Nehéz és sokakat érintő kérdések kerültek napirendre az Ifjúságépítők közösség második ifivezető-képzésén. A fiatalos témákat sodró lendületű, rövid előadásokban és az elmélyülést is lehetővé tevő műhelyekben, kreatív módon közelítették meg a meghívott szakemberek és a szolgálat elindítását tervező vagy éppen régóta végző ifjúsági munkások. Szó esett többek között az online kapcsolódások világáról, arról, milyen egy jó ifjúsági csoport, és hogy érvényes-e a kereszténység a mai fiatalok számára.

Jó vagy rossz az internet?
Ha azt kérném az olvasótól, gondoljon egy mai fiatalra, mi az első kép, ami megjelenik a képzeletében? Nekem egy tizenéves kamasz okostelefonnal a kezében. Talán nem véletlen, hogy a kétnapos képzés nyitó előadása az online térről szólt. Mint megtudhattuk, a legnagyobb közösségi oldalnak, a Facebooknak 5,8 millió magyarországi felhasználója van. A 16 és 24 év közöttiek 97 százaléka használ valamilyen közösségimédia-profilt. Ám az online tér kiterjesztett énje nem feltétlenül egyezik a valóságossal, az avatárunk ugyanis nem hordozza magában a fájdalmakat, hiányokat, betegségeket.
Kapitány Flóra, a témát feldolgozó református lelkész felhívta a figyelmet az online tér adottságaira és ebből fakadó veszélyeire: például arra, hogy az internet nem felejt, hiszen a már letörölt információknak is marad lenyomata. A folyamatos készenléti állapot, amit a folyton megrezzenő, megcsörrenő, megvillanó okostelefon nyomon követése vált ki nem csak a tanulási tevékenységre van kihatással, de átalakítja a szabadidőt és végső soron a magánéletet is. A fiatal felhasználók azonban épp a kapcsolatok végtelen lehetőségének világában maradnak leginkább magukra. Az online térben könnyebben lazulnak a társas viselkedés erkölcsi szabályai is, és mivel az érzelemkifejezés legfőbb eszközei az emotikonok, az érzelmi intelligencia és az empátia készsége is csökken. Míg a virtuális kapcsolódás azonnali reakciókat generál, az ehhez szokott felhasználóknak a való életben sokkal nehezebb a stresszhelyzetekkel megküzdeniük. Ugyanők az érzelmi inkontinencia tüneteit mutatják: úgy vélik, talán ha az egész világgal megosztják fájdalmukat, annak feldolgozása is könnyebben megy. Miközben ennek hatásait nem mérik fel, a digitális bennszülöttek már saját YouTube-csatornával rendelkeznek, véleményt mondanak, és sok száz vagy ezer fős követői tábor előtt tárulkoznak ki. Kapitány Flóra szerint ma már egy ifjúsági csoport tagjai mellett olyan felnőtteknek kell ott állniuk, akik jelen vannak az online világban, és tudatosan képviselik, miként lehet határokat húzni, nem tartják tabunak, ami a fiatalokat érdekli, és nem csak a Facebookon, de valóságosan is kapcsolódnak hozzájuk, elérhetők számukra.

Nem veheti át a szülő helyét
Jó, ha egy ifivezető kész erre, ám fontos, hogy a szerepét megfelelőképpen lássa a kamaszok életében – erről már Andy Oatridge hazánkban élő, ifjúsági csoportok munkáját segítő anglikán lelkész beszélt.
Szerinte elsősorban a szülők felelősek a gyermekükért, az ifivezetők feladata pedig nem az, hogy a helyükre lépjenek, hanem hogy támogassák őket saját, nélkülözhetetlen szerepük betöltésében. „Jó, ha az ifivezető szót ért a fiatalokkal, de még jobb, ha az apákat segíti abban, hogy ők szót értsenek a fiaikkal” – fogalmazott. Oatridge szerint a gyülekezeti szolgálóknak fontos lenne folyamatosan kommunikálniuk a szülőknek, mit, miért és meddig vállalnak. Ezen kívül érdemes lenne fórumokat tartaniuk nekik, ahol gyermekeik generációjának sajátosságairól és a kortárs világ változásairól képeznék őket. Végül pedig ifihétvégék helyett apa-fia hétvégét szervezhetnének, hogy a szülők és a gyerekek minél több időt tölthessenek el együtt.

