EGYSZER MEGINT BEMENT A ZSINAGÓGÁBA. ÉPPEN OTT VOLT EGY BÉNAKEZŰ EMBER: ÉS LESTÉK ŐT, VAJON MEGGYÓGYÍTJA-E SZOMBATNAPON, HOGY VÁDOLHASSÁK ŐT. AKKOR ÍGY SZÓLT A BÉNAKEZŰ EMBERNEK: ÁLLJ KI KÖZÉPRE! AZOKNAK PEDIG AZT MONDTA: SZABAD-E SZOMBAT NAPON JÓT TENNI, VAGY ROSSZAT CSELEKEDNI? ÉLETET MENTENI, VAGY ELVESZTENI? DE AZOK HALLGATTAK. ELSZOMORODOTT SZÍVÜK KEMÉNYSÉGE MIATT ÉS HARAGGAL NÉZETT VÉGIG RAJTUK. MAJD ÍGY SZÓLT AZ EMBERHEZ: NYUJTSD KI A KEZEDET! MIRE AZ KINYUJTOTTA A KEZÉT, ÉS ÍME EGÉSZEN ÉPPÉ LETT. AKKOR A FARIZEUSOK KIMENTEK ÉS A HERŐDES PÁRTIAKKAL MINDJÁRT TANÁCSOT TARTOTTAK ELLENE, HOGYAN PUSZTÍTSÁK EL.

Ezen a héten új műsor kezdődött a televízióban, Az igazság ára néven. Vajon miféle módon próbálnak ebben az igazsághoz közelíteni? Miért akadnak vállalkozók, akiket hazugságvizsgáló készülékbe ültetnek (mint a bűnözőket), és készek kínos-nehéz kérdésekre válaszolni?.
Mi a cél, mi a tét? Természetesen nem az a cél, hogy megnyerjék az áhított 20 milliót. Előzőleg életük minden mocskát kiderítve, kérdéseket tesznek fel, amire válaszolni kell, ott, abban a székben, s ha nem mondanak igazat, a gép rögtön jelzi, hogy hamis a válasz. És mindehhez meghívák a stúdióba, vele szemközt leültetik azokat, akikhez e példátlan vallatásra vállalkozó valamiképpen kötődik. Szülő, testvér, barát, barátnő...

Az első önmagával versenyző pórul járt. Nemcsak a pénzt veszítette el, hanem apja, barátja becsülését is... Eljött az a bűn, amit nem bírt elvállalni, s nem mondott igazat. A gép pedig működött, jelezte, hogy a válasz hamis. Barátnői támogatták kifelé, apja, barátja akkor már egyáltalán nem akartak, nem kívántak melléállni... Nyilván az előbbiek tudták, amit tudtak, emezek pedig megengedhetetlennek gondolták, amit épp ezért ő sem bírt előttük elvállalni...

Mi ez? Sátáni mód a bűnvállalásra. Nem a bűnbánat indít a bűn vállalásra, nem a bűntől való szabadulás vágya, hanem a nyereségvágy. Megengedik, hogy nyílt színen megvádolják őket mindazzal, amit eddigi életükről kiderítettek. Vajon miért találta ki, aki kitalálta? Miért tartotta fontosnak a magyar televízió, hogy a korábban nyugaton már sugárzott műsort adaptálja? Mert a nézőként lehet izgalmas, érdekes, ez az arcpirítással szórakoztató műsor.

Meddig lehet szemrebbenés nélkül vállalni amit tettünk, mitől, miért ébred a szégyenérzet, avagy van-e határa a bűnvállalás készségének? De vajon mit vállalt volna, mit kellett volna vállalni a műsorvezetőnek, ha széket cserélnek? Nem fél? Számomra utálatos szerep az övé. Olyan kérdéseket feltenni, ami a másiknak kínos, ami megalázza, megszégyeníti, gyalázatba fojtja azok előtt, akik hozzá tartoznak, avagy a képernyő előtt ülnek. Hisz még egy bűnözőt is eltakar egy fekete csík a híradóban, hogy ne ismerjenek rá. Igaz, vállalta, mert megkísértette az elnyerhető pénz, de vajon felfogta, mit veszíthet, mire-merre megy a játék?

Vajon kinek támad kedve bűneivel középre tett szereplőnek jelentkezni? Az igazság ára ez a 20 millió forint? Mit ér a pénz mások becsülése nélkül? Mi a bűnvállalás feloldozás nélkül? Ki mer bűnös emberként a vádló szerepébe ülni? Ez az igazság? Az ellenem szóló bűnök?
EGYSZER MEGINT BEMENT A ZSINAGÓGÁBA. ÉPPEN OTT VOLT EGY BÉNAKEZŰ EMBER: ÉS LESTÉK ŐT, VAJON MEGGYÓGYÍTJA - E SZOMBAT NAPON, HOGY VÁDOLHASSÁK ŐT.

