Hogyan lett Önből előbb teológushallgató, majd matematika–fizika szakos tanár, végül közgazdász?

A családomban közel tucatnyi lelkész van, a szüleim Baranyában szolgáltak lelkészként, így a teológiai érdeklődés adta magát. Volt olyan jövőbe látó professzorom, aki azt mondta, hogy készüljünk fel iskoláink visszavételére, így nagyobb szükség lesz majd református tanárokra, mint lelkészekre. Így lett belőlem matematika–fizika szakos tanár. Még be sem fejeztem az egyetemet, amikor már sorban kaptuk vissza az iskolákat. Én magam is egyházi iskolákban tanítottam, Sárospatakon és Pápán. Utána amerikai ösztöndíjat kaptam, de amikor hazajöttem, nem találtam tanári, sőt, semmilyen állást sem. Végül pénztárosnak vettek fel egy bankba, így kerültem a bankszakmába.



Mi az, ami e sokféle tapasztalatból hasznosítható az egyházi szolgálatokban?

Lelkészgyerekként nekem is ki kellett vennem a részem a szüleim szolgálatából, amelyet szórványlelkészként is végeztek. Budapesten a trendi gyülekezetek helyett egy apró gyülekezetet, a külső-józsefvárosit választottam, hiszen a legtöbbet talán itt tudok használni jelenlétemmel, adományaimmal. A közhiedelemmel ellentétben a bankárvilág alapértékei több területen közel állnak az egyházakéhoz. Ez kifejezetten konzervatív szakma, ahol az etikai alapelvek kiemelkedően fontosak. Főgondnokként jól hasznosítható lehet a felsővezetői tapasztalatom, széleskörű aktivitásom és ismertségem, valamint nemzetközi kapcsolatrendszerem is.

Eddigi tapasztalatai alapján mi a világiak szerepe a misszióban?

Szerepvállalás a szolgálatban és példamutatás a közösségben. Nekünk úgy kell szolgálnunk, élnünk és viselkednünk, hogy a társadalomnak mintát adhassunk. Amióta az irodám falán vannak az evangelistákat ábrázoló műalkotások, sokan rá is kérdeznek, hogy kik is ők. Ilyenkor tudok beszélni az egyházak szolgálatairól és a hitemről is. Tehát nekünk, világiaknak is van missziós és közegyházi feladatunk! Már csak azért is, mert az utóbbi időkben azt látom, hogy a lelkészek felé belülről egyre több elvárást támasztunk; lelkész, hitoktató, egyházfi stb. Ez hosszú távon fenntarthatatlan, ezért is fogalmaztam meg a főgondnoki bemutatkozásomban, hogy az igehirdetésnek és a pasztorációnak kell az elsődleges feladatukká válni, szinte minden más munkájuk átvehető a világi szolgálattevők által.

Mit lát a legégetőbb problémának egyházunkban?

A misszió érdekében az előbb emlegetett igehirdetés és pasztoráció mellett világi részről a lelkészek megbecsülésének hiányosságait emelném most ki. Ma a gyülekezeteink többségében a lelkésznek alacsonyabb a jövedelme, mint a presbitérium átlagjövedelme, miközben a lelkészek többségének átlagosan több gyereke van, mint a presbitérium tagjainak. Ez méltatlan! A lelkészek tisztes megélhetése mellett a nyugalmat, a szabadidőt is biztosítani kell nekik a szolgálatokra való felkészüléshez, a feltöltekezésre és a saját családjukra.

Miért vállalta el a főgondnoki jelölést?

