Más, mint a többi – gyakran érzik, érezhették így magukat azok a gyerekek, akik a gyülekezet szeme előtt nőttek fel, és akiket mindenki számon tart. Egyszerre hivatottak példát állítani a gyermeknevelés mikéntjéről, hiszen lelkész szülőjük is levizsgázik, ha ők rosszul viselkednek – és nemcsak a gyülekezetben, hanem világi környezetben is. Vagy mégsem?

Ilyen és ehhez hasonló, vélt és valós elvárásokkal kell megbirkózniuk a lelkészgyermekeknek, akik gyakran egyedül érzik magukat sajátos helyzetükben.
Még akkor is, ha nemcsak nehézségekkel teli út az övék, egyszerűen csak más – mondja Jákob Lilla, a fehérvárcsurgói lelkész-gyermektalálkozó szervezője, akinek feltett szándéka legalább a környékbeli lelkészgyerekeket összeismertetni, hogy örömeiket és nehézségeiket egyaránt alkalmuk legyen megosztani egymással.

Lilla harmadmagával együtt nőtt fel a dunántúli paplakban, mindkét szülője lelkipásztor. Mint mondja, sosem kellett túlzó elvárásokkal szembesülnie, de tudja, hogy vannak, akik olyannyira belefáradtak a jó gyerek szerepébe, hogy elfordultak az egyháztól is, vagy éppen teljesen közönyössé váltak. Ezt megelőzendő és tisztázandó nyújtana segítő jobbot a lelkészgyermekeknek egy olyan kapcsolati háló, amely megtarthatja őket a legnehezebb helyzetekben is, megértő és biztonságos légkört teremtve számukra.

Korábban lelkészcsaládoknak tartottak összejöveteleket az egyházmegyében, ezek azonban egy ideje elmaradtak, pedig Lilla szerint lenne igény hasonló rendezvényekre. „A környékbeli lelkészgyerekekkel nem is tudunk egymásról, ezért a megismerkedés lenne az elsődleges cél. Másrészt szeretnék olyan alkalmat teremteni, ahol nincsenek elvárások a lelkészgyerekekkel szemben."

Lilla álma, hogy a május 21-ei találkozót újabbak kövessék, olyanok, amelyek a résztvevők számára egyre hathatósabb támaszt nyújtanának. Már tizenkét éves kortól várják az érdeklődőket, felső korhatár nincs. „Szeretnék olyan lelkészgyerekeket is elérni, akik nem feltétlen lettek hívővé, vagy elfordultak a vallásosságtól. A szombati találkozón lesz áhítat, és valaki megosztja saját történetét is velünk. Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz lelkészgyereknek lenni, hanem hogy beleláthassunk abba, más hogyan éli meg ugyanezt."

A szervező elárulja, korábban benne is volt némi kényszerérzet arra vonatkozóan, hogy se a családjára, se az egyházra ne hozzon szégyent. „Volt olyan lány, aki a kollégiumban rám hivatkozott, amikor fegyelmezni próbálták, azzal, hogy a lelkészgyerek is festi a körmét. De keresztyén közegben is feltűnő, ha megtudják, hogy a szüleim lelkészek. Van, amikor észreveszem, hogy beskatulyáznak, vagy épp kíváncsian méregetik, vajon hogy fogok viselkedni, ha lelkészlány vagyok. A többség azonban függetlenedik ettől, ennek ellenére a lelkészgyerekekkel szemben ma is elvárás a kifogástalan viselkedés, a visszafogott megjelenés és a mély bibliaismeret" – magyarázza.

