A Károli Könyvek gondozásában megjelent Pasztorálteológia – a református lelkészi hivatás vizsgálata interjúk tükrében című könyvről beszélgettek a Bibliamúzeum kiállítótermében. Mint elhangzott, a kötet túlmutat saját keretein, hiszen nemcsak református, hanem evangélikus lelkészek és teológusok is nagy hasznát vehetik, hiszen hiánypótló kutatás alapján készült, számos szakember bevonásával.

A bemutatón a könyv által érintett különféle problémák felekezetközi megvizsgálására is sor került. Ahogy erről Pángyánszky Ágnes beszélt, a könyv olvasása segítséget adhat a lelkészeknek a mindennapi teendők, a szolgálattal járó nehézségek megértésében és megoldásában. Siba Balázs egységében vizsgálja a lelkészi életpályát a szülői háztól a hitfejlődés kérdésein át a megtérésélményekig. Vizsgálja továbbá a hivatás és a magánélet kapcsolatát, az elhívást, a megélhetés problematikáját, a vezetéssel járó kihívásokat.

Az est moderátora Szabóné László Lilla lelkész, teológiai tanár volt. Mint mondta, számára szimbolikus jelentőséggel bír, hogy ezt a könyvbemutatót ebben az alagsori helyiségben tartják. Siba Balázs kutatása ugyanis a lelkészi lét mélységeit vizsgálja, olyan kérdésekről ír, amelyekről nem szoktunk a felszínen beszélni. Személyes beszélgetésekben, házasságon belül, baráti kapcsolatokban ezek előkerülnek, de egyházmegyei közgyűlésen, hivatalos eseményeken nehéz ezekkel mélyen szembenézni.

Életinterjúk, minták
A szerző a könyv alapjául szolgáló kutatást vázolta röviden. „Több mint hetvenöt ember munkája olvasható ebben a kötetben. 2013-2015 között az egyházszociológiai szeminárium keretein belül a hallgatók interjúkat készítettek lelkészekkel, összesen harminchárom beszélgetést folytattak le, Hámori Ádám vezetésével. Több mint nyolcszáz oldalnyi anyag gyűlt össze.”

Az egyetemi docens kitért a teológusképzésre is. „Nagy az elvárás az egyház részéről, hiszen öt-hat év alatt kell lelkészeket képeznünk, de ez nem ilyen egyszerű. »Hozott anyagból dolgozunk«, sok minden már adott a beiratkozó fiatalban. Vizsgáltuk a családi hátteret, az önképet, de az igazi kérdés, hogy a teológia mennyire akar lelki műhellyé válni. Egyetem vagyunk, okos, értelmes fiatalokat akarunk kibocsátani, de szeminárium is szeretnénk lenni, ahol a hallgatók a lélek embereivé válhatnak.”

Életre szóló folyamatok
Pángyánszky Ágnes részletesen méltatta a kötetet. Az evangélikus lelkész elmondta, nagyon aktuális kérdésekről beszél a könyv, reális helyzeteket mutat be, és előremutat a pasztorálteológia területén. „Hangnemét egyszerre érzem szeretetteljesnek és konfrontatívnak. Huszonnégy évnyi gyülekezeti szolgálat után lettem adjunktus, az egyetemen a teológushallgatók gyakorlati képzését és utolsó gyakorlati évüket szervezem. A kötet életre szóló folyamatokat mutat be a teológushallgatóknak, akik felkészülhetnek a folyamatos önreflexióra szolgálatuk során.

Tapasztaljuk, hogy számtalan életpályát látnak maguk előtt a fiatalok. Sikeres lelkészi életutakat, vagy akár rutinossá váló, közönyösen megélt szolgálati helyzeteket és mélységes kudarcokat. Önreflexió nélkül súlyos károkat okozhatunk a lelkészi pálya értelmezésében. Ezért nagyon hangsúlyos a könyv célkitűzése: a lelkészi identitás és szerep teológiai reflexiója, a református és evangélikus lelkészkép kialakítása. Látjuk magunk körül a hagyományvesztést, szekularizált világban élünk, ezért az elhívásunk sem mindig gyülekezeti közegben adatik meg.”

