A történelmi Magyarország területén több festőbútor-központ is volt, melyek között a révkomáromi kiemelkedő helyet foglalt el. A révkomáromi asztalosságra a templomi festett mennyezetek és bútorok irányították a figyelmet, amelyen az asztalosok megörökítették a nevüket is. Több mint húsz, javarészt középkori eredetű templom berendezését festették és díszítették a révkomáromi mesterek. Megrendelésre készítettek kazettás mennyezeteket, kórusmellvédeket, szószékeket, padokat.

A Mosolygó mákvirágok, illatos tulipánok című kiállítás a révkomáromi festő-asztalos céh 18. századi festett kazettás mennyezeteit reprezentálja egy-egy kazettával, amelyet az anyagot több mint három évtizede kutató Ament Éva bútorfestő és tanítványai keltettek életre. Húsz révkomáromi festő-asztalos templomi munkáit mutatják be, a tárlat különlegessége négy, eddig sosem publikált mennyezetkazetta kiállítása.

Megfestették többek között Szentsimon (1650), Mezőcsát, Megyaszó (1735), Sóly (1724), Vilonya (1728), Alsóörs (1720), Szabadszállás (1733–41), Sárszentmihály (1740) Nagykőrös (1686), Tök (1740), Gáborján (1805), Noszvaj (1735), Abony (1740–48), Mezőlak (1720), Radostyán (1784) mennyezetét és karzatát. Az először általuk publikált kazetták lelőhelyei: Seregélyes (1975), Kiskunhalas (1771–72), Kisgyőr (1780) és Pákozd (1713). Munkájukat dr. Zentai Tünde néprajzkutató-muzeológus, Millisits Máté művészettörténész, dr. Balassa M. Iván, a népi építészet kutatója is végigkísérte.

A kiállítást megnyitja: Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója.

Köszöntőt mond: Ament Éva bútorfestő, a kiállítás kurátora.

A megnyitón közreműködik: Bán György népzenész és a Gyermelyi Férfi Dalárda.

A kiállítás Ament Éva tárlatvezetésével és fogadással zárul.

A kiállításmegnyitó kizárólag a Ráday Ház Markusovszky tér felőli bejáratán át közelíthető meg.