A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumának néhány diákja mert nagyot álmodni, és mert tenni is az álom megvalósításáért: kidolgoztak egy online korrepetálási rendszert, amelyben diáktanárok zárkóztatják fel diáktársaikat egy-egy tantárgyból. Elképzelésükkel tavaly elnyerték az „5letből jövő” vállalkozói csapatverseny fődíját, idén pedig tanári és intézményi támogatás mellett el is indították a projektet Diákorep néven. Minderről az egyik ötletgazdával és megvalósítóval, Piszman Zsófia 11. osztályos tanulóval beszélgettünk, aki a kezdetek óta dolgozik a Diákorep álmáért.



Mi vesz rá néhány református gimnazistát arra, hogy pont az online diákkorrepetálás ötletével induljanak el egy vállalkozói versenyen?
Azt láttuk, hogy nagyon sok diáknak van szüksége korrepetálásra. Mi is sokat segítettünk egymásnak a felkészülésekben, feladatmegoldásokban. Én korrepetáltam alsós évfolyamos diákokat is, így megtapasztalhattam, hogy ezzel nemcsak ők nyernek, de én is, mert sokkal átfogóbb lett a tudásom azokból az anyagokból, amiket megtanítottam nekik. De ezekre sokszor csak óra előtt vagy után tudtunk pár percet szánni, ami a legtöbbször nem elég. Emellett úgy éreztük, hogy a diákok hatékonyabban meg tudják szólítani egymást, mint a korrepetálást végző tanárok. Saját korosztályunkkal könnyebben megtaláljuk a közös hangot, és a tanároknál jobban megértjük azt, hogy a másik pontosan mit nem ért a tananyagból.

Hogyan jutottatok ki ezzel az ötletetekkel a verseny döntőjére?
Először online fordulókon kellett helytállnunk, amelyek egymásra épülő feladatokból álltak, és a legutolsó fordulóra ki kellett dolgoznunk a vállalkozási ötletet az üzleti tervvel együtt. Csak a legjobban teljesítő csapatok kerülhettek be a szóbeli döntőbe, ahol az volt a feladatunk, hogy egy félórás előadásban adjuk elő a szakmai zsűrinek az ötletünket, meggyőzve őket az elképzelésünk életképességéről. Nagyon komoly vállalkozóknak kellett előadnunk.

Végül minden nehézséget legyűrtetek, és megnyertétek a verseny fődíját. Mi volt számotokra mindennek a legfőbb tanulsága?
Sok mindent tanultunk a versenyből, mert középiskolásként elég nehéz feladatok elé állítottak bennünket. Talán a legfontosabb tanulság az volt számomra, hogy nem szabad feladni. Sokszor éreztük menet közben azt, hogy az adott feladat túl nehéz, mi ezt nem fogjuk tudni végigcsinálni, de mindig tovább tudtuk lendíteni egymást azzal, hogy ha eddig képesek voltunk rá, akkor ezután is menni fog.

Mennyire támogatott benneteket mindebben a gimnáziumotok?
A tanárok is és az iskolavezetőség is végig mellettünk állt, mert mind nagyon örültek az ötletünknek. Az iskola azóta is mindenben segít minket, amiben csak tud. Például megengedték, hogy az intézményen belül induljon el az ötlet megvalósítása, és a tanárok folyamatosan segítenek a diáktanárok felmérésében.

Amikor elindultatok a versenyen, sejtettétek, hogy az iskola támogatásával meg is tudjátok majd valósítani az eredeti ötletet?
Először egyikünk sem tervezett hosszú távon ezzel. Sokáig azt gondoltuk, hogy csak a verseny kapcsán fogunk a projekttel foglalkozni. De nagyon sok dicséretet és támogatást kaptunk a verseny szervezőitől és a zsűritől is, ezért jutottunk arra, hogy ezen még érdemes lenne dolgozni. A verseny szervezői azt is fölajánlották, hogy mentorálnak minket a folyamat során. Ezt a segítséget most is biztosítják számunkra. A versenyre ötfős csapattal készültünk, de végül a többiek nem tudták vállalni, hogy a megvalósításában is részt vesznek. Én viszont úgy döntöttem, hogy érdemes belevágnom.