„Nekünk, evangélikusnak is mérföldkő”
Az evangélikus lelkész szerint a teológushallgatók sokfajta közegből, élethelyzetből jönnek, ezt értelmeznünk, vizsgálnunk kell. „Nem lebegnek már mindenki előtt a hagyományos, tekintélyre és tiszteletre épülő lelkészhelyzetek. A pályájukat elkezdők küzdenek a saját lelkészi helyzetük értelmezésével, ezért segítenünk kell nekik. Ma a hangsúly átkerül a tekintélyről a lelkész személyiségére, a gyülekezeti tagok a lelkész személyén keresztül tapasztalják meg az egyház relevanciáját.

A harminchárom életinterjú túlmutat az egyházszociológiai szeminárium keretein. Nekünk, evangélikusnak is mérföldkő ez a könyv, hiszen a formálódó lelkészi életpályamodellünk kihívást jelent a klasszikus lelkészképben élő egyházunk számára. A könyv gyakorlati példákat mutat be a vallásszociológia- és pszichológia szemüvegén keresztül. Ezek segítségével megérthetjük, mit jelent a hitfejlődés, milyen szocializációs közegben alakul ki a lelkészi életpálya. Lelkigondozói irányokat is megmutat a kötet, hiszen kísérnünk kell azokat, akik problémákkal küzdenek lelkészként.”

A gyülekezetben kapott „tűz” és az önképzés
Az elhívás és az egyházi közeggel való találkozás kérdésköre is fontos része a most megjelent könyvnek. Németh Dávid teológiai professzor sokszor tapasztalta, hogy a teológiára jelentkező fiatalok lelkesedéssel érkeznek, belső indíttatásból szeretnének lelkészek lenni. Lelkészképük ugyanakkor sokszínű, és az idők során megváltozott az alapvető indíttatásuk.

„A ’90-es években még azt láttam, hogy a fiatalok aktív gyülekezeti ifjúsági közösségekbe kapcsolódtak be, ahol Isten megszólította őket, és elhívást kaptak a lelkészi szolgálatra. Ma inkább egyházi iskolákból érkeznek a jelentkezők, akik vallásórákon láttak számukra hiteles mintákat, és úgy döntenek, hogy teológusok lesznek. Ez ma jóval általánosabb, mint az, hogy valaki gyülekezeti közegből kap indíttatást. Az a tűz, amelyet ez utóbbiból kapnak, ritkábban tapasztalható. Sokkal racionálisabb okok találhatók a pályaválasztás hátterében, és az Istentől jött elhívás is sokkal halványabbnak látszik. Ez bármikor megváltozhat, nem szabad lezártnak tekinteni. A lelki növekedést sokkal jobban segíthetnénk, ebben komoly hiányosságaink vannak, pedig nagy rá az igény.”

A professzor elmondta, a teológiák nem tudják igazán lelkésszé képezni a hallgatókat. „Mi legfeljebb képessé tudjuk tenni őket arra, hogy felelősségteljesen képezzék magukat tovább. Lelkésszé nem válik senki, aki nem látott még gyülekezetet, vagy inkább még nem bíztak rá közösséget. Hiába tanult nagyon sokat, ez önmagában nem elegendő.”

Egészében kell látnunk
Fodorné Ablonczy Margit elmesélte, nemcsak az elhívás, hanem a társadalmi közeg is megváltozott az elmúlt évtizedekben. „Vallástanárként szembesültem a különféle motivációkkal. A gyülekezetből érkező teológushallgatók naivabbak voltak, az ideáljuk más volt, mint akik egyházi középiskolákból érkeztek. Ez utóbbiak már túl vannak az első csalódásokon, látják a lelkészek gyengeségeit is.

Mivel reálisabb kép van előttük, ez visszafogja a lelkesedésüket, de ez a kép közelebb áll a valósághoz. Nagyobb perspektívában látják a lelkészi létet, a teológiát szakasznak és nem végcélnak tekintik. Sokat változott a lelkész társadalmi presztízse, ez kihat a tekintélyre, a tiszteletre és anyagi megbecsültségre is. Egészében kell látnunk a lelkészi életpályát, és ezt csak nagyegyházi összefogással tudjuk segíteni.”

Súlyos problémák
E nagyobb perspektíva alapján formálódik az evangélikus lelkészi életpályamodell, amelyről Kendeh Péter beszélt. „Egyházunk indikátora is lehetne a reformátusoknak, hiszen kisebb formában az történik, ami rátok is vár. Mi azt tapasztaljuk, hogy alig akarnak teológiára jönni a fiatalok. Huszonhárom éven belül megfeleződik az evangélikus lelkészi kar, kérdés, hogy mit és hogyan kell változtatnunk, hogy ez ne következzen be. Sajnos sokan vannak, akik elhagyják pályájukat, az elmúlt húsz évben végzettek fele már nem szolgál lelkészként.

