„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Mindenki számít
Két izgalmas ember, Balog Zoltán református lelkipásztor, miniszter és Köves Slomó rabbi „tekintettek magasba és ástak mélyre" a Protestáns tavasz csütörtöki rendezvényén a Hold utcai református templomban. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija csaknem tíz éve rendszeres vendége a Hold utcai reformátusok tavaszi rendezvénysorozatának, talán nem véletlenül, hiszen Köves Slomó ezúttal is szellemesen, könnyedén, mégis tartalmasan hozta megismerhető közelségbe a zsidóság életét. A házigazda és egyben a kérdező szerepében Balog Zoltán faggatta a rabbit hitről, nevelésről és iskoláról.
Bemelegítésként a „tudás és megtanulás" különbségéről kérdezte beszélgetőpartnerét Balog Zoltán.
– A zsidó filozófiában a tudás és megértés folyamata három fontos állomás – magyarázta a rabbi. – Amikor a sötétségből elővillan a megoldás, az nem megértés, csupán kapisgálás. A következő lépés, ha valaki megérti a problémát, de még ez sem jelenti azt, hogy tudja is. A tudás az amikor, összekapcsolódom a dologgal, nemcsak értem, hanem sajátommá válik, érzelmi hatást gyakorol rám, tudom, és ettől a személyiség is megváltozik. Ha tudom, hogy van Isten, akkor nem elvont fogalomként jelenik meg a mindennapjaimban, hanem befolyásolja a cselekvéseimet is.Hit hitgyakorlat nélkül?
Köves Slomó szólt a hit gyakorlásának fontosságáról, és nem szimpatizált „a maga módján hívő" kifejezéssel. Meggyőződése szerint az igazi hit bizalomból és a hit gyakorlásából fakad.
– A hitet gyakorolni kell, mert ezáltal válik tudássá az Istenről való megértés, így épül be a személyiségbe. A modern kor hozzáállása, mely szerint valaki a maga módján hisz Istenben, kivonja a vallást és a vallásgyakorlatot az istenhitből, ezért Isten valami elvont „dolog" marad. Ez a fajta istenkép nem hoz változást az életben, nem teszi mássá a mindennapokat – vélekedett.Az erőről szól
Balog Zoltán ezután azt kérdezte a rabbitól, hogy szerinte lehet-e a hitet tanítani.
– Azzal nevelek az Isten iránti hitre, hogy én magam bízom. A bizalmam megjelenik a magatartásomban, és vágyat kelthet a gyermekemben, hogy ő is hasonlóan éljen. Az istenbizalom nem a gyengeségről, hanem az erőről szól. Az ember ugyan a kiszámíthatóságot szereti, de aki tudja, hogy van Isten, az tudja azt is, hogy ő maga lehet bármilyen okos és bölcs, mindig lesz számára ismeretlen. A hívő ember nem gondolja, hogy minden szál a saját kezében van, az ismeretlen tenyerébe helyezi magát, és beengedi szívébe Istent. Ehhez pedig alázat kell – tette hozzá a rabbi.
Rituálék mindennap
Balog Zoltán a rabbi szavaira reflektálva azt mondta, hogy a nevelés bizalmi és intellektuális része összerendezi a fölébredt hitet, majd rákérdezett a hit további összetevőire, a rituálékra, valamint a zsidóságnál hangsúlyos külső jegyekre, amelyek „megkülönböztetik a zsidó embereket a mainstreamtől".
Köves Slomó szerint bár a zsidóságnál nagy hangsúly helyeződik a külsőségekre és rituálékra, ezek nem fontosabbak a lelki tartalomnál.
– A zsidóság megmaradt a rituáléknál, ezen keresztül hívjuk be Istent az életünkbe. A Tóra 613 parancsolatot ír elő számunkra. A rituálék kitöltik minden egyes napunkat, emlékeztetnek és megerősítenek a hitünkben. A tükörbe nézve látom a sapkámat, a szakállamat, tartom a szombatot és kóser szabályok szerint étkezem: merész, amit mondok, de talán azért van a zsidóság ennyi külsőséggel megáldva (megterhelve), hogy ezek fölhívják a figyelmet Ábrahám Istenére. A szétszóratott zsidók a világ minden népével kapcsolatba kerülnek. Olyanok, mint a világ szerzetesrendje, akik valami többlettel terheltek azért, hogy fénnyé legyenek a népek előtt. A kereszténység pedig ennek a kiteljesedése, hiszen az Ábrahám-istenkép lényegét adta tovább a világ népeinek, megcsupaszítva a rituáléktól.
Az egyistenhit
A házigazda ezután nem hagyta ki a kérdést, hogy missziós vallás-e a zsidóság, vagyis akarják-e, hogy mindenki zsidóvá váljon?
– A zsidók nem gondolják, hogy csak ők üdvözülnek, vagyis egy ember nem attól üdvözül, hogy zsidóvá lesz – szögezte le a rabbi. – Ilyen értelemben a zsidó nem térítő vallás és nem akar meggyőzni mindenkit. Van azonban missziója, erről szól az egész Biblia Ábrahámtól kezdődően. Az egyistenhitről szóló ábrahámi felismerésnek tovább kell mennie.
A világ zsenije
A továbbiakban a beszélgetés hangsúlya a nevelésre és az iskolákra helyeződött. Köves Slomó szerint nem kortárs értelemben, de sokszínű a zsidó nevelés világa.
