A beszélgetésen elsőként az ateizmus fogalma került szóba, mellyel összefüggésben James Beacham,  az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) Nagy Hadronütköztetőjének kísérleti fizikusa, aki a Higgs-bozon felfedező csapat tagjaként új részecskék létezésének bizonyítékaira vadászik, az elején leszögezte, hogy nem hívő ember. – Az ateizmus számomra nem anti-teizmus, hanem non-teizmus, azaz a vallásosság hiánya. Mindenki ateistának születik, ez a default (eredendő, alapbeállítású) állapota az emberiségnek, csak később kezdünk egyre összetettebben gondolkodni. A kultúra vagy a család hatására válhatunk vallásossá. Az ember alapállapota az, hogy öt érzékszervével érzékeli a világot, ezt tesszük a tudományban is. Ha meg akarjuk határozni az igazat és a hamisat, erre a legjobb módszer a tudomány, mert ez minimalizálja azokat a hibalehetőségeket, amelyeket mi, emberi lények elkövethetünk. A tudománynak köszönhetően racionális következtetéseket vonhatunk le a világról – fogalmazott a fizikus.

Mi volt az univerzum kezdete?
Bogárdi Szabó István ellenvetéssel kezdett, mert nem értett egyet azzal a felvetéssel, hogy ateistának születünk, és csak külső hatásra érkezik meg életünkbe a transzcendens. – A tudományos kutatások révén valóban adatokat kapunk, de az adatok nem önmagukért beszélnek, hanem nekünk kell értelmeznünk őket. Azért említem ezt, mert számos vallásos ember egyben jó tudós is. Talán a vallásnak, a hitbeli eszközrendszerüknek is szerepe van abban, hogy elkezdtek a tudománnyal foglalkozni és kutatni. És mindig ott motoszkál a kérdés: mi volt az univerzum kezdete, és kik vagyunk mi? A kísérletezés jó módszer a tudományban, hiszen ha valami egymás után több alkalommal ugyanúgy történik, akkor rámondjuk, hogy ez így van.

Az adatok magukért beszélnek?
James Beacham szerint az adatok nem törődnek azzal, hogy mi ateisták vagy hívők vagyunk-e, az adatok magukért beszélnek, és függetlenek a hitrendszerünktől. Bogárdi Szabó István szerint az a fontos, hogy mit mondanak az adatok. „Lehet azt, hogy van Isten?” – tette fel a kérdést. A fizikus szerint az a baj, hogy Isten létére nem tudunk kísérletet tervezni, mert nincsenek meg azok a racionális, objektív definíciók a szavakra, amikben közmegegyezés lenne.  Az egyházvezető pedig  felvetette, mi történne akkor, ha az univerzumról mindent megtudna az ember. Lehetne akkor a végső tudományos konklúzió, hogy Isten létezik? – Fogós kérdés – fejtegette a fizikus. – A tudomány egész történelme alatt az volt a lényeg, hogy mindig voltak dolgok, amiket nem ismertünk. Számos korábban ismeretlen dolog egyszer csak ismertté válik, mert valaki előáll egy kísérlettel, hogy megvizsgálja, és egy mechanizmussal, amivel meg tudja magyarázni. Ez történt minden egyes alkalommal a tudománytörténet során. (A James Beacham által kutatott Higgs-bozon, aminek még nem bizonyították a létét, nem egy közönséges részecske, hanem a fizika standardmodelljének sarkalatos eleme, ami – a tudósok szerint – megmagyarázza az ősrobbanás elméletét, és azt, hogy miképp tettek szert tömegre a korai univerzumban más részecskék – a szerk.)

Minél többet, annál kevesebbet?
Bogárdi Szabó István – Pascallal szólva – azt mondta, hogy az emberi tudás olyan, mint egy labda. – Amit tudunk, vagyis az össztudás, a labdán belül van. De minél nagyobb a tudásunk, azaz a labda, annál nagyobb a felülete, és annál nagyobb felületen érintkezik azzal, amit még nem tudunk. Egyszerűen szólva, minél többet tudok, annál kevesebbet tudok. Ezért mondtam, hogy esetleg az lehet a végén a konklúzió, hogy Isten létezik, és hívőként ez egyfajta anticipáció.

