Digitális oktatás – egy év tanulságai iskolákban és tanodákban – ezzel a címmel veszi kezdetét ma délután 15:30-kor a felekezetközi Kovász Közösség szervezésében az az oktatási panelbeszélgetés, amely azt igyekszik feltárni, milyen rendszerszintű, regionális és egyéni kihívásokkal küzd a magyar közoktatás, és mit lehet tenni a fejlesztéséért. A digitális oktatás tapasztalatairól beszélgettünk a panelbeszélgetés egyik résztvevőjével, Thoma László gazdagréti református lelkésszel. Feleségével alsós, felsős és középiskolás gyermekeik révén szülői szempontból és közvetlenül a diákok oldaláról is érintettek a kérdésben.

A digitális oktatásnak számos hátránya mellett érdemes az előnyeivel is foglalkozni – hangsúlyozta Thoma László. Ilyen az alkalmazkodó- és stressztűrőképesség fejlődése, az egyedülléttel való önálló megküzdés. „Tanárokat és diákokat egyaránt saját felelősségük vállalására késztet ez a helyzet, és arra, hogy megtanuljuk új keretbe helyezni azokat a dolgokat, amelyeket régóta csinálunk akár valamilyen rossz rutinnal. A kell erős motiváció, ne becsüljük alá annak ellenére, hogy nem szerettük.”

A digitális átállás a diákokat kevésbé viselte meg, arra viszont igen érzékenyek, hogy a leadott tananyag valóban jól strukturált és használható-e. „Az iskolában kevésbé feltűnő mindez. Szerencsére azonban létrejöttek olyan együttműködések a pedagógusok között, amelyekre korábban nem volt példa. Ilyen az Oktatás 2030 uniós projekt, amely a honlapján és Facebook-oldalán megosztott kiváló szakmai anyagokkal támogatja a magyar köznevelés megújítását. A Református Pedagógiai Intézettel közösen pedig elindítottuk Ötórai tea című beszélgetéssorozatunkat, ahová tanárokat és katechétákat várunk az online térben. Ez olyan egyelőre csak virtuális találkozás, mintha leülnénk a tanáriban egy teára, hogy megbeszéljük, mit is kezdhetünk a változással, hogyan tudjuk felfrissíteni az eszköztárunkat és miként tudunk segíteni a diákoknak. A beszélgetőtársakat olyan impulzusok érhetik, amelyekből inspirációt nyernek a munkájukhoz.”

Ez nagy segítség lehet a tanároknak, hiszen az új helyzet szorongással, bizonytalansággal jár. „Az online térben való eligazodással meg kellett lépniük valamit, amiben a diákjaik otthonosan mozognak, amiben jobbak, mint ők.

Ez a pedagógusszerep válságát is magával hozta: újra felvetődik a kérdés, mit jelent tanárnak lenni.

Gondoljunk bele, mit jelent onnan indulni, hogy beállok a katedra mögé, mindenki ül, én állok, ők hallgatnak, én beszélek, ehhez képest ma már tizenöt kocka vagyunk a képernyőn – és mind egyformák.”

Mint minden váratlan krízishelyzet, a koronavírus-járvány is vezethet pályaelhagyáshoz, vagy éppen megerősítheti a pályán maradókat – tette hozzá a lelkész. „Kétfajta krízis van: az egyik a normatív, a másik az akcidentális. A normatív az, amelyikről tudjuk, hogy egyszer elkövetkezik, ezért tudunk is rá készülni. Ilyen az, hogy a gyerekeink felnőnek és kirepülnek otthonról. Az akcidentális krízis, mint amilyen ez a járvány is, azonban váratlan. Ráadásul jelen esetben el is húzódik, krónikus állapotot hozva létre. Mint minden krízisnek, ennek is megvan a maga lehetősége és veszélye egyaránt. Emberek meg fognak reccsenni, ki fognak ábrándulni és el fogják hagyni a pályát, míg mások meg fognak erősödni abban, hogy miért jó pedagógusnak lenni.”

A kérdés velünk marad, mert bár a járvány mérséklődésével az oktatás tere jó eséllyel ismét az iskola lesz, a következő években, évtizedekben egyre nagyobb teret fog nyerni a digitális oktatás.

„Most már nem kell tartani attól, hogy teljesen visszarendeződik a korábbi állapot. 2020 megmutatta, hogy a világunkban sok a bizonytalanság: bármikor elérhet minket egy másik világjárvány, a klímaváltozástól a terrorizmusig sok minden visszahúzódásra késztethet. Meg kell hagyni ugyanakkor, hogy erre nézve régiónként más megoldások szülessenek.

Lehetnek olyan régiók, amelyeket kevésbé érint a változás, mert kevés a diák, és hagyományosabb eszközöket használnak továbbra is. Egyes iskolák tanárai elmondták, hogy a legtöbb gyereknek okostelefonja sincs, nemhogy laptopja meg számítógépe. A tanyavilágban van, ahol áram sincs, vagy van, de akadozik. Ott hogyan végezzenek online oktatást?”

Hosszú távon azonban elkerülhetetlen az oktatási rendszer strukturális és módszertani reformja. Thoma László a Trilling–Fadel-féle oktatási felmérést hozza példának. „Az amerikai oktatáskutatók többezer interjúalany megkérdezésével végzett felmérésében három kérdést intéztek a pedagógusokhoz. Az első, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva, a második, hogy milyen eszközökre, tudásra és képességekre lesz szükségük akkor az embereknek, végül pedig mire kell a gyerekeinket már most megtanítani, hogy abban a világban helytálljanak a munka világában, akár a jövő pedagógusaiként is. Szerte a világon ugyanarra jutottak: a digitális technológia és a mesterséges intelligencia mélyreható változásokat fog eredményezni. Ha nem tudjuk is, pontosan milyen lesz a világ akkor, vagyis hogy mit tanítsunk meg most, ennek a jelentőségét már most fontolóra vehetjük, és azt, hogyan és mire tanítsunk, már ehhez igazíthatjuk.”

