL AZ ÓCSKÁBÓL ÉS NAGYOBB SZAKADÁS TÁMAD.

A második képpel is azt villantja elébük, amit nem készek befogadni. Egészen új lehetőséget hozott, s ezért az új lehetőségért van itt. De nem a régit javítgatja, nem toldozgatni-foldozgatni jött. Mert újat hozott. Ami nem illeszthető, nem ölthető a régihez, annyira nem, mint ahogy a régi, elhasznált posztóra sem érdemes új foltot rakni. Miért? Mert az új posztó erősebb, s a már elvékonyult, elkopott anyagot foltként szétfeszíti. Az új posztóból nem foltot varrnak, hanem egészen új ruhát... Vajon vágynak-e arra, amit Jézus hozott, amit mindenkinek felkínál?

"Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki a csalárd, gonosz kívánságok miatt megromlott, és újuljatok meg a Lélek által elmétekben, és öltözzétek fel az új embert, akit Isten újjá teremtett..." Efézus 4:22-24.

A harmadik kép és gondolatsor az új borról és régi tömlőről való hasonlatban jelenik meg.
ÉS SENKI SEM TÖLT ÚJ BORT RÉGI TÖMLŐKBE, KÜLÖNBEN A BOR A TÖMLŐKET SZÉTSZAKÍTJA, S ÍGY A BOR IS, A TÖMLŐ IS TÖNKREMEGY...
Mindenki tudja, aki valaha szőlőt termesztett, miért nem lehet az új bort régi tömlőbe tenni. Magától értetődő, az új bornak forrni kell, s az erjedés a régi, már használt tömlőt szétfeszíti.

Eddig volt a bűnért való áldozat, de temérdek ponton sérült ez az Isten-adta lehetőség. Akik keretül kapták, hitték, élték, rég tovatűntek, akik most betűjét diktálják, igazolásra használják az isteni előírásokat, a törvényt. Krisztus által nem kiegészül (foltozódik) ez a régi lehetőség, hanem feleslegessé lesz. Az újat, amit most hoz, nem lehet a régibe tölteni, beleönteni, mert ahogy az új bor a régi tömlőt szétveti, mikor forrni kezd, ez is szertefeszíti azt a régi keretet. AZ ÚJ BOR ÚJ TÖMLŐBE VALÓ...

Szabad megértenünk, amit amazok akkor nem értettek. Amit Jézus Krisztus hozott, épp érik. Ezért nem is tudják befogadni. Majd szétveti őket, amit nem értenek! Köti őket a régi keret. Amíg Isten nem adhat nekik új látást, addig a régi felől nézve csak háborognak, csak elvetni tudják, az újat, amit Krisztus hozott. És ma is igaz, akinek szíve nem kész újulni, aki ragaszkodik a múltban nyerthez, az elnyűtthez, annak szíve az újat kínálóra háborgással felel...

ÉS TÖRTÉNT, HOGY SZOMBAT NAPON MENT ÁT A VETÉSEK KÖZÖTT, ÉS TANÍTVÁNYAI ÚTKÖZBEN KALÁSZOKAT KEZDTEK SZAGGATNI. EKKOR A FARIZEUSOK ÍGY SZÓLTAK HOZZÁ: MIÉRT TESZIK ŐK SZOMBAT NAPON AZT, AMIT NEM SZABAD?

Ez a nem sokkal később felbukkanó kérdés, tulajdonképpen ellentétje az előbbinek. Ott azt kérdezték, miért nem teszik, itt azt kérdezik, miért teszik azt, ami a törvényben parancsolva, illetve tiltva van!? Ám itt se azért kérdeznek, mert kíváncsiak a feleletre, hanem mert megengedhetetlennek tartják az ő magatartásukat. Érzik azt, amit Jézus hordoz, erejét és hatalmát, szavában tetteiben, de tiltakoznak a viselkedésében megjelenő szabadság ellen...

Szemükben mindegy, hogy isteni-e, vagy sem, amit hozott. Miért? Mert a betűhöz, a szokáshoz ragaszkodnak. Csak istentelen lehet az, aki nem tartja be az előírásokat. Aki megszegi az isteni törvényt. A régi tanítást, a törvényt látszatra teljesítő, felszínt igazoló lélek háborog az új tanításon... Tulajdonképpen semmit nem értettek abból, amit az előző rész szerint az értésért hallottak.

Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: SOHASEM OLVASTÁTOK MIT TETT DÁVID, MIKOR SZÜKSÉGET LÁTOTT ÉS TÁRSAIVAL EGYÜTT MEGÉHEZETT? HOGYAN MENT BE AZ ISTEN HÁZÁBA ABJÁTÁR FŐPAP IDEJÉBEN, S ETTE MEG AZ OLTÁRRA FÖLRAKOTT SZENT KENYEREKET, AMELYEKET CSAK A PAPOKNAK SZABAD MEGENNIÜK ÉS ADOTT TÁRSAINAK IS?

Jézus megint arra válaszol, amit nem mondanak ki. A vádra, ami majd szétveti őket. Látja, hogy féltékenyen lesik a tömeget, mely utána megy, és tele vannak azzal, amit tudni vélnek a törvény szerint. Látja, hogy önigazoló igazságuk tudatában miért kérdeznek. Azt hiszik, sarokba szoríthatnak, elszámoltathatnak, magyarázatot várhatnak...

Meglepő Jézus válasza. A jelenért, az értésért a múltba nyúl. Emlékezteti őket Dávidra. arra, amihez még több közük van. Arra, hogy volt és van amikor az irgalom, a részvét fölébe kerülhet az előírásnak, a törvénynek, a szentségnek, az istentiszteletnek. A valódi SZÜKSÉG, az éltető táplálékra. Aki éhes annak enni kell, hogy élni tudjon. Akár a papoknak szánt szent kenyerekből. Mint ahogy Dávid és társai akkor régen, a pap által megelégíttettek...

"Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szentelt kenyér, melyeket elvettek az Úr színe elől... I. Sámuel 21:1-6.

Szabad éreznünk, hogy ebben a válaszban mi minden mozdul. Hogy ott is a PAPOKNAK szánt KENYÉRBŐL... Hisz náluk különb főpap van jelen, csak képtelenek látni. Annyira nem illik bele a régi keretbe, hogy nem képesek onnan, abból a régi keretből kiindulva azt látni, kivel hadakoznak, ki van útjukban, kicsoda ez a Jézus?

ÉS AZT MONDTA NEKIK: A SZOMBAT LETT AZ EMBERÉRT, ÉS NEM AZ EMBER A SZOMBATÉRT. MERT AZ EMBER FIA URA A SZOMBATNAK IS.

Mondhatok néhány furcsa mondatot, azért hogy jobban értsük ezt a régen ismert mondást?

Nem az öltözet lett varrógépért, hanem a varrógép az öltözetért... Nem madár lett a madáretetőért, hanem a madáretető a madarakért...Nem az autósok lettek a KRESZ szabályokért, hanem a szabályok az autósokért... Nem szabad összekeverni mit, mi által, és hogy kiért...

A Teremtő Isten rendelte a szombatot, a megszentelendő napot, az ünnepet, az emberért. Ő a rendelés gazdája, a SZOMBAT URA. Nem lehet a SZOMBATOT az emberélettel szembefordítani. Addig fontos a szombat, míg annak megszentelése az emberért van...

Miért böjtölünk? Szokásból? Miről mondunk le? Lemondás a lemondásunk? Hely készülhet Istennek? Lehet a böjtünk látszat, szokás, botránkoztatón haszontalan? Vajon hozzáérhet Isten az életünkhöz? Mitől szabadíthat, mivel tölthet minket?


BÓDÁS JÁNOS
             NYESIK A FÁKAT

Ahol járok, kint a határban,
recsegve hullanak az ágak,
s riadt verébraj menekül tova:
nyesik a fákat.

Felesleges ág: nyűg a fának.
s hogy a tavaszi nap kilángol,
kusza terhét a földre rázza
gyorsan magáról.

Recseg az ág, s a levegőben
felzeng valami zizegő zene,
mintha a sok-sok terhevesztett
fa fellélegzene.

S én is, mint kusza ágbogú
téli fa, kiáltok a Napnak:
- Nyess meg Nap! Nyessen szent ollója
a sugaradnak.

Hulljon le rólam, mint nyesett ág,
a téli gond, a lomha bánat,
ne hagyj rajtam, csak kövér rügyet,
csak öröm-ágat!

Hadd olvadjak be a tavaszba
boldogan, tisztán megújulva,
s ragyogjon ágaim között át
az ég mosolygó, kék azúrja!