Az egyházkerületeknek lehetőleg hazai és nemzetközi háttérrel bíró, szolgálatra kész, aktív főgondnokokra van szükségük. „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derűl fény” – fogalmazott Kölcsey, és ez a bankárszakmára is igaz. Azt a látásmódot és tapasztalatot, a kapcsolattartást, az egyértelmű igeneket és nemeket tudom ehhez felajánlani, amelyet a szervezetirányítás területén szereztem. A főgondnoki feladatok betöltéséhez idő is kell, ezért úgy készülök, hogy feladom tudományos és nemzetközi feladataim jelentős részét. Dunamelléken tizennyolc éves korszak zárul most le. Ez a megújulás és megerősödés lehetőségét nyitja meg előttünk. Eljött az idő arra, hogy a lelkészek és a gyülekezet bevonásával meghatározzuk azokat a pontokat, melyek az egy helyes úton, az egységes akarattal való elindulást teszik lehetővé.

Miért van szükség Ön szerint megújulásra?

Az elmúlt évtized egyes területeken bő, másutt szűk volt. Az elvégzett munkákért köszönetet mondhatunk Szabó István püspök úrnak és a vele szolgáló főgondnokoknak. A bemutatkozásomban javasoltam néhány konzultációs pontot, ahol szerintem változtatni kellene. Ehhez előzetesen egyetértésre kell jutni a gyülekezetekben szolgáló lelkészekkel, hiszen ők ismerik a legjobban egyházunkat, így ők segíthetnek minket hozzá a megfelelő célokhoz. Meg kell erősíteni az egyházkerületek és az egyházmegyék közti kapcsolatot. Ebben Dunamelléknek mint meghatározó egyházkerületnek kiemelt feladata van. Így fél szemmel az előttünk álló 6-12 évre, másik szemünkkel a zsinati feladatokra is kell néznünk. Konkrét példaként gazdálkodási szempontból emlékeznünk kell – a bő és a szűk esztendők kapcsán – József munkásságára: a bő esztendőkben kell tartalékot képezni, hogy egyházunk minden időben be tudja tölteni küldetését.

Milyen lehetőségek vannak arra, hogy félretegyünk a szűk esztendőkre?

A belső gazdálkodási adatokat nem ismerem, így most csak példákat tudok mondani. A gyorsan változó jogszabályok mellett felesleges lehet egyházközségenként külön könyvelőket alkalmazni. Az informatikai hálózatot is érdemes lenne közösen működtetni. Vagy nézzük a biztosításokat! Egyházunknak elképesztő mennyiségű ingatlanállománya van, és egyházközségeink külön-külön kötik meg az ingatlanokra a biztosításokat. Az átlagos kártérülések alapján azt látjuk, hogy a biztosítási díjak kb. háromnegyedét arra fizetjük ki, hogy biztosítók működését és a nyereségüket biztosítsuk. A mai biztosítási díjak feléből megoldható lenne például az épületek mellett a lelkészek életbiztosítása is. Eldöntendő kérdés, hogy miben (termőföldben, épületben, pénzben stb.) és mennyi tartalékunk legyen. Célként az egyéves működési költséget szoktam tartaléknak javasolni.



Milyen egyházszervezeti változásokat lát most szükségesnek?

A környezet és maga az egyháztagság is változik, botorság lenne ezt figyelmen kívül hagyni. Egyházszervezeti szempontból ugyanolyan nyitottan kell a változásokra tekinteni, mint ahogy a tagság tekint a környezetére. Ehhez biztosan egyszerűbb, átláthatóbb és a feladatokat egyértelműbben kijelölő struktúra kell. Röviden: kevesebb legyen a bürokrácia! Elsősorban erős anyaegyházközségekre van szükség, ahol csapatban dolgoznak a lelkészek és a világiak. A gyülekezetépítés esetében nem a mai taglétszámból kellene kiindulni, hanem a lakóközösségek nagyságából. Missziói egyházközségnek pedig a növekedésre képes gyülekezeteket kellene tekintenünk. Továbbá igazodnunk kellene a demográfiai változásokhoz és az urbanizációhoz is. Ma azt látom, hogy a lelkészeink nyolcvan százaléka szolgálja ki a hívek húsz százalékát, és fordítva: a húsz százalék a nyolcvan százalékot. Ha a teljes lakosságszámot nézem, akkor ez a különbség még nagyobb. Oda kell helyeznünk a missziói fókuszokat, ahol az emberek élnek. Ne feledjük, hogy az intézményeinknek is piramisszerűen kellene egymásra épülniük: óvodára az általános iskola, arra a gimnázium stb. A stabilitáshoz és kiszámíthatósághoz ezen arányok figyelembevételével kellene az új intézményeket létrehozni.