Az elsajátított készségeknek a diákok már egyetemi éveikben hasznát vehetik – véli a lelkipásztor. „Fontos, hogy megtanuljanak tanulni, de nem akárhogy: ráleljenek a saját tanulási útjaikra. Mindenki máshogy tud hatékonyan felkészülni egy számonkérésre vagy vizsgára. Bár a közoktatás egyik fontos célja erre megtanítani a gyerekeket, ezt azonban az eddigi rendszer nem igazán támogatta. A digitális oktatás új tanulási utak felkínálására és kidolgozására inspirálja a tanárokat és a diákokat.

Ami a diákokat megviseli, az nem annyira az ezzel való megküzdés, mint inkább a társas kapcsolatok hiánya. „Másodikos fiunknak a tanító nénijei hiányoznak, hiszen ő a kapcsolatokban tanul, a nyolcadikos nagyfiunknak viszont az osztálytársai. A gyerekeinknek sokkal több érzelmi támogatásra van szükségük tőlünk, a szüleiktől. Többször meg kell őket hallgatni, oda kell figyelni rájuk, beszélgetni velük. Hétről hétre felül kell vizsgálnunk a kialakított napirendet is, hogy jó-e ez a ritmus, mozognak-e eleget, vagy valamiből túl sok van, hogy lehetne másként csinálni. A mozgás közös családi program lett, együtt futok a gyerekekkel, a kamaszok pedig élvezik, hogy lehagynak. Mivel együtt fejlődünk ebben, ki is tűztünk egy közös célt, hogy tavasszal lefutjuk a félmaratoni távot a Velencei-tó körül. Évek óta nem tanultam a nagylányommal, most segítek neki az előrehozott érettségire való felkészülésben. Mivel zárt világban tanul, a korábbinál többször beszélgetünk arról is, hogy az elsajátított tudás hogyan kapcsolódik a valódi élethez. Ez 2020 után megkerülhetetlen kérdés.”

 

Programajánló:
Digitális oktatás – egy év tanulságai iskolákban és tanodákban
a Kovász Közösség Facebook-oldalán közvetített oktatási panelbeszélgetés 
2021. február 26., péntek, 15.30–17.30

A vírushelyzetben drámai oktatási helyzet alakult ki. Kerekasztal-beszélgetésünkön ezért megvitatjuk a digitális oktatás jövőjét és az – immár egy éve gyűlő – online oktatási tapasztalatokat is.

Rengetegen estek ki 2020 tavaszától a digitális oktatásból az eszközhiány, valamint a családi háttér hiányosságai miatt, sok helyen a pedagógiai tevékenység szinte teljesen leszűkült az online számonkérésre. A személyes jelenlét számtalan lehetőségétől estek el a diákok és a pedagógusok: a széthulló osztályközösségekkel a társadalmi integráció egyik legfontosabb színtere semmisül meg.

Míg a Digitális Oktatási Stratégia a szakmai konszenzus szerint is jó alapja lehet a „digitális kor” kihívásaira való felkészítésnek, sok területen mégsem jutottak el ennek gyakorlati alkalmazásáig és megvalósításáig.

Mindezekkel együtt ez a hosszú ideje tartó, megpróbáltatásokkal terhelt időszak lehetőséget ad, hogy jobban megértsük iskoláink és oktatási rendszerünk hibáit, és felfedezzük, milyen utak kínálkoznak ennek javítására.

A panelbeszélgetés résztvevői ezeket témaköröket járják körül, illetve a következő kérdésekre keresik majd a választ:

Miben különbözött egymástól az első és a második hullám az oktatás területén?
Milyen tanulságokkal szolgált a digitális oktatás „próbaéve”?
Milyen a társadalmi felkészültség a távmunkára és távoktatásra? Hogyan hatott ez a kényszerű helyzet a különböző társadalmi rétegekre, csoportokra?
Milyen következményei lehetnek a személyes jelenlét adta lehetőségek és a közösségépítés, integrációs folyamatok megszakadásának?
Milyen lesz a „jövő iskolája”?
Milyen változtatások szükségesek az infrastruktúra, a módszertan, az intézmények oldaláról, valamint az egyének részéről ahhoz, hogy egy minőségi digitális oktatási rendszer jöhessen létre Magyarországon?

A beszélgetés résztvevői:
Jász Krisztina – szociológus, az Esély Labor Egyesület és a Magyar Szegénységellenes Hálózat tagja, a Civil Kollégium Alapítvány szakpolitikai munkatársa
Ercse Kriszta – oktatáskutató, interkulturális szakértő, a Civil Közoktatási Platform szóvivője
Kandikó Rita – a Nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület alapító elnöke
Rézmüves Benjamin Dániel – több civil kezdeményezés alapítója és munkatársa, a Mérce vendégszerzője
Vargha Magdolna – a Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum igazgatója
Eperjesi Tamás – szupervizor-coach, hálózatépítő vidék- és közösségfejlesztő, a Magyarországi Református Egyház felzárkózási területekért felelős vezető munkatársa
dr. Thoma László – református lelkész, vallástanár, bibliodráma- és pszichodráma-vezető
A beszélgetést moderálja: Tarcsay Tibor.

 

Képek: Füle Tamás/ parokia.hu, eduline.hu, infostart.hu