Kocsmamisszió – így is szokták emlegetni a Szólj be a papnak! mozgalom kocsmákban rendezett vitaestjeit, amelyek célja, hogy párbeszédet kezdeményezzenek az egyházakon kívüli, sok esetben hitetlen vagy kételkedő fiatalokkal. Ezeken az alkalmakon bátran lehet bármit kérdezni a különböző felekezetek képviselői közül kikerülő meghívottaktól, de azért leginkább az adott est tematikájához kapcsolódó kérdéseket várják.

Egy református és egy katolikus a kocsmában
Az Egyház VS Tudomány elnevezésű budapesti rendezvényen a két meghívott Németh Balázs református lelkész és gépészmérnök, valamint Bécser Róbert katolikus pap és ferences szerzetes voltak. A kérdéseket lehetett személyesen is feltenni nekik, de minden asztalon volt papír és toll, hogy ezt írásban is megtehessék. Aki kiáll az egybegyűltek elé, és mikrofonba mondva teszi fel kérdését, azt vendégül látják egy sörre. Ennek ellenére ezúttal csak egyvalaki merte arcát is adni a kérdéshez, a többiek inkább a névtelenül írást választották.



Az első kérdés a meghívott beszélgetőtársak tudományokhoz való viszonyát firtatta. „Gépészmérnökként végeztem, a doktorim témája is a járművezetői irányító rendszerekhez kapcsolódott, emellett teológiát is tanultam. De sosem jutott eszembe, hogy egyiket a másik helyett válasszam” – válaszolta Németh Balázs, aki a Mérnökmisszió Alapítványban végzett munkásságával igyekszik e két területet közelíteni egymáshoz.

Bécser Róbert atya angol szakot végzett bölcsész és középiskolai tanár, emellett jelenleg a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója. „Mindig is gimnáziumi tanár akartam lenni, Szent Ferenc csak később jött a képbe” – fogalmazott. Úgy érzi, hogy most hit, lelkesedés és tanítás együtt van jelen az életében.



Teremtés
Nem meglepő módon igen sok kérdés fogalmazódott meg a bibliai teremtéstörténet és az ezzel kapcsolatos tudományos elméletek kapcsán. Az olyan kérdéseket, mint hogy hatezer éves-e a Föld az egyházak szerint, vagy tényleg hatszor huszonnégy óra alatt teremtette-e Isten a világot, Németh azzal zárta rövidre, hogy a hite szempontjából ezeket nem tartja perdöntőnek. Bécser pedig azt hangsúlyozta, hogy a vonatkozó bibliai igeszakasz valójában költeményként is felfogható: hét versszak visszatérő refrénekkel.

De milyen egy mérnök istenképe? Tervezőmérnökként képzeli-e a Teremtőt? – hangzott el a kérdés. „Bár számomra az intelligens tervező gondolata rokonszenves, úgy érzem, hogy kevés, mert Isten jóval több ennél” – válaszolta Németh. „Az Úr mindenhatósága akár a természeti törvények felfüggesztésére is kiterjedhet, mert hatalmában áll. De a bibliai csodák egy része nem ilyen, hanem csodaszámba menő együttállások, szingularitások voltak: éppen akkor, éppen ott és éppen úgy történtek meg jelenségek, ahogyan Isten akaratának megfelelt. Természetesen az Igét sokszor mérnöki analógiákkal is lehet értelmezni, de ez csak egyfajta megközelítés.”


„Amikor gyerekeknek tanítom a teremtéstörténetet, mondani szoktam, hogy a Biblia nem biológiakönyv. Eleve nem is egy könyv, hanem sok könyv együttese, sokféle stílus, műfaj képviseli magát bennük” – vette át a szót Bécser. „Amikor felkerestem azt a helyet, ahol a szüleim eljegyezték egymást, egészen másmilyen volt, mint amilyennek előtte leírták számomra. És ott és akkor mégsem ez volt a lényeg. Ugyanez a helyzet a Szentírással is. A szerzők találkoztak Istennel, és ez óriási dolog! Emellett nem számít, ha például az írásaikban esetleg két állatot összekevernek.”

Hogyan értelmezzük a bibliai teremtéstörténetet? – kérdezték. Bécser szerint a tudomány dolga, hogy arra keresse a választ, mi hogyan keletkezett, a vallás azonban nem erről szól. „Meg kell döbbenni a végtelen látványán. Icipici pontok vagyunk egy hatalmas világmindenségben. Ez ajándék. Ezt valaki szeretetből nekünk szánta. Éppen ezért nem a hogyanra, hanem a miértre keressük a választ. Ha szerelmes vagyok, nem azon gondolkodom, hogy milyen biokémiai folyamatok zajlanak le bennem, hanem megélem a szerelmet.”


