Csaknem 5000 fiatal fordult meg az idei Csillagponton szerte a Kárpát-medencéből. A Debrecenben rendezett találkozó hívószava a reformáció emlékévében a Re:formálj! volt. A Csillagpont résztvevőit arról kérdeztük, miben hozott számukra megújulást a találkozó.

 

Mióta itt vagyok, reformálódok én is. Tetszik, ahogy a főelőadó megközelíti a témát. Kiskorom óta ilyen kövér vagyok, mint amilyen most is, emiatt sokszor érzem úgy, hogy nem vagyok elég szép, elég jó. Az előadásokat hallgatva rájöttem, hogy érdemes levetni az álruhát és elfogadni magamat. Próbálom nem hagyni, hogy a külsőm gátolja az önértékelésem, a kapcsolódásaim. Isten csodálatosnak lát minket, öröme van bennünk, szeretnék ezután is erre nézni. (Bandor Zoltán)



Gyomorrontással jöttem ide, testileg és lelkileg sem voltam éppenséggel túl jól.
Mostanában nehézségek voltak az életemben. A Csillagpont segített valamennyire kilábalni, bár ez még mindig folyamatban van. A kiscsoportos beszélgetések különösen sokat jelentettek, mint minden évben. Egy kisebb közösségépítés folyik itt, új embereket ismersz meg, és akiknek nem megy annyira az ismerkedés, azoknak nagy segítség a kiscsoport. Amellett, hogy kapcsolódhatunk a testvéreinkhez, rá lehet világítani a délelőtti előadáshoz tartozó dolgokra. Ma például arról beszéltem a többieknek, hogy ha imádkozunk valamiért, de az Úr nem adja meg, azt lehet, hogy negatívan éljük meg. Talán úgy tűnik, Isten nem akarja, hogy boldogok legyünk. Mégsem ez a helyzet, hanem az Úr mégiscsak jobban tudja, hogy mi a jó nekünk – velünk ellentétben. (Nagy Zoltán Attila)



Elég régóta küzdök azzal, hogy elfogadjam: nincs minden a kezemben.
Olyan ember vagyok, aki mindent szeret kézben tartani, és nehezen tudom elfogadni, hogy nem én felelek mindenért. Most először kiscsoportvezető voltam a Csillagponton, és nagyon szerettem volna, ha a csoportbeszélgetések minden résztvevő számára mély megélést jelentettek volna. De falnak ütköztem. Rá kellett jönnöm, hogy hiába kapálózok, ha a többieknek még be kell járniuk egy utat, hogy eljussanak addig, ameddig szeretném. Volt egy elég rossz napom itt, a Csillagponton emiatt, és annak a végén jöttem rá hosszú idő után, hogy van, ami nem az én dolgom. Én csak a saját részemet kell, hogy megtegyem, mert a többi Istentől jön. Óriási jelentőségű, hogy ezt felismertem és fel tudtam dolgozni. (Márk Zsuzsa)



Arra döbbentem rá itt, hogy nagyon kevés időt töltök közösségben. A férjemmel egyetemisták vagyunk, hétvégente tudunk hazamenni, mindig más gyülekezetbe jutunk el, így nincs olyan állandó közösség, amelyben aktívan részt tudnánk venni. Én különösen érzem ennek a hiányát. De ahhoz, hogy egyáltalán szóba tudjak állni emberekkel, kell, hogy legyen gyakorlatom benne. Ebben hozott változást az idei Csillagpont. (Fidelné Móricz Anna Réka)



Engem az Élő Könyvtárba hívtak meg, ahol kényes kérdésekről lehet őszintén beszélni.
A szervezők ügyeltek rá, hogy minél több és minél inkább különböző hangok jelenjenek meg a társadalomból, hogy legyen alkalmunk szembesülni az előítéleteinkkel, és közeledjünk egymáshoz. Én is ezért vagyok itt. Engem is ki lehet kölcsönözni egy beszélgetésre, akár egy könyvet. Az én címem az, hogy Keresztyén baloldali fiatal. Azért vagyok itt, hogy azokkal, akiknek ez a párosítás furcsa vagy akár önellentmondásos, véleményt cseréljünk. Nagyon jó beszélgetések alakultak ki, mindegyik után úgy éreztem: valamennyien épültünk általuk, hiszen ahogy megismertük egymás álláspontját, mindannyiunk véleménye formálódott és ért. Minderre egy védett, testvéri közösségben kerülhetett sor, és ezt többször kellene gyakorolni. Hiszen, nekünk, reformátusoknak alapvető érték kell, hogy legyen a folyamatos megújulás és az Istenre figyelésben megvalósuló önreflexió. Ez a program bennem is sok mindent elindított azzal kapcsolatban, hogy mennyi ítélet és előítélet bújik meg ország társadalmán belül egymással és a különböző társadalmi körökkel szemben. Nekem is voltak előítéleteim a keresztény jobboldal irányába. Ezek javarészt korábbi tapasztalatokból erednek, ezért is volt jó találkozni olyanokkal, akik módosították ezeket a benyomásokat. Talán ha mindannyian újra tudnánk gondolni, mennyire helyesek az elképzeléseink egymásról, megvalósulhatna egyfajta társadalmi reformáció. (Wéber Ádám)

Képek: Fekete Norbert/ csillag.reformatus.hu
Borítókép: Szalai Eszter/ csillag.reformatus.hu