Soha nem ugyanaz
Beszélgetésünknek egyfajta küzdelemnek kell lennie, de nem feltétlenül nem értek egyet az elmondottakkal – reagált James Beacham.  – Azonban a szavakat, amelyeket a püspök úr használ, például Isten, nem tudom definiálni. Azzal viszont semmi gondom, hogy ha más ezeket szavakat használja. Például egy püspök barátom szükséges komponensnek találja ezeket a szavakat az egzisztenciájához, én viszont nem! Éppen az a legklasszabb számomra a tudományban –  amit ön is említett –  hogy soha nem ugyanaz! Valahányszor foglalkozunk vele, mindig megbújik valami új, amit nem ismerünk. Például az univerzum – tette hozzá.  A fizikus ezután a Big Bangről (a nagy robbanásról), vagyis az univerzum keletkezésről fejtette ki gondolatait, melynek végén kijelentette, az egyik hipotézis elvben lehetne az is, hogy: Isten cselekedett.

A tudomány és a hit nem ellenségek
Számomra a hit sokkal nagyobb annál, mint amit általában értenek ezen – folytatta Bogárdi Szabó István. –  A hitet leggyakrabban a valláshoz kötjük, persze, a vallás is egyfajta hit. De az alaphit minden emberben egyfajta nyitottság a világra, megszerezni a tudást. A tudomány és a hit nem ellenségek. Lehet, hogy a XIX. és XX. században az ateista propaganda szerint a tudós és a hívő két külön bolygó volt és mindig versenyezniük kellett, hogy lássák, ki lesz a győztes. De mi, emberi lények itt élünk, egy univerzumban, és szeretnénk megérteni a körülöttünk lévő világot. Vannak téziseink, hipotéziseink, hiteink. Nekem erős a hitem abban, hogy a Big Bang előtt ott van Isten. Az Isten egyébként nem magyarázat arra, amit nem tudunk, nem az ismeretlen megnevezése, ez az én hitem. És drukkolok önnek, hogy sikerüljön ezt kiderítenie a tudományon keresztül is – fordult a püspök a tudóshoz.

Kibékülve az ismeretlennel
A fizikus ezután azt fejtegette, hogy bölcs dolog-e feltételezni valamilyen szuperdimenziós személyszerű istenség létezését, aki az univerzumon kívül létezik, és aki a Big Bang előtt is létezhetett? – Nekem ez eléggé nehezen hihető – válaszolta meg saját kérdését James Beacham. – A hipotézisek között ez kevésbé valószínű lenne. Sok ember számára az Isten valamiféle értelmet kölcsönöz az életüknek, de én magam ki vagyok békülve az ismeretlennel, azzal a ténnyel, hogy sok minden van, amit jelenleg nem tudunk az univerzumról, de amit majd egyszer megtudhatunk. Nem érzem szükségét annak, hogy belevonjam az isteni hitrendszert az életembe.

Miért vagy hogyan?
Bogárdi Szabó István elfogadta a fizikus érvelését, csak egyetlen kérdést tett fel: miért jött létre az univerzum, mire James Beacham azt felelte a „miért” számára kevésbé fontos, a „hogyan” sokkal lényegesebb. A püspök a beszélgetés végén úgy összegzett, hogy amit tudománynak hívunk, az a  tudás keresése, az egész univerzum vizsgálata. – Ebben benne foglaltatik a hit, a vallás, az emberek, legyenek akár hívők vagy ateisták. Mindannyian itt élünk ebben az univerzumban és fel kell tennünk a kérdést: hogyan kerültünk ide? Miért vagyunk itt?  Mivégre ez az egész?

Szerkesztette: Fekete Zsuzsa
Fordította: Regéczy-Nagy Enikő

A cikk a Brain Bar Budapest 2017-es rendezvényén elhangzott angol nyelvű beszélgetés szerkesztett változata. 

Képek: A Brain Bar Budapest Facebook-oldala