A legjobb vezetői minta
Arról, hogy milyen a jó vezető, Hodász András katolikus pap beszélt előadásában. Mint mondta, éppen akkor, amikor nagyon sok dolga lett volna, Jézus képes volt egész éjszakákat imádsággal tölteni.
„Ha jó vezető akarsz lenni, tekints Jézusra!” – hívta fel a figyelmet. Vele kapcsolatban hét dolgot figyelt meg. „Jézus a szó szoros értelmében vett elöljáró volt, aki valóban elöl járt, hiszen nem küldte, hanem meghívta a tanítványait a követésére. Bemutatta, hogy a vezető nem hatalmat gyakorol, hanem szolgál, és azt is, hogy nem a titulus ad tekintélyt valakinek, hanem a személyisége: hiszen a vezetettjei együttműködtek vele. Jézus szeretett és megbocsátott. A farizeusokat azért marasztalta el, mert azok nem találkoztak saját elesettségükkel, sebzettségükkel, noha az az empátia kulcsa. A jó vezető asszertívan kommunikál, azaz képes kiállni önmagáért anélkül, hogy a másikat megbántaná. Végül pedig figyelembe veszi azt is, hogy vezetettjei olyan emberré válnak, amilyennek ő már jó előre látja őket.”

Érvényes üzenet a mai fiatalok számára
De akármilyen elképzelésünk van is a szolgálatról, fel kell tennünk a kérdést: valóban érvényes lehet a keresztyén hit a 21. században? A kérdést Szabados Ádám lelkipásztor, a Divinity blog és az Evangéliumi Fórum alapítója válaszolta meg. Előadásában arról beszélt, sok mai gyakorlattal ellentétben keresztényként nem az üzenetünkön kell változtatnunk, hanem hitelességre kell törekednünk, és figyelembe kell vennünk a kontextust. „Először is meg kell értenünk a 21. századi fiatalok gondolkodását. Ez a generáció individualista, vagyis fontosabb számára az egyén, mint a közösség; inkluzivista, vagyis befogadó – nem véletlen, hogy a legnegatívabb bélyeg, amit valakire ráaggathat, az a kirekesztő; naturalista, vagyis nem vesz figyelembe semmit, ami a természeten kívül van, épp ezért a mennyország sincs a horizontján; és végül nárcisztikus, ami nemcsak a lájkvadászatban érhető tetten, hanem abban is, hogy legfőbb morális ügye a homoszexualitás.”

Szabados Ádám szerint fontos elismerni azt, ami ebben a felfogásban érték, de rá kell mutatnunk arra is, ami hiányzik belőle. „Krisztusban az egyén fontos, de közösségbe kerül. Krisztusban sokszínűek vagyunk, de vannak egészséges határaink. Krisztusban fontos a hétköznapi, de van természetfeletti. Krisztusban megtaláljuk valódi identitásunkat, miközben kilépünk önmagunkból. A szíve mélyén ez a generáció vágyik közösségre és történetre, határokra és a természetfelettire, egyáltalán: önmagán kívüli vonatkoztatási pontra. A mi üzenetünk pont ezt tudja megadni. Van tehát érvényes mondanivalónk a 21. századi fiataloknak, de ne felejtsük el, hogy új életet csak Isten adhat!” – zárta gondolatait.

A szeretet mindent visz
Megkérdeztünk néhány gyülekezeti munkást is, milyen kérdésekkel érkeztek a képzésre. Harangozó Dóra, a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség ifjúsági beosztott lelkésze elmondta: leginkább az foglalkoztatja, hogyan lehet a kamaszok figyelmét fenntartani. Megkérdezte saját 16-17 éves ifiseit, mi érdekli őket a legjobban, tőlük azt a választ kapta, hogy a párkapcsolat és a szexualitás, az Istennel kapcsolatos kérdések közül pedig a Szentháromság, mert Isten három személyét nehezen tudják értelmezni.