Hogyan találtál magad mellé új csapatot a megvalósításhoz?
Úgy döntöttem, hogy két barátomat, Kulcsár Petrát és Varga Lucát kérem fel arra, hogy csatlakozzanak a munkámhoz. Jól ismerjük egymást, jól tudunk együtt dolgozni, hasonló az értékrendünk, hasonló a munkamorálunk. Luca és Petra azóta is nagyon sokat dolgoznak azon, hogy az álmunk megvalósuljon. Azért mondtak igent a felkérésemre, mert ők is úgy látták, hogy ebből sokat tanulhatnak. Mind a hárman kivesszük részünket a hátérmunkákból, de emellett a hármasunkból ketten még korrepetálunk is diáktanárként.

A többi diáktanárt hogyan választottátok ki?
Először ismerősöket kérdeztünk meg, hogy szeretnének-e tanítani. Azóta már mások is jelenteztek a feladatra. Természetesen át kell menniük a szűrőn: mielőtt egy diáktanár elkezdhetne tanítani, részt kell vennie egy húszperces online próbaórán, amelyet felügyel egy szakos tanár és közülünk valaki. Ez alapján dől el, hogy alkalmas-e a tanításra vagy sem. A visszajelzések is fontosak számunkra. A diákok minden óra után kitölthetnek egy névtelen kérdőívet, amin értékelni tudják a diáktanárok munkáját, de egyúttal magát a szolgáltatást is. Ezáltal kapunk visszajelzést arról, hogy jó irányba haladunk-e.

Milyen tantárgyakhoz sikerült eddig diáktanárt találni?
Majdnem minden tantárgyhoz van diáktanárunk, így szerintem nincs olyan terület, ahonnét most hiányozna. De ha jelentkezne újabb tantárgyra igény, akkor igyekszünk majd azt is megoldani. Ilyen esetben mindig megvitatjuk egymás között, hogy merre érdemes elindulni, és lenne-e olyan tanár, aki értékelné a próbaórát, hiszen hiteles képet kell kapnunk arról, hogy a jelölt tényleg képes-e az adott tantárgy tanítására.

A diáktanítást el tudjátok ismerni kötelezően elvégzett önkéntes szolgálatként?
Igen. Mi föl is ajánlottuk lehetőségként a diáktanárainknak, hogy a korrepetálásokért cserébe szerezhetnek igazolt önkéntes órákat, de eddig érdekes módon nem használták ezt ki. A diáktanárok többsége vagy az a korosztály, amelyik még nem kezdte el az előírt önkéntes órák gyűjtését, vagy az a korosztály, amelyik már befejezte.

Mind a diáktanárok kiválasztása, mind maga a korrepetálás online zajlik. Ezek szerint a Diákorep megvalósulását nem is érintette a távoktatásra való kényszerű átállás?
Eredetileg is március-április környékén terveztük elindítani a rendszert, így ezen nem sokat változtatott a karanténhelyzet. Sőt, megerősített minket abban, hogy az online korrepetálásra nagyon is szükség van, ezért mindenképpen meg kell valósítanunk. Azonban a bezárás miatt a tervezettnél kevesebbet tudtuk az iskolában hirdetni, így nem értük el azt a népszerűséget, mint amit lehetett volna. Ráadásul a távoktatás ideje alatt a diákoknak rengeteg alternatív online segítsége akadt, és több idejük is volt a tanulásra, ezért kevésbé szorultak rá a korrepetálásunkra. De a következő tanévben kiderül, hogy hol vannak azok a hiányosságok, amelyek ebben a pár hónapban keletkeztek, és hogy hányan lesznek a lemaradók közül, akik hozzánk fordulnak majd. Reméljük, hogy sokan választanak minket!



Ha valaki közülük megkeresne titeket, hogyan tud korrepetálásra jelentkezni?
Írjon nekünk vagy a Facebook-oldalunkon, vagy Instagram-oldalunkon (@diakorep), vagy az e-mail címünkre (diakorep@gmail.com)! Ebben mindenképpen le kell írnia, hogy milyen tantárgyból és azon belül milyen tananyag hanyadik évfolyamos részéből van szüksége segítségre. Például azt, hogy matematikából a tizenegyedik osztályos valószínűségszámításból kellene őt korrepetálni. Mi pedig a válaszban megírjuk neki azokat a diáktanárokat, akik ezt vállalnák. A segítséget kérő diák kiválaszthatja az online közzétett bemutatkozások alapján, hogy melyik diáktanártól szeretne tanulni, ezt visszaírja nekünk, utána erről értesítjük a diáktanárt. Ezután írhat rá a diák a diáktanárra, hogy szeretne órákat venni tőle.