Hogy valóban tükörből vannak-e a parókia falai, arról Jákob Lilla azt mondja: bizonyára másként látná a kérdést ő, az édesanyja és a gyülekezet.
„Volt egy határ, amit sosem léptek át, de nem mondanám, hogy mindig megvolt a magánszféra. Ugyanakkor, a ránk irányuló figyelem ellenére sem voltak olyan éles helyzetek, amelyek már sértettek volna engem." Igaz, néha megesett, hogy a vasárnap reggeli készülődéskor kicsit várnia kellett, míg újra „tiszta lesz a levegő", és átszaladhat a fürdőszobából a saját szobájába – árulja el. Lilla ezzel együtt is hálás azért, hogy a gyülekezeti tagok mindig is tiszteletben tartották a lelkészcsalád magánszféráját. Még akkor is, ha „más úgy lakni valahol, hogy rendszeresen járnak oda emberek", vagy ha gyermekként homokozó játékait sok más gyerekkel kellett megosztani a nyári napközis táborban. „Szerencsés helyzetben voltunk a testvéreimmel, mert anyáék mindig próbálták biztosítani, hogy legyen magánéletünk. Apa például fákkal ültette be az udvart, így nem látnak be annyira."

A hétvégi vagy ünnepnapi szolgálat azonban velejárója a lelkészi szolgálatnak, és ehhez igazodnia kell a gyerekeknek is. Lilla édesapja, Jákob János tábori püspök időnként külföldön teljesít hosszabb ideig szolgálatot. „Mivel kollégista voltam évekig, nem annyira éreztem meg apukám távollétét, az öcsémet talán jobban megviselte ez fiúként. Legutóbb, mikor apukám fél évet kint volt valahol, azért hétvégén is érzékeltem, hogy nem ugyanolyan a családfő távollétében együtt lenni."

Máskor a határról „esett be" a karácsonyi ünnepi vacsorára édesapja, és mivel Lilla mindkét szülője lelkész, az is ritka, hogy a család ünnepnapokon együtt menjen el a templomba, mert az édesanya és az édesapa máshol szolgálnak. Előnye is van ugyanakkor a gyerekek számára a paplaki létnek – teszi hozzá a fiatal lány, hiszen legalább édesanyja munkahelye ugyanott van, ahol a lakóhelyük. „Anyukám mindig is jól össze tudta egyeztetni a gyülekezeti és a családi életet. Jó érzés volt tudni, hogy ő mindig otthon van, nincs váltott műszak vagy beosztás. Ha baj volt, mindig ott volt nekünk."

Akárhogy is töltötte gyermekéveit a lelkész fia-lánya, sokkal könnyebb ráismernie sajátos helyzetével kapcsolatos érzéseire, ha hasonlók között van – fogalmazott Jákob Lilla. „Gyakran az az ösztönös reakcióm, hogy magam elől is rejtegetem a problémáimat, és amíg nem muszáj, nem tisztázom őket. Fontos tudatosítanunk, hogy nem vagyunk rosszak azért, mert valami kellemetlenül érint minket, vagy mert mást gondolunk valamiről, mint amit talán elvárnak tőlünk. Megnyugtató, ha nem kell magunkra maradnunk a tépelődéseinkkel. A lelkészgyermek-találkozó ezért jön létre, és mert jó lenne, ha miután felszabadultunk egy kicsit, hazatérve az otthoniak felé is könnyebben megnyílnánk."Mindezt a korosztályok szerinti kiscsoportos beszélgetések, közösségépítő játékok is segítenék. Később talán arra is lesz mód, hogy a lelkészgyerekek alakuló közösségében olyan, nehezebb kérdésekkel is foglalkozzanak, mint például a szülők válása. „Biztosan vannak, akikben komolyabb sérelmek is vannak, amelyeket nem akarnak, vagy csak nem tudnak egykönnyen feldolgozni. Egy ilyen találkozó nem ennek a terepe, de segíthet, hogy a későbbiekben legyen kihez fordulni a nehezebb kérdésekkel is" – hívta fel a figyelmet a szervező.

A május 21., szombati fehérvárcsurgói lelkészgyermek-találkozóra jelentkezni Jákob Lillánál (elérhetőség: eliza.lilla.jakob@outlook.com) vagy a Facebookon lehet. (Aki szeretne ebédet igényelni, május 14-éig jelezze.)
Ugyanitt található egy lelkész-gyermekek részére létrehozott zárt csoport is, amelyben ugyancsak szívesen látják a lelkészgyerekeket.

Kapcsolódó cikk:
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról