A nyolcvanas évek elején már nem lehetett tovább szőnyeg alá söpörni a problémát: be kellett látniuk az ország irányítóinak, hogy droghasználók igenis egy szocialista országban is létezhetnek, és kezdeni kell velük valamit. A rezsim az egyházaktól kért segítséget – ez figyelemre méltó fejlemény volt, hisz a fiatalokat ebben a rendszerben amúgy igyekeztek távol tartani a templomoktól és a vallás képviselőitől.

Egy fiatal, végzős református lelkész, Erdős Eszter kapta meg a feladatot: kezdjen valamit a „deviánsokkal”.

Hogy miért ő?

Egyrészt gyerekkora óta vonzotta a misszionáriusi tevékenység, dolgozott nevelőotthonban gyerekfelügyelőként, részt vett cigánymisszión Baranyában és a Nyírségben. Ami pedig szintén számított: jól ismerte azt a közeget, ahonnan a drogos fiatalok származtak.

Maga is kallódó fiatal volt, sűrűn váltogatta az iskolákat, a gimnáziumból másodévben kimaradt, elszökött otthonról, körözte a rendőrség. Mivel a Moszkva tér könyékén nőtt fel, amely az egyik fő drogelosztó hely volt a városban, az ismeretségi körében is voltak szenvedélybetegek, és azt is saját szemével látta, milyen pusztítást végez rajtuk a szer. Édesanyja sokszor pátyolgatott bajba jutott fiatalokat.

Eszter élete akkor változott meg gyökeresen, amikor egy illegális keresztény táborban tizennyolc évesen megtért. „1977-től a Moszkva téri drogosok között önkéntes missziót végeztem, a lakásunkon bibliakört tartottunk nekik a szüleim támogatásával, és hívtam őket a rákosszentmihályi református gyülekezetbe is, sokan el is jöttek, és voltak, akik szakítottak a szenvedélyükkel” – meséli.

Miután estin leérettségizett, úgy döntött, lelkész lesz, és jelentkezett teológia szakra. Friss diplomásként nagy lelkesedéssel látott hozzá a feladathoz, amellyel esperes tanára megbízta: szervezze meg a Kallódó Missziót fiatal drogosok számára.

Kábítószeresek hivatalosan addig Magyarországon nem léteztek

Épp ezért terápiás gyakorlat sem volt, amellyel segíteni tudtak volna rajtuk, Eszter így tanulmányútra ment Svájcba, ahol megnézett egy egykori drogosok által vezetett terápiás közösséget. Sok mindent átvett az ott látottakból – később pedig más országok sikeres módszereivel ötvözte az alapokat.

1987 februárjában elindította a ráckeresztúri missziót egy öreg, tornácos parasztházban.

Szó szerint a nulláról kezdte a tevékenységét, anyukája baracklekvárjával, haverok kölcsönhálózsákjaival indult a program semmi pénzből. Eszter volt egy darabig az egyfős állandó személyzet. De a rengeteg munka szép lassan meghozta gyümölcsét. Egyre professzionálisabb formát öltött a segítség is. Ma már több mint hatvanan dolgoznak főállásban a református drogmisszióban, részmunkaidős orvosaik, pszichiátereik vannak. Ráckeresztúron kétszer költöztek nagyobb épületbe.

Jelenleg harmincöt felnőttet és harminc serdülőt tudnak fogadni két külön telepen.

 „Kezdetben ambulánsan, később, 1987-től bentlakásos rehabilitációs program keretében foglalkoztunk a drogfüggő fiatalokkal – meséli Eszter, visszatekintve az elmúlt három évtized munkájára. – A szükséglet az évtizedek folyamán hozta létre azokat az ellátási formákat, amelyek forradalminak számítottak azokban az időkben. A felnőtt és serdülő drogterápiás otthonok mellett drogkonzultációs irodákat hoztunk létre, továbbképző központot, megvalósult a támogatott lakhatás, az alacsony küszöbű szolgálat (például tűcsereprogram), a közösségi ellátás, foglalkozunk eltereléssel, nappali ellátással Budapesten és Dunaújvárosban, drogprevenciós szolgálattal. 2007 óta a Mária Rádióban önkéntes szolgálat keretében állandó műsoraink vannak, foglalkozunk a megelőzés és gyógyítás témáival.”

Az egykori bázison, a ráckeresztúri központban meghatározott napirend szerint élik a lakók az életüket

Tanulnak és dolgoznak. Művelik a kertet, mosnak, főznek, takarítanak, van asztalosműhelyük – technikai személyzet sincs, tényleg mindent munkát maguk végeznek. Segítőik között vannak gyógyult szenvedélybetegek, ahogy Eszter fogalmaz, ők a „két lábon járó reménysugarak” a közösség számára. Közös ima van, a hit nem feltétele a felvételnek. A lakók csoportfoglalkozásokon és pszichoterápián is részt vesznek.   

„Hitvallásunk, hogy a magas szakmai hozzáértés mellett, felett a szeretet a legfontosabb eszköz a kliensek kezelése során” – mondja Erdős Eszter.

Ahogy jelölője, Mészáros Szilvia, a drogmisszió önkéntese fogalmaz: – Eszter nem az a lelkész, aki a szószékről mond hangzatos gondolatokat, hanem az, aki közel megy, megölel, őszintén érdeklődik, és együtt örül mindenkivel minden eredménynél. Sok kiváló szakemberrel karöltve dolgozik, de a kifogyhatatlan lelkesedése, lelkesítése és szeretete példaértékű!

Kurucz Adrienn

Képek forrása: Erdős Eszter

Forrás: https://wmn.hu/szuper-wmn/51704-nem-felulrol-predikal-hanem-odafordul-megolel--bemutatjuk-a-szuperwmn-dij-civil-jeloltjet-erdos-esztert