Mögéd került

 

mögéd került. úgy teszed meg

 

a bárány már alig vonszolta magát, olyan súlyos volt

a szőre. hogy mi a jártányi erő, tőle tudtam meg. nem

simogattam meg. rögtön felemeltem. nem tudtam,

hogy a karom mázsáló is lehet. hát te, kérdeztem,

kié vagy? nem láttam nyájat, amiből leszakadj.

az ábelé. az első húsát vedlő pásztoré. válaszolta

olyan hangon, mintha a kimondásra úgysem lenne

szükség. és most vigyél fel az ünnepre. mert már

messiássá tévelyegtem magam, és odáig már nem jutok

el többezeréve nyíratlan. bírni foglak? bírni fogsz. épp addig.

mert ennyi a dolgod. ne számold hány mérföld. valójában

már mögéd került. úgy teszed meg, ahogy egy szag felidézi

szavak előtti emléked. a város ott lesz, akarod, avagy sem.

nem a juh kapuhoz, az ékes kapuhoz érkezel. a koldusokhoz.

úgysincs nyáj, mi nem belőlem szakadt, még ha a juhok egymás

gyapját is rágják, és már a bárányok is szaggatják az anyjuk

és más szoptatós anyák gyapját is. onnantól, mint a tömeg:

négyfelől áramolva is ugyanaz a történet.

 

Kép és szöveg: Hegedűs Gyöngyi

Kapcsolódó cikkünk: 
​A halál, az angyal és a félkegyelmű
Fotóművész, költő, orvos, rektorfeleség, négygyermekes anya. Hegedűs Gyöngyi elragadtatással mesél, élete bármelyik szívéhez közel álló területéről kérdezem. Mégis nehezen azonosul címeivel, nem mintha lázadna különböző szerepei ellen, csupán szeretné megőrizni saját karakterét. De mégis kiben találkozhat a halál, az angyal és a félkegyelmű?