A kötetben is szó esik az önreflexióról, ennek hiánya szintén súlyos kérdés. Látjuk, hogy az életpályánk megváltozott, már nem azt az utat járjuk, ami a miénk, és nem vagyunk biztosak, hogy ez jó hatással van a közösségekre. Jelenleg azt a következtetést vonjuk le, hogy ha egy lelkész megállja a helyét nehezebb körülmények között, akkor biztosan erre a pályára való. Őket általában alulfizetjük, hátrányos helyzetű térségekbe küldjük ki. Ennek következménye, hogy kevesebben lettünk, már kevésbé vonzó a lelkészi életpálya, ezen változtatnunk kell.”

Generációs és gyülekezeti különbségek
Kendeh Péter az illetményrendszer kérdéskörére is kitért. „A fiatalabbak anyagi érdekérvényesítő képessége sokkal jobb, mint a mai negyven-ötven éves lelkészeké. Utóbbiak még azzal a tudattal indultak el, hogy szegények és azok is maradnak életük végéig. Ezt egy mai fiatalnak már nem lehet mondani, a húszas korosztály jobban ki tudja harcolni, hogy anyagilag jobb helyzetbe kerüljön. Az idősebbek úgy szocializálódtak, hogy ők a társadalmi hierarchia alján vannak, és ezt kell megszokniuk, nem is feltételezik a gyülekezeti tagok, hogy ezek a lelkészek többet is szeretnének keresni. Érdekes módon mindkettőt tolerálják a gyülekezetekben.”

Németh Dávid elmondta, a református egyház sem kezeli egységesen a lelkészek anyagi juttatásait. „Ma teljesen egzakt módon ki tudnánk számolni, hogy egy lelkésznek az adott helyen mennyi a munkafeladata, ez hogyan viszonyul a többi helyhez. Ehelyett a nagyobb gyülekezetek többet, a kisebbek kevesebbet tudnak adni a lelkészeknek. A mi életpályamodellünk az, hogy a lelkész kisgyülekezetben kezd, majd egyre nagyobb helyre pályázik, végül már egészen jól kereshet. Ez nem jó, hiszen mindenhol ugyanolyan minőségű munkát kell végezniük, ekkora különbségek nem lehetnének az anyagi juttatások terén.”

Kendeh Péter elmondta, az evangélikus egyházban létezik szolgálati igénymutató (SZIM szám), amely azt hivatott mérni, hogy a gyülekezetekben ténylegesen mekkora a lelkészi szolgálati igény. Ez nem feltétlenül képezi le a közösség méretét, de képet adhat az állapotokról, amelyek sokszor fájdalmasnak tűnnek. Ezt próbálják most feldolgozni, a probléma lelkigondozást igényel a lelkészek részéről. Ugyanakkor tisztáznunk kell, hogy mi a lelkész, és mi a gyülekezet feladata. Ez utóbbi egyesek szerint az anyagi feltételek biztosítását jelenti, de a keresztyén gyülekezet a misszióért jön elsősorban létre.”

A spirituális igazság megtalálásáért
A bemutató végén a szerző beszélt a könyv megírásának valódi motivációjáról. „Két évvel ezelőtt az egyik végzős hallgatói csapattal beszélgettünk a jövőjükről. Azt mondtam nekik, hogy lehet várni nagy, országos kezdeményezéseket akár az anyagi, akár a lelkigondozói helyzet megjavulásáért, de egyvalamit már most megtehetnek: összekapaszkodnak, számon tartják egymást. Erre van igény, és ezt nagyon jó látni.” Siba Balázs végül felolvasta a könyv mottóját, amelynek központi gondolata, hogy életünk igazi értelme a spirituális igazság megtalálása szívünkben. „Nagyon sok dologra figyelnünk kell, mert ha nem ezt tesszük, akkor veszélyeztetjük ezt az igazságot. A könyv maga is útikalauz, segítség szeretne lenni ebben, a hivatás megélésében, annak megtalálásában, hogy Isten dicsőségére és egymás támogatására éljünk.”

Képek: Füle Tamás