Ahogy arról korábban beszámoltunk, az idén megalakult Baranyai Programtanács a helyi református szolgálattevőkkel közösen strukturális, hivatásbeli, gazdasági és missziói vonatkozásban is áttekinti a Baranyai Református Egyházmegye életét. A párbeszéd Pécsváradon folytatódott december 6-án.

A hamis sáfár példázatára épülő áhítatában Kiss László pécsváradi lelkész arra emlékeztetett: ha nem szolgálhatnánk tovább Krisztust, akkor a létünk alapja rendülne meg. „Jézus Krisztus kihozta az Ő népét a világosságra – ezt ünnepeljük adventben. Isten akarata, hogy teremtményei a világosságban éljenek, mi, az Ő szolgái pedig különösen védve legyünk attól, hogy a homályban éljünk, látszatterveket kovácsoljunk, látszateredményeket soroljunk, látszatbeszélgetésekben vegyünk részt. Ügyelnünk kell arra, hogy jó sáfárok legyünk.”

Az igei megalapozás szellemében folytatódó tanácskozáson Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke visszatekintett a Baranyai Programtanács eddigi munkájára. Felidézte, hogy az egyházmegye vezetését év elején az egyházkerület vette át, irányítószervei pedig a Budapest-Északi Református Egyházmegye irányítószervei lettek. Az egyházvezető szerint ez gyors és hatékony megoldásnak bizonyult. „Az átmeneti helyzet azonban csak addig működik, amíg ti magatok értelmét látjátok annak, hogy működjön” – szólt a helyi lelkipásztorokhoz.

Az egyházkerület elnöksége idén bejárta az egyházmegye különböző körzeteit, Pécsre azonban csak a későbbiekben látogatnak majd el – tette hozzá. Többek között fontolóra veszik ott egy harmadik egyházközség szervezésének lehetőségét is. Az egyházvezető hangsúlyozta: a Baranya-program az egyházmegye egészének megújulását célozza, amelyet szoros együttműködésben lehet csak végrehajtani.

Balog Zoltán beszélt a missziói és erőforrás-gazdálkodási szempontból is indokolt új gyülekezeti forma, a gondozó egyházközség kategóriájának várható bevezetéséről országos szinten is. A legutóbbi egyházkerületi közgyűlés elfogadta számos baranyai egyházközség hosszú ideje esedékes névváltoztatását és szórványaik beosztását. Ezek a „gyülekezeti bokrok” már a gyülekezetgondozó egyházközségek kialakítása felé mutatnak, melyek vagy az országos közalap, vagy az adott egyházkerület és az egyházmegye fenntartásában működhetnek, teret engedve az ott élő reformátusok anyagi tehervállalásának is – magyarázta.

Egy gondozó egyházközségnek egy presbitériuma van, amelynek tagjait a hozzá tartozó települések reformátusai választják és delegálják. Az első gyülekezetgondozó központ már létrejött Szigetváron egy fiatal lelkész házaspár vezetésével – számolt be. A lelkészek után hittanoktatóval és akár diakónussal is bővülhet a szolgálók köre. A Baranyai Programtanács idei utolsó, december 18-ai találkozóján részletesen áttekinti majd, hány gondozó egyházközségi státuszt érdemes még létrehozni az egyházmegyében. Ezért mérték fel korábban azt is, hogy milyen ingatlanok használhatók fel missziói célokra, hol alakíthatók ki gyülekezetgondozó központok, valamint a hiányzó lelkipásztori és hittanoktatói feladatköröket kik tölthetnék be.

Nem a romlást látjuk, hanem az életet
Megalakult az első gyülekezetgondozó központ Szigetváron. A tizennégy környékbeli település reformátusainak pásztorlására önként jelentkezett egy fiatal lelkészházaspár. Bárdos-Blatt Szabolcs és Boglárka elsősorban nem temetni jöttek; missziós területként tekintenek az elnéptelenedő vidékre.