Németh megpróbálta egy kicsi kiszélesíteni a kérdést. „A teremtés számomra nem a Mózes első könyvében leírtakkal kezdődik, hanem ezzel: „Kezdetben volt az Ige”. Eleve több teremtéstörténetet találunk a Bibliában. De ha csak a hatnapos teremtését nézzük, az is rengeteg dolgot közvetít. Sokféle teológiai modell van ezeknek az értelmezésére. Például szerintem azért írja, hogy előbb lett a fény, mint az égitestek, mert az ókori Keleten erős volt a napkultusz. Az Ige azt akarta ezzel szemben hangsúlyozni, hogy Isten nem a Nap, a Nap csak égitest.”

Hozzátette: van olyan modell, amely szerint Isten csak elindította a folyamatokat, de ő ezt nem így gondolja. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az a tudományos szemlélet, amely Mózes első könyvének írásakor uralkodó volt, ma már elavultnak számít. „Minden elmélet felvethet további kérdéseket, ahogy az evolúció kapcsán is sok a homályos folt” – mondta Németh. Bécser mindehhez annyit fűzött hozzá, hogy az evolúció elmélete nem érinti az ő személyes kapcsolatát Istennel, ezért a hitére nincs befolyással.

Hit vagy ráció
Egy kérdésre felelve Bécser elmondta: az egyház nem illetékes annak kimondásában, hogy lapos vagy gömbölyű-e a Föld. „Az ezzel kapcsolatos évszázadokkal korábbi vitákban mindkét fél egyszerre volt pap is és tudós is, és emiatt sokszor összekeverték az érvrendszereiket. Ezzel voltak visszaélések. De a fundamentalizmus sosem volt jellemző a katolikusokra, az inkább szektás felfogás.” Azt viszont egy másik kérdezőnek válaszolva elárulta, hogy nem tudja, őriznek-e a világ elől eltitkolt dolgokat a vatikáni titkos levéltárakban. Ezért ezeknek a léte is inkább hit kérdése, mintsem tudományos tény.



A tudományos felfedezések elavulhatnak. De vajon az egyházi dogmák felett is eljárhat-e az idő? – kérdezte valaki. „Teológiai modellek jönnek-mennek, de jó pár kiállta már az idők próbáját. A legfontosabb kérdések nem változnak. Bár a kontextuális dolgok lehetnek korfüggőek, de a hittételek nem. Ugyan a teológia tudománya is fejlődik, de inkább megközelítések tekintetében” – válaszolta Németh.

„A kinyilatkoztatás lezárult, Jézus Krisztus az utolsó szó, Istenről ennél többet nem lehet mondani” – folytatta Bécser. „Az igazi dogmák tudománytól függetlenek, csak hangsúlyeltolódások lehetnek. De lecserélni nem fogjuk őket. Sok dogma a támadásokkal szemben született meg annak idején, például amikor megkérdőjelezték, hogy van-e a nőknek lelkük. Onnantól, hogy a kérdés előkerült, állást kellett foglalni. Olyan ez, mint az igazgyöngy: előtte is ott volt a tenger mélyén, de nem hozta senki sem felszínre.”

Annak kapcsán, hogy a torinói lepel vajon eredeti-e, Bécser leszögezte: bár ez érdekes kérdés, de nem függ össze a hitével. Nem ez a perdöntő. „Annak idején a kortárs közösség biztosan megőrizhetett Jézustól személyes emlékeket. Nekem is megvan a nagyszülői jegygyűrű a fiókban és az esküvői képük a falon, de ettől én még nem leszek szerelmes.” Németh szerint pedig a kérdés mögött rejlő valódi kérdés ez lehetett: lesz-e valaha is bizonyítható tény a feltámadás? Számára az evangéliumok és a páli levelek elegendőek, megcáfolhatatlan bizonyítékokat azonban e földi lét során nem fogunk kapni.



