A nyitó áhítat Hekli Katalin lelkipásztor bizonyságtételével vette kezdetét, aki húszévesen fogadta be az Úr Jézust a szívébe, de örömmel és hálával tudja elmondani, hogy a szíve még mindig ég: huszonöt év elmúltával is ugyanazon a hőfokon járja át belülről Isten szeretetének tüze. Még mindig ég! A találkozó jelmondata arra utal, hogy Isten Szentlelkének a tüze – ami fellobbant bennünk – még mindig lángolhat. Mit jelent ez, és hogyan mutatkozik meg mindez az Istennel való kapcsolatunkban – a lelkipásztor erre is kitért.

„Még. – Hála az Úrnak még éghet Krisztus szeretete a szívünkben. Még elé borulhatunk, még felemelhet és áldhatjuk az Úr nevét.

Mindig. – Erre tett késszé minket Krisztus, hogy mindig vele tudjunk küzdeni és nemcsak kiborulni, hanem leborulni is. Vele állhatunk fel és mehetünk tovább, amíg tart az út és a kegyelem ideje. Őt követni nem időszakos dolog, ezért maradjunk közösségben a minket mindig kereső, szerető és értünk életét adó Jézus Krisztussal! Legyünk közösségben egymással is! Vajon mindig észrevesszük-e a másikat, aki elfáradt, akinél otthon nagy a zűr, vagy akiben elhatalmasodik az űr?” – vetette fel a kérdést.

„Ég. – Hol van a tűz? Emlékeztek arra a nyári táborra, ifi-összejövetelre vagy istentiszteletre, amikor azt éreztétek, hogy lángol a szívetek az Úrért? Hogyan érzed most magad?” – fordult a fiatalokhoz. „Ti vagytok a világ világossága. Világítasz? Nem csak a mobiltelefonod, hanem te magad. Világítasz abban a közösségben, ahol vagy? Átjár az Isten szeretetének a tüze, Jézus Krisztus fénye átragyog rajtad? Otthon; a csapatban, ahol sportolsz; az osztályban, ahova jársz; az ifjúsági közösségedben; amikor bemész a boltba és vásárolsz, amikor szórakozol?”

„A keresztyén életet egy négy küllős kerekű szekérhez szoktuk hasonlítani. A négy küllő: az Ige, az ima, a közösség és a szolgálat, amelynek az erős tengelye, Jézus Krisztus tartja meg az egész szekeret. Még a húsvét ünnepe előtti napokban érdemes feltennünk magunknak a kérdést: Kicsoda nekem Jézus? Támpont, Ige, megtartó? Út, barát, társ, szabadító, középpont, esély, jó pásztor, igazság, igaz bíró, kegyelem, tükör, Megváltó, új kezdet, az élet, az alap, az origó, az életem értelme? Valaki, akit nem ismerek még, de akinek tudom, hogy a szeretete irántam még mindig ég? Aki engem keres? Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Szeretete még mindig ég, számít rád és hazavár. Még mindig ég. Létezik-e olyan, hogy mindig? Mikor lángolt a szíved az Úrért, és most mit érzel? Ő örök szeretettel szeret” – hívta fel a figyelmet Hekli Katalin.

Megható volt látni, hogy tele volt a templom vidám, éneklő, imádkozó fiatalokkal, akik Isten iránti szomjúsággal gyűltek össze erre az alkalomra. Mind a bizonyságtételekből, mind a beszélgetésekből az derült ki, hogy a gyülekezeti ifjúsági csoportok a kamaszoknak és az egyetemista korosztálynak az evangéliumi találkozás lehetőségét, egy életre szóló Isten-élményt, valódi közösséget és mindennapi kapaszkodót nyújtanak.

A találkozón három bizonyságtétel is elhangzott. Mindhárom fiatal kiemelte, hogy a magukra találásukban és a megtérésükben mennyire nagy szerepe volt és van most is a helyi gyülekezeti és ifjúsági közösség óvó, segítő és megtartó erejének. Elmúlt évekbeli küzdelmeiknek – mint a 16 éves Blanka Istennel szembeni türelmetlenségének, a 18 éves Zsófi Úrtól való elfordulásának és a 27 éves Dani nyomasztó családi nehézségeinek – megoldása csak Isten végtelen szeretetének és a támogató keresztyén közösség segítségének köszönhető.

„Az egészből azt tanultam, hogy mindig mindennek rendelt ideje van, és az Úr tudja, hogy mire van igazán szükségem. Nehéz várni, de megéri. Minden nap olvasom az igét, imádkozom és törekszem a megbocsátásra” – mondta el Blanka.

Zsófi így fogalmazott: „Hálás vagyok az Úrnak, hogy megmutatta nekem, melyik úton kell haladnom. Már rendeződött a kapcsolatom a szüleimmel, a testvéremmel. Tudom, hogy a továbbiakban sem lesz könnyű az út, de szerencsés vagyok, mert vannak, akik támogatnak és nap mint nap érezhetem a gondoskodó Úristen szeretetét, így nem szűkölködöm.”

„Kaptam Istentől egy közösséget, egy családot, egy lelki családot több olyan emberrel, akit apámnak és anyámnak nevezhetek, olyan lányokkal, akiket a húgaimnak nevezhetek, pedig nem vér szerintiek. Fontos, hogy legyen az embernek egy olyan közege, ahol keresztényként meg tudja élni a nehéz pillanatokat – én magam tizenkilenc éves koromban veszítettem el az édesapámat. A gyülekezetben otthon vagyok, ahol a feladat örömszolgálat is egyben. Az ifjúsági csoportot vezetem, ez a szolgálatom” – osztotta meg Dani.

A rákospalota-óvárosi gyülekezet fiataljainak tanúságtételét egy jó hangulatú, össznépi ismerkedős játék követte. Ezután az ebédidőben nyílt alkalmam megszólítani néhány vendéget. Az egyikük Álmos, aki az újpest-belsővárosi gyülekezetbe jár. A szülei hitben nevelték, amiért nagyon hálás nekik – mondta érdeklődésünkre. Kisgyermekként is szívesen járt templomba, nagyon szerette a gyülekezeti hittanórákat. Élményként élte meg a konfirmációt, amikor hitét megvallotta. Szerinte ez az egyik legnagyobb ünnep, az esküvőnél is jelentősebb.

„A hitem számomra áldás. Szeretem Istent dicsőíteni. Az ifiórákon zongorázom, a gyülekezetünkben minden hónapban van egy ifis istentisztelet vasárnap esténként, azon is szoktam szolgálni. A legjobb barátomat is az ifiben ismertem meg, nagyon hálás vagyok érte is” – mesélte. Azért vágyott arra, hogy részt vegyen az egyházmegyei ifi találkozón, mert szeretett volna új emberekkel megismerkedni. Egy egész napot Isten közelében tölteni, róla hallani. Olyan emberekkel együtt lenni, akik úgy gondolkoznak, és igyekeznek Jézusnak tetsző módon élni – árulta el.

Emma és Zsombor egy kisebb társaságban beszélgettek, amikor odaléptem hozzájuk. Kiderült, hogy eddig ők sem ismerték egymást. Mátyásföldről és Újpestről érkeztek, gyülekezeteikben általában húsz-harminc fiatal gyűlik össze egy-egy ifialkalomra.

Emma szerint negyedévenként szükség lenne ilyen jellegű, több gyülekezetet megmozgató ifjúsági programra. „Biztosan nagy szervezés egy ilyet összerakni, de jó időről időre így találkozni. Most már egész sok embernek ismerős az arca – mivel közel vannak a gyülekezetek, tarthatjuk a kapcsolatot.”

Nagyon jó érzés volt látni és megtapasztalni, hogy a fiatalok mennyire vágynak a személyes emberi kapcsolatokra, a szemtől szembeni társalgásra. Zsombor bevallotta: számára értékes felismerés, hogy képes teljesen ismeretlen emberekkel is beszélgetni, és ezt a jó érzést viszi haza.

Az Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség ifivezetője, Tarcsa Gusztáv Sándor saját csoportjával érkezett. Barátnőjével, Csengével együtt fontosnak tartják, hogy más fiatalokkal is találkozzanak. „Velük is ismerkedjünk, vigyük el nekik az evangéliumot, ez a szolgálatunk a mai napon” – vallották meg.