A püspök helyénvalónak nevezte az egyház státuszkonzervatív működését, így az 1881-re visszanyúló parókiális rendszert is, ugyanakkor szerinte az ország több pontján is hatékonyabb lehet az új gyülekezeti formáció, ha inkább az szolgálja a belső megújulást. A centrumra és perifériára tagolódó szervezeti formában, mint amilyen például a szórványgyülekezeteké is, a periférián lévők az erőforrások hiánya miatt általában kevesebb gondoskodást kapnak.

Azt, hogy jelenleg nincs elég hittanoktató, a december 6-ai találkozón részt vett lelkipásztorok is megerősítették.
Görgey Etelka komlói lelkész elmondta: a Komlóhoz tartozó szórványt nem fedi le a rendelkezésre álló lelkészi és hittanoktatói kapacitás. Szerinte a hittanoktatás megerősítése és azzal együtt a családlátogatások számának emelése stratégiailag épp úgy jó lépés lenne, mint a felnőttek körében végzett misszió. Tapasztalatai szerint ugyanis falun is lehet Alpha-kurzust, Cursillót, kórust, bibliaiskolát vagy felnőttkonfirmáció-előkészítőt tartani, még akkor is, ha az eredmények eleinte kevéssé mérhetők számokban. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy ha a misszió célt ér, idővel a cigányság is megjelenhet a gyülekezetekben, erre pedig fogadókészség kell, amihez pedig szemléletváltás szükséges a közösségek részéről is. A lelkipásztor szerint a határvonal nem a cigányok és nem cigányok között, hanem a mélyszegénységben élők és a nem abban élők között húzódik. A vallástalanok nagy száma miatt a missziót nem csak a magukat reformátusnak vallók körében végzi, és az idősotthonokban is jelentős igény mutatkozik a lelkészi szolgálatra – tette hozzá.

A találkozón szó esett a telefonos lelkigondozás áldásos hatásairól a járvány idején, az online, illetve televíziós istentiszteleti közvetítések előnyeiről és hátrányairól, a református általános iskolai oktatás iránti növekvő igényről, valamint a tehetséges fiatalok elvándorlásáról is. A hittanoktatás ösztönzéséről élénk vita bontakozott ki a lelkészek körében. Elhangzott olyan javaslat is, hogy szükség lenne többféle hittankönyvre az eltérő szocializáció, illetve iskolatípusok szerint. Balog Zoltán püspök úgy fogalmazott, „a hittanoktatás és egyben az egyház jövője nagyban azon fog múlni, hogy közel tudjuk-e vinni a Bibliát a gyerekekhez. Az elsődleges cél, hogy minél több embert megszólítsunk az evangéliummal, az egyházközségi tagság csak másodlagos.”

A püspök a Baranya-programmal összegfüggésben hangsúlyozta: nem az öncélú alakítgatás, hanem a hatékonyabb és közösségibb működés kialakítása a cél az egyházmegyében. „Ami az egyik gyülekezetben történik, az érinti a másikat is.” Bármilyen szerkezeti változtatásra is lesz szükség, az nem érinti a gyülekezetek szavazati számértékét országos szinten – erősítette meg.

Veres Sándor dunamelléki főgondnok köszönetet mondott a hűséges szolgálattevőkért, és emlékeztetett arra is, hogy a lelki megerősödésért imádkozni kell – a helyi lelkészkörök felélénkítése szerinte ennek is teret adhat. „A nehéz kérdésekre csak közösen, a helyben szerzett tapasztalataitokat beépítve kaphatunk választ” – hangsúlyozta, és arra kérte a helyi lelkipásztorokat, hogy vegyenek részt a párbeszédben. „Azon dolgozunk, hogy legyen olyan csapat a megyében, akiktől lehet kérdezni és választ kapni.” A feladatokhoz szükséges emberi és anyagi erőforrások tekintetében pedig elcsendesedésre és odafigyelésre ösztönzött, hogy azokat a valódi szükségletekhez lehessen hozzárendelni.

Képek: Füle Tamás