Megvalósítható mindez a református hagyományoknak megfelelően alulról építkezve?

Amikor fiatal lelkészekkel beszélek, ők nagyon bátran mernek kérdezni, nyitottak a folyamatos párbeszédre. Az idősebb korosztály kicsit nehezebben lendül bele, aztán ők is öntik a gondolatokat. Ennek azért örülök, mert valójában ez teszi lehetővé az alulról építkezést. Mindig megadom nekik a telefonszámomat, hogy bármikor elérhessenek, célom az, hogy legyen valóságos párbeszéd a lelkészek és a főgondnok között. Aki nem képes vezetői pozícióban hosszú távon is megtartani az emberi arcát, az nem való vezetőnek. Bármelyik jelenlegi püspökjelölttel kell is majd együtt dolgoznom, arra fogok törekedni, hogy közös munkánk során az emberséges hozzáállásunk végig megmaradjon, és a szolgálat elsődlegessége hassa át munkánkat. A keresztyén humánum és etika mindig a jog elé kell hogy kerüljön! A törvénynek nem a betűje, hanem a szelleme számít, ez határozza meg a helyes eljárást a nehéz ügyekben.

Hogyan kell elképzelnünk a programjában is meghirdetett konzultációkat?

Ahhoz, hogy a jó válaszokhoz eljussunk, előtte beszélgetnünk kell az emberekkel. Van olyan lelkész, aki az első kérdés feltevése után 30 percig beszélt arról, hogyan látja ő a helyzetet. Ebből arra következtetek, hogy eddig sohasem kérdezték meg. A személyes konzultációhoz sok idő kell, én hajlandó vagyok ezt rászánni. Másként nem fog menni! Ha egy vezető meg tudja hallgatni és meg tudja szólítani az embereket, akkor a megfelelő közös célok kitűzésével évtizedekre meghatározhatják az egyház jövőjét. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, vezetőként elegendő időt kell együtt töltenünk a gyülekezeteinkkel. A villámvizitek erre nem alkalmasak, több időt kell arra szánni, hogy megismerjük egymást. A jövőnk érdekében a fiatalok hangját is meg kellene hallanunk. Mint középkorú egyetemi tanár, iskolás gyermekek édesapja, bízom benne, hogy a generációs különbségeket még meg tudom hallani.

Nemcsak az kihívás, hogy meghalljuk a fiatalok hangját, de az is, hogy megszólítsuk őket. Erre mik az elképzelései?

Egykoron a parókia pingpongasztala közösségteremtő hely volt. A digitális világ ennél összetettebb, azonban az üzenet változatlan: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Erről kell bizonyságot tennünk a digitális térben, kulturális, tudományos fórumokon. Jól kiválasztott folyamatmenedzsment és szakemberek segítsége kell ahhoz, hogy meghatározzuk azokat a „best practice”-eket (legjobb módszereket) amelyekkel a fiatalokat hatékonyan meg tudjuk szólítani. Szeretném megszólítani azokat a volt „refis” diákokat is, akikkel az iskola befejezése óta nincsenek szoros kapcsolataink. Fel kell tárni az eltávolodások okait, hogy a következő generáció megmaradjon. Csak így leszünk képesek megújulni és létszámban megerősödni. Továbbá a mai világ kihívásaira tudnunk kell felelős keresztyén választ adni, így beszélnünk kell a teremtett világ megóvásáról, a génmódosításról, a migrációról stb.