Ez a lehetőség már túlnyúlik az iskolátokon, hiszen a szolgáltatást az ország bármelyik diákja igénybe veheti. Mik a tapasztalatok, máshonnan is keresnek titeket?
Bár a diákok és diáktanárok többsége még mindig a mi gimnáziumunkból érkezik, már máshonnan is jelentkeztek mindkét lehetőségre. Például májusban kezdett nálunk egy budapesti diáktanár, de rajta kívül is jelentkeztek tanításra más intézményből. Bízunk benne, hogy egyre többen és egyre több helyről csatlakoznak majd hozzánk, akár diáktanárként, akár a korrepetálást igénybe vevő diákként!

Mennyi időt szoktatok a Diákorepre fordítani?
Nehéz megmondani, mert ez nagyon változó. Nagyobb feladatok idején akár naponta 1-2 órát is foglalkozunk vele, máskor pedig heteken át alig kell rá időt fordítanunk. A távoktatás idején nekünk is könnyebb volt, mert több szabadidőnk volt rá. Meglátjuk, hogy ebből a szempontból milyen változásokat hoz a következő tanév, hiszen mindannyian végzősök leszünk, sok más terhünk is lesz. Érettségi után szeretnénk majd továbbtanulni, tehát egy darabig az egyetemi tanulmányaink mellett fogjuk folytatni a Diákorepet. Az is új helyzet lesz. De most úgy gondolom, hogy mivel szeretjük ezt csinálni, mindig fogunk időt találni rá.

Szükség esetén felvesztek magatok mellé újabb csapattagokat?
Jelenleg elegen vagyunk a koordinálási feladatokra, ezért ebben még nem gondolkodunk. Speciális részfeladatokba viszont bevonnánk olyanokat, akik máshoz értenek, mint mi. Most például azon dolgozunk, hogy saját honlapja legyen a szolgáltatásnak, ezért felkerestünk egy informatikust. A saját honlap elindulása leegyszerűsítené a szolgáltatások igénybevételét és az ügyintézést, ami a diákoknak és a diáktanároknak is nagy könnyebbség lenne. Lehet, hogy majd az Instagram- és a Facebook-oldal kezelésére is felveszünk egy specialistát a hatékonyabb működés érdekében.

Ezek a fejlesztések pénzbe kerülnek. Tervezitek, hogy emiatt ne ingyenes és önkéntes alapon működjetek tovább?
Egyelőre marad az ingyenesség és az önkéntesség is. De később szeretnénk majd honorálni a diáktanárok munkáját valamilyen módon. Kész terveink még nincsenek ezzel kapcsolatban, de már gondolkodunk a lehetőségeken. Lehet, hogy hosszú távon emiatt a szolgáltatás egy része vagy egésze valamilyen formában fizetőssé válik, de ez sok más tényezőn is múlhat. Bármerre tartunk is, én nem szeretnék ezzel főállásban foglalkozni, ez számomra nem a pénzről szól, hanem arról az álmunkról, hogy másoknak segíthessünk.

Hogy érzed, mennyire sikerült valóra váltani ezt az álmotokat?
Ami az elinduláshoz kellett, azt megvalósítottuk. Kidolgoztuk a működés módját, a beérkező kérdések kezelését, a próbaórák megtartását, elkezdett több diáktanárunk is tanítani, és szépen működik az egész rendszer. Önmagában az is valóra vált álom, hogy idáig eljutottunk, és jól működő szolgáltatást tudtunk felépíteni. Továbbra is szeretünk nagyot álmodni és újabb célok felé haladni, de nagyon hálásak vagyunk, hogy idáig eljutottunk.


Barna Bálint
Képek forrásai: Diákorep; 5letből jövő; Piszman Zsófia