Ünnepnapon érkezik Jézus a zsinagógába. Ott már várják, számítanak rá. A bénakezű beteg, és azok, akik lesik mit csinál szombatnapon? Ki, miért ment oda? Magától értetődő, hogy Jézus a szombatért az istentiszteletért megy. Kiszámítható mások számára, hogy megy, hisz amazok ezt tudva, várják és lesik. A gyógyulni vágyó beteg és a vádaskodni kész írástudók.

Jézus belép, és rögtön elkezdődik a játszma. Mert rögtön észreveszi, miféle szívvel jöttek oda. Nem fél tőlük, nincs rejtegetni való szándéka. Szíve nyitva arra, ami a szerencsétlen betegért történhet, és a titkon leskelődőkkel szemben is vállalja a középre állást.

AKKOR ÍGY SZÓLT A BÉNAKEZŰ EMBERNEK: ÁLLJ KI KÖZÉPRE!

Mindig azzal történhet valami, aki vállalja amit akar. A betegnek ki kell állni középre. Talán volt ott több beteg, de aki csak néző marad, azzal nem történik semmi. Ez a béna kezű ember mindennél jobban szeretne gyógyulni, ezért kiszólítható, Jézus szavára középre áll.

Más középre állítás ez, mint a tévébeli? Mitől más? Itt a gyógyulásért vállalja el betegségét.
Vajon velünk megtörténik, ami megtörténhet? Vajon mi készek vagyunk sérüléseinket, beteg pontjainkat, csődjeinket, rontásainkat, bűneinket vállalni?
Ha nem vállaljuk, nincs esélyünk a gyógyulásra, a másféle életre. Ha nincs bennünk készség a látásra, azokat utáljuk meg, akik észreveszik, rámutatnak, szóvá teszik.


REMÉNYIK SÁNDOR
                     TÜKÖRTEREM

Egy kis pihenést... enyhülést... irgalmazz Istenem,
Amerre nézek, mindenütt: tükrök... tükörterem.

Az én rossz arcomtól futok, rettegve, hogy ne lássam,
S az én rossz arcom nem hagy el, jő mindenütt utánam.

Tükörré válnak mindenütt az emberek s a tárgyak,
Egy tükör-arca van csupán a végtelen világnak.

Úgy epedek csillapodni valami drága máson, -
S csak én vagyok, csak én vagyok, - más nincs is a világon...

Az irodalmi körünkben több olyan ember is van, akinek nem lehet mondani a hibát, mert fáj nekik a szóvá tétel. Mozdul versükben érzés, értékes gondolat, de elrontják. Azzal, ami felesleges, vagy nem illik oda. Ha elfogadnák a kívülről nézőt, aki értük lát, akiben nincs bántás-kényszer, ha látni mernék, hol és mit rontanak el újra meg újra, akkor egy idő után maguk is észrevennék ha elrontanák, és módjuk lenne jobbat írni.
El kell fogadnom, hiába tennék többet értük, jobban szeretik azokat, akik nem segíteni próbálnak akik észre sem veszik a hibákat, vagy hallgatnak róla, és dicsérik őket. Mi a fontos? Hogy jót írjanak, vagy hogy mások jót mondjanak arról, amit írtak?

AZOKNAK PEDIG AZT MONDTA: SZABAD-E SZOMBAT NAPON JÓT TENNI, VAGY ROSSZAT CSELEKEDNI? ÉLETET MENTENI, VAGY ELVESZTENI?

Képtelenség, de azt érzem, Jézus itt értük lép, még nem adta fel a leskelődők felőli reménységet. Szóba áll velük. Kérdez, hogy elgondolkozzanak az igazság felől. Nyilvánvalóan értük, s nem ellenük szól. Hogy azért legyenek ott, amiért érdemes, legyen megszentelt az ünnepük, hogy Istenért mozduljon szívük, s ne a másik ellen. Hogy gyönyörködhessen bennük Isten, és megszentelje pihenőnapjukat. Fontosabb az, hogy benne legyen a napjukban, mint hogy betű szerint igazolják maguk, s mások előtt munkátlanul töltött napjukat.
SZABAD-E? Mikor rágódunk ezen? Mikor azt tennénk, amit valamiképpen nem tartunk jónak, megengedhetőnek. Jézus itt olyan dolgok felől kérdez, melyek magától értetődőek. Hisz természetes dolog, hogy mi, istenes emberek jót akarunk, s nem rosszat.


DSIDA JENŐ
           GLOSSZA (részlet)

Oly színháznak véld a földet,
hol a játék sohse fogy ki:
egy színész öt maszkot ölthet;
mégis tudod róla, hogy ki.
Őt páholják vagy ő páhol'?
a tanulság és az élv egy.
Néző légy, kit rejt a páholy,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.