A negyedéves teológus hallgató fiatalember gyülekezeti lelkipásztori szolgálatra készül. Már középiskolás korában arra kereste a választ, hogy Isten miben tudná őt használni, mi lehet az Úr célja az ő életével. „Voltak más alternatívák is, én viszont az egyházi szolgálatban láttam, hogy amit megértettem Istenből, az ő szeretetéből, azt tovább szeretném adni református lelkipásztorként.”

Czikó Györgyi, mátyásföldi beosztott lelkész rámutatott: több szempontból is fontos, hogy a fiatalok ne csak a helyi ifin belül találkozzanak egymással, hanem egy egyházmegye fiatal közösségébe is be tudjanak kapcsolódni. Új embereket ismerhetnek meg, ebből pedig barátságok születhetnek. Rádöbbennek arra is, hogy mások is hasonló helyzetben vannak, talán ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek. Az új emberekkel való találkozás felfrissíti és kimozdítja őket a megszokott komfortzónájukból. Mérhetetlen információ ömlik rájuk az interneten keresztül, és ez hatással van rájuk. Az ilyen találkozók abban is segítséget nyújtanak, hogy a fiatalok különbséget tudjanak tenni értékes és értéktelen információk között. „Nekünk az a legfontosabb, hogy elvezessük őket Krisztushoz, hogy meghallják az evangéliumot és valóban Jézus szeretetével találkozhassanak. Ne szabályok és törvények sorozatával.”

Az ifivezető azt is szóba hozta, hogy manapság a megfelelési kényszer több fronton is (a szülők, a barátok, az iskola felé) hatással van a fiatalokra. Egy igazán jól működő ifiközösség segíti a fiatalok felnőtté válását, kapaszkodókat nyújt ennek megéléséhez.

A találkozóra meghívást kapott mindkét egyházmegyei fenntartású gimnázium is, hogy hozzák el azokat a fiatalokat is, akiknek nincs gyülekezeti ifjúsági közösségük, mégis szívesen eljönnének. A Lónyay Utcai Református Gimnáziumból harmincnégyen érkeztek, Tóth Csaba Csongor igazgató és Némedi Gusztáv intézményi lelkész kíséretében.

Diákjaik az előkészítő munkában és a program lebonyolításában is részt vettek. „Tegnap karöltve készülődtünk, ma reggel együtt imádkoztunk az alkalomért. A mai nap a mi ifjúsági közösségünk számára is nagyon lelkesítő és összekovácsoló, igazi csapatépítő program. A hozzánk érkező, más gyülekezetekbe járó fiataloknak ez a rendezvény találkozási pont, ahol nagyobb közösségben élhetik át Isten szeretetének mélységét.”

A Budapest-Északi Református Egyházmegye ifjúsági találkozójának főszervezője, Hekli Katalin lelkipásztor örömmel nyugtázta, hogy az aktív hívogatás meghozta az eredményt, nagyszerű együtt látni ennyi fiatalt Isten közösségében. Szükségük van arra, hogy lássák, vannak hozzájuk hasonló keresztyén fiatalok, nemcsak a saját helyi közösségeikben, hanem az egész egyházmegyében.
„A mostani találkozónak mindenekelőtt az a célja, hogy legyen folytatás. Tavaly Zámbó Hajnalka megyei ifjúsági referens szervezte meg hosszú idő után az ifjúsági találkozót. Mi tovább visszük a tüzet, ami még mindig ég, erről szól ez a nap is. Szeretnénk együtt megmutatni Krisztus szeretetét.”

A rákospalota-óvárosi lelkipásztor azt reméli, jövőre egy másik gyülekezetben újra megszervezik az ifjúsági találkozót. Szerinte nagyon fontos, hogy a gyülekezetek közötti távolságokat át akarják és át tudják hidalni. Megismerjék más gyülekezetek ifjúságának helyi közösségét és a saját életterét is. Ahogy ő mondja: minden találkozás áldott eszköz és lehetőség.

A délután folyamán kisebb csoportokban tartott beszélgetésekkel folytatódott a program.  A rövid összefoglaló és az újabb közös játék után az egész napos ifjúsági rendezvény záró dicsőítéssel ért véget.

Képek: Asszonyi Eszter