Vízkereszt az egyik legősibb keresztyén ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének – görög szóval az epifániának – különböző momentumait kapcsolja egybe: Jézus születését, majd mióta karácsony ünnepe kialakult, a napkeleti bölcsek hódolatát a gyermek Jézus előtt; Jézus megkeresztelkedését a Jordánban, végül pedig első nyilvános csodatételét a kánai menyegzőn. Az alábbiakban az ünnephez kapcsolódó tartalmainkból válogattunk.

A napkeleti bölcsek nyomában
Három évvel ezelőtt nagy érdeklődés övezte a „betlehemi csillag” újbóli megjelenését. A különös égi jelenséget sokan a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának tulajdonították. Hogy így volt-e, annak Farkas Levente református lelkésszel, amatőr csillagásszal eredtünk nyomába. Minden lehetőséget megvizsgálva vigasztaló következtetésre jutottunk. Égi jel, de mire utal?

„Gyalog jöttünk, mert siettünk!” – József Attila Betlehemi királyok című versének híres sorát idézi igei elmélkedésében Bogárdi Szabó István korábbi református püspök. Mint írja, „csak gyalog, s lehetőleg mezítláb, eszköztelenül lehet eljutnunk ahhoz, aki az isteni világból megérkezett hozzánk, és felragyogott benne a teljes kegyelem.” Gyalog jöttünk, mert siettünk

Évekkel ezelőtt a bölcsek nyomában mi magunk is ellátogattunk Betlehembe, ahol a pásztorok mezejének völgyében megigéző látvány tárult elénk. Itt vezethetett az az út, amelyen a napkeleti bölcsek elhagyták Betlehemet, miután álomban kijelentést kaptak arról, hogy ne térjenek vissza Heródes palotájába, aki a gyermek felől kérdezősködött.

A néphagyomány szerint hárman voltak, emlegetik őket háromkirályokként, név szerint úgy is, mint Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Valószínűleg azonban nem uralkodók, hanem asztrológusok vagy papok lehettek, hiszen utóbbiak is sokat foglalkoztak csillagászattal Jézus korában. Az is feltételezhető, hogy nem hárman, hanem tizenketten lehettek, hiszen a kor szokásai szerint gyakran ennyien utaztak együtt.

Betlehem ma című írásunkban mindezek mellett arról is olvashatnak, hogyan látták akkor az izraeli–palesztin konfliktust azok a helybéliek, akikkel utunk során találkoztunk.

János szomorú
Vízkereszt a Jordán folyóhoz is visszatereli gondolatainkat, Jézus megkeresztelkedésének történetét felidézve. Keresztelő János alakjáról elmélkedik Dull Krisztina János szomorú című korábbi írásában. A firenzei reneszánsz műalkotás főszereplője nemcsak az akkori kornak, de nekünk is súlyos üzenetet prófétál. 

Meghívó Kánába
Csak János evangéliumában szerepel a Jézus megváltói művében jelképes erővel bíró első nyilvános csoda, amikor a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn.

„Majdnem minden pillanata akár egyetlen napunknak is – csodák tere lehet. Hiszen ilyenekből áll össze az evangélium teljes szövedéke, ezekből a mozzanatokból, helyszínekből és eseményekből. Megtörténhetnek bárkivel. Mi vagyunk a meghívottak” – írja érzékeny sorozatában Szabó Dóra Sarolta, aki kézen fogva vezeti végig az olvasót a kánai menyegzőre visszarepítő időutazáson. A rövid írásokból építkező ötrészes sorozat egyes epizódjai itt találhatók – a lap aljától a tetejéig haladva sorrendben olvashatók. 

Elcsomagoljuk az ünnep díszeit
Az örömnek egyszer majd nem lesz vége – csak itt a földön váltakoznak időszakok. Vízkereszt ünnepéhez valaha számos népszokás kötődött, ezek közül ma még ismert, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Aki emiatt szomorkodna, annak ajánljuk korábbi videóetűdünket, melyben nemcsak azt idézzük fel fel, milyen történetről mesélnek a karácsonyfa díszei, de azt is, hogy a teljes pompájában ragyogó örökzöld arra emlékeztet, aki hamarosan visszatér.