A bujdosót a házadba bevidd
Az igazak emlékezete áldott – olvasható a Példabeszédek könyvéből vett bibliai idézet a domborművön, amelyet a Dobos Károlyról elnevezett téren avattak fel.
A 102 évet élt református lelkipásztorra emlékezve Varga Róbert, a nagykovácsi gyülekezet lelkésze úgy fogalmazott: Dobos Károly hívő emberként rettenetes történelmi helyzetben tudott Isten szerint való módon dönteni. A lelkipásztor egy riportfilmből idézte Dobos Károly szavait: „Ez a bibliai vers volt szemem előtt: ha jönnek ilyen idők, (üldözések) akkor a szegény bujdosót házadba bevidd. És Isten szavunkon fogott minket. Jött az első kérés: egy vak zsidó férfit kellett befogadni, de Isten adott erőt és szó nélkül befogadtam. Azt sem tudtam, hogy mi a foglalkozása, ma sem tudom. Ott rejtettük el feleségével együtt a harmadik emeleti kis belső szobában, ugyanúgy, mint a holland és lengyel katonatiszteket, akik megszöktek a fogolytáborból és Magyarországon kerestek menedéket.”

Dobos Károly fasori lelkészként a fejével játszott, hiszen semmi jóra nem számíthatott volna, ha megtalálják a nála bujkálókat. Ma sem lehet pontosan tudni, hányan menekültek meg segítségével a biztos haláltól. Idősebb korában a magyarországi lepramissziót vezette, de bárhol dolgozott, mindenütt összetartó közösségeket szervezett.

Istentől kapott bizonyosság
A vasárnapi téravató ünnepségen Nagykovácsi polgármestere azt mondta a lelkészről, hogy szuverén vezető volt, akit soha nem tudtak megingatni külső hatások vagy emberi vélekedések a belső szabadságában, Istentől kapott bizonyosságában. Szuggesztív vezető volt, aki tudott lelkesíteni és meggyőzni másokat az általa fontosnak tartott ügyben – tette hozzá Bencsik Mónika.

Mintalelkész
Számos családi emléket is őriz Dobos Károlyról a dunamelléki református püspök. Bogárdi Szabó István elárulta a Parókia portálnak, hogy számára mitikus nagyapa-figura volt Dobos Károly. 
– A két világháború közötti nemzedéket testesítette meg a számomra, a hűségesekből, állhatatosakból, akikből gyerekkoromban keveset láttam, hiszen nagyapáimat én sajnos már nem ismerhettem. Károly bácsi a szó legnemesebb értelmében református lelkész volt. A két világháború között „ A lelkész mint… (vagy: Mintalelkész)” címmel tanulmánykötetet adtak ki, amelyben arról írnak, hogy milyennek kell lennie egy lelkipásztornak. Ha a kötet szerzői ismerték volna őt, akkor csak annyit írtak volna: olyannak, mint Dobos Károly.

Képek
A család nevében Dobos Ágoston emlékezett nagyapjára az ünnepségen három „képben”. 
– Az első képen nagyapámat látom és saját magamat, amint busszal utazunk Nagykovácsiba. A kép kifejezi azt, hogy sok időt tölthettem Dobos nagyapámmal, az együtt töltött idők áldottak, formáló erejűek voltak számomra. (…)
Arra biztatok minden Jézusban hívő nagyapát, nagymamát, szülőt, rokont, tegye lehetővé, hogy a kis emberpalánták velük legyenek. Töltsenek együtt időt velük az élet szent és hétköznapinak látszó dolgaiban egyaránt. A másik képen nagyapámat látom a nagykovácsi imaház udvarán helyi gyerekekkel és velem. Meghallgattuk a bibliai történetet, játszottunk a kertben. Szívesen foglalkozott néhány gyerekkel is nagyapám. Soha nem hallottam kesergést vagy lekicsinylő megjegyzést arról, hogy milyen kis léptékű, kis létszámú gyerekfoglalkozásra jön ki hosszas utazgatás árán Pesthidegkútról. Megbecsülte és jó érzéssel végezte a kicsinek látszó szolgálatokat is. Halálos ágyán az egyik hozzám intézett nevezetes tanítása így hangzott : „Légy hű a kevesen.”

A harmadik képen a domborművön olvasható bibliai idézetre utalt Dobos Ágoston: „Az igazaknak emlékezete áldott.” 

– Ebből az „igaz” szót szeretném kiemelni. Óriási dolog az, ha egy közösség valakire úgy emlékezik, hogy azt mondja: igaz ember, volt áldott legyen az emléke - de a legfőbb kérdés, hogy Isten kit tart igaznak.

Dobos Károly (1902 – 2004) emlékét ezentúl tér is őrzi Nagykovácsiban az új református templom szomszédságában.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás