Az, hogy jó ideig helvét hitűeknek is nevezték a magyar reformátusokat, nem véletlen: a svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallását, az 1566-ban közzétett Második Helvét Hitvallást megjelenését követő évben a debreceni zsinat is sajátjaként ismerte el, igaz, magyar fordítása csak fél évszázaddal később, éppen négyszáz éve készült el.

A kor protestánsai körében rendkívül gyorsan terjedő hitvallás azért különleges, mert szerzője, Bullinger Henrik svájci reformátor saját magának fogalmazta meg a keresztyén hit alaptételeit. Hogy mégis egész nemzetek hitvallása lett az övé, az III. Frigyes pfalzi választófejedelemnek köszönhető. A kálvinista fejedelem nyíltan fellépett a reformátusok érdekében, az augsburgi vallásbékében megfogalmazott türelmi elvet ugyanis csak az evangélikusokra kívánták alkalmazni. Ezért a birodalmi gyűlés elé olyan hitvallással akart kiállni, amely bizonyítja, hogy a református egyház és tanítása megegyezik az apostolokéval, és nincs köze semmiféle szakadársághoz vagy eretnekséghez. A kéréssel Genfhez fordult, ekkor vette elő Bullinger mindössze három-négy évvel azelőtt megírt hitvallását, amely nagy sikert aratott.

„Minden teológiai terület bevonódik a Második Helvét Hitvallás mai üzenetét taglaló konferencia témái közé, ez jelzi, milyen jelentőségűek a hitvallások az egyházi életben. Azt a szerepet töltik be, amit korábban a pápai enciklikák vagy a dogmatikai tételek sora foglalt el a hitbeli orientáció terén” – magyarázta Zsengellér József, a Hittudományi Kar dékánja.

„A hitvallásokhoz próbálunk visszanyúlni már a Szentírás definícióját illetően is, hiszen amikor a Bibliáról szeretnénk beszélni a teológushallgatóknak, először tisztázzuk, melyek azok a hitvallási keretek, amelyek tükrében szólhatunk a Szentírásról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitvallás megelőzné a bibliaértelmezést, sokkal inkább segíti azt” – tette hozzá.

Mit hiszünk és miért?
Miért van szükség egyáltalán hitvallásokra – vetődhet fel a kérdés a hívő emberben. Neki éppúgy szüksége van rájuk, mint a közegyház egészének – állítja a professzor. „Az ember egy adott élethelyzetben van, amikor találkozik Istennel és az Ő Igéjével. Elkezd megismerkedni vele, azután az élethelyzetéből adódóan csakhamar előjönnek olyan kérdések, amelyekre egyéni bibliaolvasással nem biztos, hogy megkapja a választ. A hitvallás tisztázza ezeket: a Szentírás alapján összegzi, mit és miért hiszünk. Ilyen például a Szentháromságról szóló hit. Ez a szó nem szerepel a Szentírásban, a teljes szöveg mégis beszél Isten hármasságáról. Ezt a keresztyénség ma már egyöntetűen vallja. A hitvallás fel is tünteti a bibliai hivatkozási helyeket, amelyek alapján a többi mellett ezt a hittételt is megfogalmazza. Másik hitvallási iratunk, a Heidelbergi Káté szintén nem hasra ütve született. Az első a Szentírás, csakis az alapján születik a hitvallás.”

Közös alap
„A hitvallásokat nem az első generációs reformátorok fogalmazták meg – ők a Szentíráshoz visznek vissza –, hanem a követőik, akiknek az idején a követők már az egyes hitbeli kérdéseket szerteágazó módon értelmezték. A hitvallások ezeket a nézeteket próbálják mederben tartani” – tette hozzá a dékán. „Magyarországon is voltak olyan zsinati ülések, ahol megfogalmazódtak hitvallások vagy hitvallásszerű kánonok. Nálunk, reformátusoknál mégis csak a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás lettek az általánosan elfogadott hitvallások, mert ezek megbízható közös alapot jelentenek a keresztyénség alapigazságainak szűkebb és tágabb értelmezői számára egyaránt.”

Nagykorú keresztyéneknek
Hogy miért vallották magukénak már európai megjelenése után egy évvel a magyar református lelkipásztorok a Második Helvét Hitvallást, noha az eredetileg nem református, hanem egyetemes keresztyén hitvallásnak született, annak egyszerűen az az oka, hogy jól sikerült hitvallás a bullingeri – mondja a teológus. „A konferenciánk idején a Ráday Gyűjteményben megnyíló Második Helvét Hitvallás-kiállítás jelmondatát Wilhelm Nieseltől kölcsönöztük, aki úgy fogalmazott: a Második Helvét Hitvallás »jó segítség nagykorú keresztyének számára«. Ez csakugyan így van, hitvallásunk szerzője a gondolkodó emberek számára jól össze tudta foglalni az egyéni és egyházi életet is meghatározó alapigazságokat.”

A hitvallás nem más, mint valami mentén és valamivel szemben definiálni magunkat – összegezte a teológus. „Hitvallásos helyzet az, amikor ki kell mondani, ki vagyok, miben hiszek és miért nem másban. A mi hitvallásaink is saját korukra jellemző társadalmi viszonyok között születtek, ezért vannak bennük olyan mondatok, amelyeket ma már nem fogalmaznánk bele a hitvallásainkba. De mivel történelmi hitvallásokról van szó, nem is vehetjük ki belőlük ezeket. Ezért nem törölték a Heidelbergi Káté legújabb kiadásából a katolikus liturgia meghatározó elemére vonatkozó »kárhozatos bálványimádás« kifejezést.”
Ma is érvényes
A Második Helvét Hitvallás mai üzenetei című konferencia szervezői közös gondolkodásra hívják az érdeklődőket október 11–12-én. A dékán szerint a legkiválóbb szakemberek segítségével arra a kérdésre keresik a választ, milyen iránymutatást tud adni a mai egyház számára a Második Helvét Hitvallás. „A célunk azt megvizsgálni, hogy mit jelentett eddig és mit jelent ezután is a református hívő emberek számára. A legtöbb mai gyakorlatunk ezen alapszik, talán egyedül a felekezetközi nyitottság az, amiben ma már eltérünk a benne megfogalmazottaktól, de ez nem is feltétlenül korrigálandó” – fogalmazott.

Hitvallásos helyzetben vagyunk
Nemcsak az emlékezés, hanem a számvetés ideje is lehet a jubileumi év. Zsengellér József úgy véli, a második helvét hitvallás 450., a reformáció 500. évfordulója talán a legjobbkor éri el a magyar és a keresztyén világot. „Lehet, hogy nem is véletlen, hogy éppen egy ilyen forrongó időszakra esnek emlékünnepeink? Talán nincs is olyan messze, amikor nekünk is ki kell állnunk, akár meg kell halnunk a hitünkért? Gondoljunk csak az idős francia papra, akinek mise közben oltották ki az életét nemrégiben...”

A dékán szólt arról is, hogy a konferencia anyagát kiadják egy kötetben. A legutóbbi hírek szerint pedig jövőre, a reformáció 500., a Második Helvét Hitvallás magyarországi elfogadásának 450. évfordulóján vehetik kézhez a gyülekezetek a hitvallás új fordítását Bogárdi Szabó István és Buzogány Dezső tolmácsolásában.

A kétnapos konferencia programját lejjebb görgetve a Csatolt állományok felirat alatt találja.

Kép: Füle Tamás