A Biblia a végső tekintély, a hit középpontjában pedig a Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló evangélium áll – talán ebben fogható meg leginkább, mit jelent az evangelikál keresztyénség. A hitvalló reformátusság nagy része magától értetődő módon az evangelikalizmus ernyője alá tartozik, épp úgy, mint ahogy másik része a protestáns ortodoxiával fémjelezhető. Az ehhez a két, azonos tőről fakadó teológiai irányzathoz tartozó protestánsokat tömöríti az az elsősorban teológusok számára létrehozott csoport, amely kettős célt tűzött ki maga elé. Egyfelől szeretné elmélyíteni a keresztyének hitvallásosságát, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a hívek jobban megismerjék a keresztyénség Szentírásra épülő sarokköveit és az azokból fakadó etikáját. Másfelől, szeretnék erősíteni a keresztyének felekezeti identitását és beágyazottságát – különös módon, mindezt épp egy felekezeteken átívelő párbeszéd megteremtésével kívánják elérni.

Hogy miért, arról Márkus Tamás András református lelkész, a csoport alapító tagja beszélt portálunknak. Szerinte törésvonalak már nem annyira a felekezetek között húzódnak, hanem sokkal inkább az evangélium és a vele szemben álló radikális ideológiák között.
„A házasság vagy a nemi szerepek átértelmezésére való törekvés például egy radikálisan evangéliumellenes ideológia terméke. Ez ma fontosabb kérdés, mint az, hogy a keresztség módjáról vitatkozzunk, noha a keresztség is fontos kérdés a maga nemében. A kereszténységet azonban nem az veszélyezteti, hogy vannak baptisták, reformátusok meg pünkösdiek, hanem az Isten és az egyház kapcsolatát kiábrázoló házassági szövetségről, vagy az emberről – mint aki férfiként és nőként Isten képe és hasonlatossága – alkotott kép torzulása. A reflektorokat az ilyen alapvető kérdésekre kell irányítani, koncentrálni kell az erőinket, ezt védeni kell, és egyébként a magunk köreiben az érdekes teológiai kérdésekről is szabad és érdemes is vitatkozni. Ezek csak kiragadott példák, a lényeg az, hogy szeretnénk, ha meglátnánk, hogy amögött, ahogy az egyház gondolkodik ezekről a kérdésekről, mindig a Szentírás tekintélyének elismerése és az abból fakadó teológiai meggyőződések állnak.”

Minderre többek között az evangelikalcsoport.hu weboldal, a hozzátartozó Facebook-csoport, valamint az évente megrendezett Teológusok párbeszédben című konferencia nyújt teret. A teologizálás azonban nem lehet öncélú, a felvetett kérdéseknek mindig a valóságértelmezéshez van köze – hangsúlyozta Márkus Tamás. „Evangelikalizmus címszó alatt olyan teológusok, lelkészek eszmeiségét, örökségét szeretnénk képviselni, mint a reformátusságon belül is jól ismert John Stott vagy Martyn Lloyd-Jones” – fogalmazott. Párbeszédeikben a relativizmus, a hitvallások elhanyagolása, a házasság átértelmezése, a válás, az abortusz, a keresztyének és az állam kapcsolata, a halálbüntetés, a házasság előtti szex témaköre is előkerült már. A hozzánk még nem látványosan begyűrűzött etikai kérdések alapos tárgyalása talán túlzott óvatosságnak tűnhet, a református lelkész szerint azonban sok jele van annak, hogy a probléma akut, de intő példák azok a nyugati egyházszakadások is, amelyekhez többek között az vezetett, hogy a Szentírást önkényesen magyarázva keresztyén egyházakban sok olyan dolgot legitimizáltak, amelyek 2000 évig konszenzusosak voltak. Bár elég csak azokra az esetekre gondolni, amikor a tolerancia jegyében kereszteket vettek le a templomokról. „Ahol erőtlen az egyház, ott erőtlen a társadalom. Ahol mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet mondani, ott nincs keresztyén identitás” – fogalmazott.