Bírni fogja a református egyház ezt a tempót?

Az elmúlt hónapokban nagyon gyorsan következett be több olyan változás, amelyről azt gondoltuk, hogy legalább 15-20 évig fog tartani. Meglepett, hogy a koronavírus-veszélyhelyzet idején a magyar társadalom az oktatásban, az ügyintézésben, a szolgáltatások igénybevételében, bevásárlásban is milyen gyorsan képes volt átállni digitális csatornákra. Alábecsültük a társadalom alkalmazkodóképességét! A magyar reformátusság mint a társadalom értékes része is képes ilyen ütemben változni. Ez látszott abban, hogy gyülekezeti szinten milyen gyorsan reagáltunk az új kihívásokra, és abban is, hogy mennyien hallgatták és nézték az online igehirdetéseket, tartották a kapcsolatot gyülekezeti ügyekben. A környezettel a missziós terep is más lett, változott a társadalom, alkalmazkodóképességben példát mutattak gyülekezeteink.

Hogyan képzeli el az együttműködést a leendő püspökkel?

Mindkét jelölt esetén adottak a jó együttműködés alapjai, jó ideje ismerjük egymást. Tucatnyi szervezet és cég felsővezetésében vagyok benne, ahol más felsővezetőkkel dolgozom együtt. Mindkét püspökjelölt rendelkezik felsővezetői tapasztalattal, amely biztosítja azt, hogy könnyen megtaláljuk a közös hangot és együtt gondolkodjunk az egyházvezetői és az egyházi feladatokról, szolgálatokról. Továbbá kifejezetten jó a kapcsolatom a másik három egyházkerület vezetőivel, ami azért is fontos, mert országos szinten feladat lesz az egyházkerületek közti töredezettség megszüntetése és a hatékonyabb együttműködés. A feladatok alapján azt látom, hogy munkás esztendők előtt állunk.

Mi az, amit továbbvinne elődje munkásságából, és mi az, amin változtatna?

A főgondnok úrról két dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni. Az egyik az az elkötelezettség, ahogyan az egyházunkban szolgál. Sok munkát vállalt, néha azt éreztem, hogy erején felül is. A másik, amiben példaképként is tekintek rá, az a biblikussága. Ez továbbvivendő, megőrzendő érték. A következő ciklusokra tekintve feladat lesz a főgondnok egyházvezetői szerepének, tekintélyének erősítése. Egyházunkban a főgondnokot alkalmassági szempontok (pl. egyházi elkötelezettség és elhívás, hazai és nemzetközi, szakmai és társadalmi ismertség, aktivitás, munkatapasztalat, életkor stb.) alapján az egyházközségek választják meg (1Kor 14:40). A munkájának oda kell visszahatnia. Ehhez a terhek egyenletes elosztására, csapatmunkára és egyértelmű igenekre, nemekre van szükség.

Miért pont azt a címet választotta bemutatkozásának, hogy Emelt fővel?

Albert Gábornak van egy könyve ugyanezzel a címmel, amelyik azokról a magyarokról, köztük reformátusokról szól, akiket áttelepítettek Baranya megyébe, így pl. az én szűkebb hazámba, Magyarbólyba. Ebben benne van az, hogyan lehet a partvonal mellé kényszerítetten, akár nehezített terepen is Isten dicsőségére úgy végezni a munkánkat, hogy arra a következő generációk is emlékezzenek. Azért lett a bemutatkozásom címe Emelt fővel, mert ez a múltamat és az elkötelezettségemet is mutatja. Olyan főgondnokra van szükség, aki ki tud állni, támaszkodik az egyháztagságra és akire vezetőként is tud tekinteni református közösségünk. Ehhez hívom feladatra egyházunk tagjait, hiszen csak együtt vagyunk képesek megújulni, majd megerősödni. Soli Deo Gloria!