Immáron nyolcadik éve vagyok visszatérő látogatója egy apró zempléni falunak, Hejcének. Kapásból egy sor okot fel tudnék sorolni, miért is nem tudtam elszakadni ettől a helytől: alföldi gyerekként (ráadásul három éve szegedi egyetemistaként) mindig is szerettem változatosabb tájon, a hegyek közelében lenni; a mindennapi rohanás után pedig városiként mindig is jól esett a falusi csend és nyugalom.

Bár első hejcei táborom, azaz nyolcadikos korom óta a Bible Camp sose a csendről és pihenésről, hanem az állandó pörgésről, a rengeteg játékról, skót táncról, a nagyon jó beszélgetésekről (magyarul és angolul egyaránt), a „bálnamájas" kenyérről és nem mellesleg az Igéről szólt, mégis akárhányszor erre a környékre tévedek, az ott uralkodó békesség az, ami elsőként eszembe jut. Immáron második alkalommal pedig a magyar vezetői csapat tagjaként kerültem Hejcére.

Az EEFC (Eastern Europe for Christ) által szervezett táborban a gyerekek mind az angol nyelvben, mind a Bibliáról, hitről való tudásukban, valamint az Úrnak hála, nem ritkán Istennel való kapcsolatukban is fejlődhetnek. Az idén különösen népes magyar vezetői csapat mellett velünk volt egy kilenc fős skót, illetve észak-ír testvérekből álló különítmény is.

A táborban minden nap reggelivel és reggeli áhítattal kezdődött, melyet a helyi nyugdíjas református lelkipásztor, Victor Isti bácsi tartott; idén Pál athéni tapasztalatairól, a görög poliszban tett látogatásának tanulságairól hallhattunk tőle.

Az angolcsoportok a tábor elején egy szintfelmérő során alakulnak ki; figyelembe véve a táborozók életkorát, három-három csapat indult kezdő, közép- és haladó szinten. 

A délelőtt további része ugyanis egy gyors rendrakás után játékos angolórákkal és egy angol bibliaórával folytatódott.

Az ebéd utáni angolórát követően aktív szabadidő következett, mely ezúttal se a lazsálásról, vagy az angolórák kipihenéséről szólt: minden nap változatos programok vártak a táborozókra. Idén a korábbi évekhez képest kalandosabbra sikerült túra során, már-már úttalan utakon másztuk meg a falu feletti Vércse-követ.

Hétfőn a Wycliffe bibliafordító szervezet képviselői látogattak el hozzánk. A táborozók a délután folyamán játékos módon ismerkedhettek meg a külföldi misszióban szolgálók mindennapjaival: a helyi öltözködési formákkal, vallásokkal csakúgy, mint a trópusi betegségekkel vagy a bengáli nyelv szépségeivel.

Ebben az évben is izgalmas csatát hozott a számháború, ahol a zászlóik védelméért küzdő csapatok kreatívabbnál kreatívabb módszerekkel igyekeztek úgy levadászni ellenfeleiket, hogy a saját számuk még véletlenül se bukkanjon elő egy fa törzse, vagy épp a patak kövei közül.

Eközben a tavaly teremtett hagyományoknak megfelelően idén is komoly nemzetközi meccsnek lehettek szemtanúi azok, akik ellátogattak a Hejce Arénába: a magyar csapat ezúttal, bár a tavalyi lehengerlő győzelemhez képest kisebb különbséggel, de nyerni tudott a keményen küzdő skót-északír válogatott ellen.

Természetesen, a sok-sok szórakozás és angoltanulás mellett a hejcei mindennapok szerves részét képezte az Ige is. A hét témájául ezúttal igen komoly kérdések szolgáltak: honnan tudhatjuk, hogy igaz a Biblia; ha valóban az, akkor hogyan viszonyuljunk más vallásokhoz; létezik-e pokol, vagy például mit tehetek én azért, hogy a Mennybe kerüljek.

E kérdésekről a már említett angol bibliaórákon, valamint az esti áhítatokon volt szó.

Utóbbiakat minden este a brit vezetők tartották: az alkalmak dicsőítéssel, valamint egy-egy leader (vezető) bizonyságtételével kezdődtek, majd az adott napi kérdésről beszélt a skót csapat egyik tagja.

A táborozók gondolataikat az esti kiscsoportos beszélgetéseken oszthatták meg egymással, valamint a magyar vezetőkkel. A lelki programokból jutott a délutáni szabadidőre is: a kézműveskedéssel párhuzamosan a templomban láthatatlan színház várta a 14 éves vagy annál idősebb táborozókat.

Visszatekintve, idén is Istentől áldott, remek hetünk volt, és ez az, ami ezt a helyet igazán különlegessé teszi. Legyen bár akármennyi program, tennivaló, forró júliusi nap vagy nyári zivatar, Victor Isti bácsi szavait idézve: mégis békességünk van!

Ui.: Ezúton is üzenjük minden táborozónak: várunk vissza jövőre is titeket – de várjátok meg a fordítást! :)

Balogh Gergő

Fotók: Boda Bence, Kim Sungjin, Balogh Gergő