A lelkészekre nagyobb felelősség hárul e tekintetben, mint bármely hívő emberre – figyelmeztetett. „A lelkészek a keresztyén társadalom kapuőrei. Ismerik és rendszerben látják a Szentírás tanítását, és az a feladatuk, hogy azt hangoztassák. Fontos lenne, hogy ennek érdekében egymást is megintsék, ha szükséges, de legalábbis meglegyen annak a kultúrája, hogy rákérdezhessenek, hogy a másik hogy gondolkodik, adott esetben miért tanít olyat, ami eltér saját felekezete hitvallásától. Ulrich Parzany német evangélikus teológus és lelkész szerint ma a lelkészek könnyebben beszélgetnek magánéleti kérdéseikről, mint egymás prédikációiról vagy teológiai meggyőződéseiről. Ez utóbbi valamiért tabu. Pedig a teológus a diplomájával nem arra kap felhatalmazást, hogy össze-vissza teologizáljon. Ő üzenet közvetítője, amit nem ő talált ki, hanem amit úgy kapott. Postásként az a feladata, hogy jól értelmezze, és ne veszítse el, hanem célba juttassa. Lehetek szabadgondolkodó a fröccsteraszon, de református lelkészként figyelembe kell vennem, hogy vannak bizonyos hangsúlyai az üzenetnek, amit nem adhatok föl. A Szentlélek nem mellesleg mindig az Igével összhangban működik, és ahol nem az Igét hirdetik vagy egy épp azzal ellentétes dolgot, ott a Szentlélek nem aktivizálódik, aminek enyészet lesz a következménye. Nem véletlen, hogy azokban a német, skandináv és amerikai egyházakban, amelyekben zöld utat engedtek bizonyos progresszív etikai eszméknek, átmenetileg ugyan fellendülés következett be, de nagyon hamar és tartósan elkezdett apadni a gyülekezeti tagok száma, míg az ilyen értelemben konzervatív gyülekezetek mai napig tartósan gyarapodnak létszámban és lelkiekben.”

Az éppen az emberi szexualitással, a nemi szerepekkel és a házassággal kapcsolatos evangelikál állásfoglalás, a tavaly kiadott Nashville-i Nyilatkozat és az ezt megelőző, az emberi élet részterületeit érintő hitvallásos állásfoglalások deklarálása azért fontos Márkus Tamás szerint, mert a keresztyénségen belül szükség van az igei kijelentéshez való újbóli odafordulásra. „Ezek az állásfoglalások a keresztyén közösségekhez szólnak. Vannak ugyanis keresztyén vezetők, akik viszonylag tudatosan alakítják át a teológiát vagy az évszázados-évezredes meggyőződéseket. És amíg egyfelől empatikusan viszonyulok a másképp gondolkodókhoz, és intelligensen próbálom elmagyarázni, hogy nem ez volt az egyház konszenzusos álláspontja eddig, addig a keresztyén vezetőkkel szemben nem lehetek megengedő, mert egyszerűen túlléptek egy határt, ami már nem teológiai vita tárgya. Sokszor egyébként azért jutottunk el idáig, mert hiányzott a felháborodás. Épp a lelkigondozói attitűdből fakadóan a konzervatív oldalra rendre ráerőltettek egy visszavonuló, engedményeket tevő viselkedésmódot, és soha nem történt meg az, ami az ősegyházban vagy Pál apostolnál kimondatott, hogy most már állj. Amit ti képviseltek, amögött már nem egészséges párbeszédre törekvés van, hanem tudatos destruktív szándék. Mindeközben fontos, hogy mi nem gondoljuk magunkat többnek, sem jobbnak. Nekünk is van múltunk, bűneink, és ugyanúgy kegyelemből van üdvösségünk. De keresztyén teológusokként, lelkészként nem adhatjuk fel az evangéliumot és az abból fakadó etikai evidenciákat.”

Az Evangelikálcsoport a jövőben is szeretné segíteni tagjait a kapuőrszerep betöltésében – tette hozzá a lelkész. „Egyesület lettünk, és most, hogy megvan a hivatalos keret, szeretnénk a tagságot bővíteni, a konferenciánkat pedig még igényesebbé tenni. Míg az Evangéliumi Fórum a nemzetközi kapcsolatokért felel, mi nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a magyar lelkészeket és teológusokat vonjuk be az egymással folytatott párbeszédbe. Szeretnénk a teológiákkal is felvenni a kapcsolatot, és tervezünk kiadni egy füzetet, amelyben összegezzük az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia hitelvi alapjait. Hisszük, hogy ha minden protestáns felekezet meggyökerezik saját biblikus tanításában és hitvallásában, a különbségek ellenére is ébredésgócok alakulnak ki a pünkösdieknél, a reformátusoknál, a baptistáknál, és megvalósul az összefogás a tisztán megőrzött evangélium továbbadása érdekében.”

Az Evangelikálcsoportról itt tudhat meg többet.