Ki vagy te? – kérdezzük magunkat sokszor az életünk során. Fontos lehet ezt megvizsgálnunk időről időre. Amikor beleragadtunk egy-egy helyzetbe és nem tudunk továbblépni, vagy ha épp egy új szerepkörben kell meghatározni önmagunkat.

Ki vagy te? – illetve – Ki szeretnél lenni? - kérdeztem ma én is magamtól a Királyok II. könyvének 5. fejezetét olvasva.

Naámán fővezér volt. Nagyrabecsült hős, aki beteg lett. A szíriai király és Izrael királya is szereplői a történetnek. Gazdagok, hatalmasok.

Isten emberével, Elizeussal is találkozhatunk. Próféta, Isten által csodákat tesz, tanít.

Négy különböző ember, mind fontos pozícióban, mégsem tudtam választani közülük. Nem szerettem volna egyik bőrébe sem bújni.

Van azonban a történetben egy kicsi lány. Nem tudjuk a nevét sem. Ő az ötletgazda. Ő javasolja, hogy Naámán keresse fel Elizeust, hogy meggyógyulhasson.

És vannak még szolgák, akiknek szintén nem tudjuk a nevüket. Ők pedig továbbviszik, jó irányba fordítják az eseményeket, amikor Naámán felháborodik és nem akarja megtenni, amit Elizeus javasol. Naámánnak pontos elképzelése volt arról, hogy minek kellene történnie akkor, amikor Elizeussal találkozik, és bizony csalódott, mert nem az történik, amit várt. Magától talán nem is látná be, hogy az emberi terveit Isten megoldása elé helyezte, és betegen távozna, ha a szolgái nem lennének oly bátrak, hogy szólnak, és logikus érvelésükkel meggyőzik őt.

Ilyen szeretnék lenni. Mint az a kicsi lány és mint a szolgák. Bölcsek és van hitük. Tudják, hogy mi a helyes. Bátrak, mernek szólni. Méghozzá jókor és jó helyen. És mindenekelőtt jó lelkülettel. Irgalommal tekintenek Naámánra. Nem kárörvendően, megvetően, hanem azzal az irgalommal, amivel minden emberre, de legfőképpen az Istent még nem, vagy nem olyan jól ismerő emberekre kell tekintenünk.

Szeretnék ilyen lenni. Isten szolgálatában állni. Jókor, jó helyen, bátran okosat szólni. Biztosnak lenni abban, hogy helyes, Istennek tetsző, amit mondok.

Sokszor észre sem vesszük, hogy milyen fontos szerepe van az életünkben a névtelen mellékszereplőknek, vagy nem vesszük észre azokat a helyzeteket, amikor mi lehetünk Isten által névtelenül egy-egy mondattal vagy mozdulattal Isten fontos mellékszereplői. 

Sokszor várjuk a nagy helyzeteket, vagy talán azt gondoljuk, hogy a mi helyzetünkből, a mi képességeinkből, a pozíciónkból, a mi jelentéktelenségünkkel nem tudunk segíteni, Isten szolgálatába állni. Van, aki sajnálja, hogy nem lehet próféta, vagy király és ezzel ki is menti magát ezekből a helyzetekből, rábízza a nagyokra a dolgot. Pedig ha a kislány nem indítja és a szolgák nem lendítik tovább a történetet, bizony Elizeus sem tehetett volna semmit.

Mindig féltem azoktól a mondatoktól, amelyek a világból érkeztek és arra biztattak, hogy merjek nagyot álmodni, legyenek nagyratörő vágyaim és induljak el a nyomukba. Olyan elvárást hordoztak ezek a mondatok, amivel nem volt békességem.

Nem kell mindenkinek királynak lennie, sem hadvezérnek és prófétának sem. Én egyikre sem vágyom. Név nélküli kislány vagy szolga, a hatalmas Isten nagy tervének mellékszereplője szeretnék lenni.

Rácz Kornélia