– Küldetésünk teljesítése fontos, de nem a másságon van a hangsúly. A kiválasztottság nem azt jelenti, hogy nekünk több járna vagy esetleg okosabbak, szebbek lennénk. Valószínűleg minden vallási közösségben ott van a küldetéstudat – vélekedett a rabbi. Balog Zoltán erre azt vetette fel, hogy a kisebbség elittudata a túléléshez kell, ami a külvilággal szemben akár arrogánssá is teheti az embert. A nevelésről szólva pedig annak a tapasztalatának adott hangot a miniszter, hogy a zsidó ember úgy neveli a gyermekét, mintha „ő lenne a világ zsenije", a keresztyének pedig gyakran „rossz lelkiismeretben tartják gyerekeiket, és csodálkoznak, hogy szoronganak, kisebbségi érzésük van."
Köves Slomó mély vallástörténeti és filozófiai gyökereket említett válaszában:
– A bűnösség fogalma alapvetően keresztény gondolat, ami nincs meg a zsidóságban. Nálunk azt mondják, hogy eredendően jó vagy, a valódi éned isteni, de elképzelhető, hogy közben becsúszott néhány hiba. A zsidó gondolkodás szerint nincs két egyforma ember: mindenki hozzátesz valamit a világhoz. Minden gyermeknek fel kell ismernie, hogy mik az értékei, erényei, és mi az, amit ő hozzátesz a világhoz. Mindenki különleges és nélküle nem lenne tökéletes a világ! A létünk a teremtés óta bele van programozva a történelembe. Mindenki számít, mint ahogy a tóratekercs 302 ezer betűjének mindegyike is számít. Ez a gondolkodás továbbadódik a zsidó nevelésben – magyarázta. Balog Zoltán a keresztyén kiindulóponttal reflektált: a gyermek, valamint adottságai Isten ajándékai.Anyanyelvi szinten
A beszélgetés utolsó harmadában Balog Zoltán a zsidó iskolákra terelte a szót. Köves Slomó elmondta, hogy a zsidó gyerekek nagyon sokat tanulnak, reggel nyolctól délután négyig az iskolában töltik a napot. Az általános iskolában a heti 21 óra világi oktatás mellett 13-14 óra héber-, valamint vallásoktatást kapnak. Akik nem zsidó óvodába jártak, először nulladik évfolyamon tanulják a nyelvet, így az általános iskolások már korán anyanyelvi szinten beszélnek héberül, és nagy hangsúlyt fektetnek az angol nyelv tanítására is. A gyerekek nem passzív részesei az óráknak, és képesek érvényesülni abban, amiben a legjobbak – állította a rabbi.A mindennapi lét természetes része
Balog Zoltán azt firtatta, vajon itthon maradnak-e azok a fiatalok, akik jól beszélnek héberül és angolul, vagy külföldön keresnek boldogulást? A rabbi hangsúlyozta, hogy elemi célkitűzésük a zsidó közösség újjáélesztése, ami döntő részben az oktatáson keresztül történik.
– A magyar zsidó közösség megérdemli, hogy itt maradjanak a fiatalok. Nemcsak hébert és angolt tanítunk az iskolákban, hanem megadjuk a magyar nyelvhez és történelemhez való kötődést is. A szeretnénk, hogy felnőttként úgy érezzék, Magyarországon vallásos zsidónak lenni a mindennapi lét természetes része lehet. Ma már egyre több vallásos zsidó keresi itthon a boldogulást.Kevesen tudják
Az emberierőforrás-miniszter végül arról érdeklődött, hogy mit tanítanak a zsidó iskolákban a (magyar) keresztyénségről. Köves Slomó leszögezte, hogy nem érez a zsidóságban keresztyénellenességet vagy előítéletet. Úgy vélte, hogy míg a magyar zsidó gyerekeknek sok lehetőségük van megismerni a kereszténységet, mert ebben a közegben élik a mindennapjaikat, addig a keresztény gyerekek szinte csak könyvekből ismerhetik a zsidóságot, mert „a zsidók kevesen vannak, és még kevesebben, akik tudják is, hogy kik ők."
– Mostanában sokat járom az iskolákat különböző meghívásoknak eleget téve. Micsoda tudatlanság van a zsidósággal kapcsolatban! A személyes kapcsolat azonban minden falat lebont – osztotta meg tapasztalatait. A rabbi szerint a társadalmi előítéletességet csak oktatással lehet kioltani. „A holokauszt a magyar nemzet története is, és nemcsak a zsidóságnak, hanem a magyar nemzetnek is fontos, hogy tudjon róla, hogyan jutott ide, hogy ez a borzalom megtörténhetett." Végül a Köves Slomó arról beszélt, hogy akinek az identitása nem valaki mással szemben fogalmazódik meg, az kevesebbet foglalkozik a másikkal. Elárulta azt is, hogy számára nem értelmezhető fogalom a „nem vallásos zsidó iskola", mert akkor „mitől lenne zsidó"? A rabbi azzal zárta gondolatait, hogy „azokban a zsidó iskolákban, ahol a zsidóság nem merül ki a folklórban, az életérzésben és az emlékezésben, a zsidóság valódi szellemi tartalmat és életgyakorlatot kap, így nem arról beszélnek, hogy milyenek mások, hanem arról, hogy mi kik vagyunk."A Protestáns tavasz jövőre is folytatódik a budapesti Hold utcai református templomban. Balog Zoltán miniszter megígérte, hogy ismét meghívja Köves Slomót egy jóízű beszélgetésre. Akikben kérdések maradtak, tartsák meg a következő évre!
Fotó és videó: Füle Tamás