„Éljen-éljen, megyünk Balira!” Már tavaly karácsonykor elkezdték a gyűjtögetést a következő évi nyaralásra. Még a gyerekek is félretették a különböző alkalmakra kapott pénzeket, annyira várták a nagy utazást. Az egzotikus úti célt anya találta ki, és hamar fellelkesítette az egész családot. Meglepő módon gyorsan egyetértés alakult ki a szülők és a két kamasz között, pedig leggyakrabban négyen négyfelé húzták a szekeret, ha szóba került a nyári pihenés. A gyerekek már egyre kevésbé akarnak a felnőttekkel üdülni, sokkal jobban vonzza őket a fesztiválok és a barátokkal, szülői felügyelet nélkül eltöltött napok ígérete. Bali azonban nagyon menő mostanság, aki számít, ott tart életmódtábort, oda viszi aktuális kedvesét vagy ott vonul el írni, festeni. Innen posztolnak, videóznak a sztárok meg mindenki más, aki „kicsit el akar szökni a hétköznapok elől”. Na, idén nyáron ők is jól elszöknek… De előbb még jön a spórolás. Mert egy ilyen utazás nem olcsó.

A lány lázasan tervezgeti, milyen ruhákat fog magával vinni, és vajon befér-e majd bőröndbe az összes kenceficéje. Nem mászkálhat pucér arccal, hogy a szelfiken úgy nézzen ki, mint egy gyerek. Vásárolni is kell majd, mert a szekrényében rémesen leharcolt a választék, és amúgy is be akart szerezni nyárra jó néhány új holmit. A medence szélén és a tengerparton remek fotókat lehet majd lőni Instagramra, meg mindenhová, ahol akad hálás nézőközönség, ha más nem, a legjobb barátnők személyében. „Anya, ugye eljössz velem ruhát venni?”

Az öccse inkább a búvárkodás gondolatára válik izgatottá, de az összes tengerparti extrém sportot kipróbálta már képzeletben. Apa pedig egyszerűen csak vakarja a fejét, amikor eszébe jut, mennyi pénz fog kelleni még a repülőjegyek és az utazási iroda által megszabott áron kívül, hogy mindent megnézzenek, kipróbáljanak, amire csak a családnak kedve szottyan. Mert ha már egyszer ilyen messzire mennek, akkor nem lehet téliszalámit rágni a szállodai szobában, meg egész héten csak túrázni a hőségben, mert az a legolcsóbb opció.

Anya, a terv kiagyalója élete legszebb nyaralásaként gondol a bali utazásra. A strandoláson és a neten látott elefántfürdetésen túl gyönyörű és finom koktélok képe lebegett a szeme előtt. Addig is a tökéletes fürdőruha megtalálását tűzte ki első céljaként. Az irodában is ezeken töri a fejét, méghozzá olyan elmélyülten, hogy a monitoron sorakozó számok egészen elhomályosodnak. Éppen azon gondolkodik, hogy egyrészest vagy bikinit vegyen-e, amikor hatalmas robbanás rázza meg az épületet…



„Mi történt? Istenem, a gyerekek!” – riad fel álmából Anya. Kábultan néz körbe a hetedik emeleti lakásban. Nehezen tér magához, de arra hamar rájön, hogy nem az irodában van. Ha jól azonosította be a rettenetes robaj forrását, csupán a macska lökte le a kislábast, amit előző este ő felejtett a konyhapulton. Valami szépet álmodott. Mi is volt az? Ja, hát a bali nyaralás… Összezavarodva nézett maga elé, majd egyszerre beléhasított a felismerés: nem mennek Balira. Senki nem megy Balira. Sem ő, sem a család. Csak álmodta az egészet. A készülődést, a repülőjegyet, a koktélt, a fürdőruhát. Legszívesebben elsírta volna magát csalódottságában, de közben már felkelt Apa és a gyerekek is, és egy emberként szidták a macskát a korai ébresztőért. Vasárnap reggel hét óra van, aludhattak volna még, elég fél 10-kor elindulni a templomba.

A gyerekek visszabújtak a takaró alá, Apa is megpróbált még egy kicsit pihenni, de Anya felöltözött és kiment a konyhába. Felvette a még mindig a földön heverő lábast, és a pulton heverő telefonja mellé rakta. Vizet tett fel a kávéhoz, majd leült az ebédlőasztal mellé és megnyitotta a Facebookot. Azt hitte, rosszul lát, amikor a hírfolyamban elsőként megjelenő posztot megpillantotta. Az egyik volt osztálytársa pózolt a fotón remekbe szabott bikiniben, barnára sült kezében lenyűgözően kinéző koktéllal. „Kiruccantunk! #bali #balinyaralas #szabadsag” hirdette a képaláírás. A kijózanító ébredés után, ha lehet, még fájdalmasabb volt látnia ezt a bejegyzést. Nekik még a Balatonra sem telik, nemhogy Balira. Örülnek, ha a számlákat, a hétvégi bevásárlásokat és a gyerekek iskolai költségeit ki tudják fizetni, a soron kívüli kiadások már igen nagy fejtörést okoznak. Még olyan is előfordul, hogy a hó végén mínuszban van mindkettőjük bankszámlája. Egyszóval, Bali megmarad csupán szép álomnak.

„De miért? Miért kell nekünk szinte napról napra élni, számolgatni, hogy melyik számlát lehetne kicsit később, majd fizetés után rendezni? Ez olyan igazságtalan” – gondolja Anya elkeseredve, miközben felforr a víz. „Margó pedig? Világgá kürtöli a szerencséjét a gazdag férjével, mutogatja a méregdrága nyaralást. De jó lehet most ott, a pálmák alatt! Elegem van ebből a nyomorúságos pénztelenségből!” Aztán eszébe jut, hogy Margónak nemrég meghalt az édesanyja. Az ő anyukája pedig él és egészséges. A gazdag férjről meg a legutóbbi osztálytalálkozón azt suttogták Margó háta mögött, hogy időnként eljár a keze, és a nő arcán a luxussmink nem egyszer kék-zöld foltokat takargat. Apának ugyan nincs sok pénze, de nagyon szereti őt és a gyerekeket, bármire képes lenne értük…

Elszégyelli magát, ahogy eszébe jut a lelkészük előző vasárnapi prédikációja az elégedettségről. Megkereste gyorsan a telefonján Pál Timóteushoz írt sorait:
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.”
Könnycseppek futnak végig az arcán, de ezek már a hála könnyei.


Kóródi Noémi
Kép: pexels.com