Ha a tudomány és a hit szembekerül egymással, tagadhatja-e a hit a racionalitást? – jött a következő kérdés. Bécser szerint két külön világról van szó. „Olyan ez, mint két emelet, amely között van lépcsőház. Néha elmozdul az emelet, ilyenkor a lépcsőket újra kell építeni, és sokszor a társadalom feladata a lépcsőépítés. Ennek ellenére akkor, amikor az ember belefut egy problémába, a tanácstalanság pillanatában a hitnek van elsőbbsége.” Németh szerint pedig hit és tudomány nem állnak szemben, ha helyes a Szentírás-értelmezésünk. Néha egyéni válaszokat kapunk, máskor egyetemesebb magyarázatokat, de ha komolyan keressük a kapcsolódási pontokat, akkor meg fogjuk találni őket.

Földön túl
A világ nem túl nagy díszlet egy túl kicsi színpadhoz? Ha minden csak az emberért jött létre, minek ez a hatalmas univerzum?– jött a kérdés. Németh szerint a világ egésze Isten dicsőségének a színtere. Bécser szerint pedig a végtelenség érzése az embert alázatra hajlítja és ledöbbenti. Bármelyik tudomány igazi mélységeiben meg lehet ezt ugyanígy élni.

Szóba kerültek a földönkívüliek is. Németh szerint ha léteznének, akkor nekik is Isten teremtményeinek kellene lenniük, mert nem lehetséges Istentől független létezés. Amikor pedig valaki megkérdezte, meg lehetne-e keresztelni egy földönkívülit, arra hívta fel a figyelmet, hogy az etióp kincstárnok megtérésének a története alapján a földönkívülinek meg kell előtte vallania, hogy számára Jézus Krisztus Isten fia és Megváltó. Bécser ehhez még hozzátette, hogy fontos az, mi a földönkívüli szándéka a megkeresztelkedéssel. Hiszen azt az embert sem kereszteljük meg, aki érdekből vagy pénzért keresztelkedne.



Emberen túl
Igen érdekesnek bizonyultak a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatos kérdések is. Például lehet-e lelke a mesterséges intelligenciáknak? Követhetnek-e el bűnt, megtérhetnek-e? Bécser szerint mivel egy mesterséges intelligenciának nincsen lelke, ezért csak hibázhat, bűnt nem követhet el. Németh azt hangsúlyozta válaszaiban, hogy a mesterséges intelligenciák tanulási folyamatok során építik fel magukat, amelyek jó és rossz válaszokra épülnek. Éppen ezért csak tanult minták alapján tudnának valamit bűnnek tartani. „Amit visszaadnak, a csupán annyi, amennyit mi, bűnös emberek beleadunk. Mi vagyunk a valódi bűnösök.”

Mindezekből egyértelműen adódott egy kérdés, amelynek a feltevése igencsak zavarba hozta mindkét meghívott vendéget: „Mi a lélek?” Hosszas és csendes gondolkodás után végül Németh válaszolt elsőként: „Kapásból nehéz erre válaszolni. Testnek és léleknek teremtett minket az Úr. A test ebből érthető. Az a hardver. A lélek pedig egy olyan szoftver, amely által nyitottak lehetünk Isten felé.” Bécser mindezt annyival egészítette ki, hogy a lélek az, amely megkülönböztet minket minden más teremtménytől. Tehát leginkább az istenképűségünk lényege.



Etikai dilemmák
Szintén súlyos kérdés volt, amely azt firtatta, hogy meddig mehet el a tudomány, és hol vannak azok a határok, amelyeket erkölcsi szempontok szerint nem lenne szabad átlépni. Példaként felhozták a lombikbébi-programokat, az abortuszt, az eutanáziát, a klónozást, és hasonló bioetikai dilemmákat.

Bécser szerint ez szerteágazó kérdés, a megfelelése éppen ezért nem könnyű. „Minden ember célja, hogy szolgálja az életet – az orvosoknak különösen. Minden, ami ezen túli, ami önzés, az a bűn kategóriájába esik. Hogy hol vannak a határok, az nem objektív, sokszor a lelkiismeretre van bízva. Óvatosnak és alázatosnak kell lenni. Vannak elvek, amelyek irányt mutatnak, de nagy mellénnyel nem szabad kinyilatkoztatni. Fontos, hogy ezekben a helyzetekben segítsünk, és adjunk iránymutatást.”

Németh szerint ilyenkor a fő kérdés az, hogy mi is a célunk. „Ez lelkigondozói kérdés, nem tudományos. Meddig tart az illetékességünk? Nem merném azt mondani bizonyos eljárásokra és technológiákra, hogy addig mehetnénk el. Az igazi kérdés az ilyen helyzetekben az, hogy el tudjuk-e fogadni az Úrtól azt, ami adatott.”


Képek és szöveg: Barna Bálint