A lelkész szerint a generációs különbségek háttérbe szorulnak ott, ahol megvan a szeretetet, mert az az igazi összekötő kapocs. „Az a fontos, hogy közöttük éljünk, és szeressük őket úgy, ahogy vannak. Én eléggé közvetlen vagyok velük, nem félek tabukról beszélni, és ők is majdnem mindent megosztanak velem. Nálunk a humor is része az ifiórának.” Mint megtudtuk, ezek a fiatalok nem hagyják ott konfirmáció után az ifit, sőt, a csoport időről időre új tagokkal bővül, mert elhozzák barátaikat is. Harangozó Dóra szerint azért, mert nagy hangsúlyt fektet arra, ami ennek a korosztálynak a legfontosabb: a jó közösségre, ami nem a tiltáson alapul, hanem a szabadságon – ahogy a kereszténység is. Ez a közösség pedig azért is vonzó – állítja –, mert a barátságok őszinte szeretetkapcsolatra épülnek, amit máshol nem tapasztalnak meg.

Munkatársi csapatot képez
Korsós Tamás, a Dunaharaszti Református Gyülekezet ifjúságért felelős beosztott lelkipásztora elmondta: ők mintegy negyven konfirmandus fiatallal foglalkoznak. „Vannak olyan ifisek, akiket szeretnék bevonni a szolgálatba, már el is kezdtem az ő képzésüket, mentorálásukat. Azért vagyok itt, hogy motivációt nyerjek, jó példákat lássak.” Többek között olyan műhelyen is részt vett, amelynek témája az volt, hogyan alakítson ki a vezető munkatársi csoportot az ifiben – árulta el. „Azt hittem, ennek a kereteit magamnak kell kitalálni, de itt megerősítést kaptam arról, hogy ez nem csak nálunk kérdés, és segítséget is kaptam a megvalósításhoz. Én nem szeretnék olyan ifivezető lenni, aki egy személyben csinál mindent, hanem a különböző területekre szeretnék vezetőket találni, akik magukra vállalják és felelősségteljesen viszik az adott szolgálati területet az ifin belül, legyen az az elpakolás, a takarítás vagy a popcorn-készítés. De akár igei alkalom megtartására is fel lehet őket készíteni, ha nyitottak rá és van erre Istentől elhívásuk” – tette hozzá.

„Nem vagyunk egyedül”
Bár reprezentatív hazai felmérés még nem született arról, mire lenne szüksége az ifjúsági csoportok vezetőinek ahhoz, hogy szolgálatukat minél jobban elláthassák, átfogó európai és tengerentúli kutatások és a tavalyi első képzés alkalmával feltett kérdések alapján állították össze az ifivezető-képzés tematikáját – erről Ablonczy Áron gazdagréti beosztott lelkész, az ifivezető-képzés egyik szervezője mesélt.
Mint mondta, a képzés alulról jövő kezdeményezés volt, néhány évvel ezelőtt lelkészek elkezdték megosztani egymással a szolgálat közben szerzett tapasztalataikat. „Van egy tíz-tizenöt fős kör, akik szeretjük egymást és őszinték vagyunk egymással. Havonta találkozunk, ilyenkor mindig tanulunk valami újat, szupervízióban veszünk részt és valaki bemutatja, hogy működik a saját ifije. Egymást erősítve átéltük, hogy nem vagyunk egyedül a szolgálatban.”

Az ifjúsági munka ajándék
A hálózatépítés következő állomása egy három ifivezető által szervezett képzés volt, amelyre nyilvános meghirdetés nélkül is 12 gyülekezet jelentkezett. Ekkor érezték először, hogy mekkora igény mutatkozik az önképzésre. Ez után egy évvel meghirdették az első ifivezető-képzést, amelyre rövid időn belül több százan jelentkeztek, a várólista is egyre növekedett. Az idei képzés volt a sorban a második, ahol nem csak ifivezetők, de az ificsoportokban alkalmanként vagy rendszeresen önkénteskedő fiatalok is részt vettek. „Az ifivezetés nem akkor kezdődik, amikor valakit felkérnek vezetőnek, hanem már korábban érdemes vezetői felelősséget adni a fiataloknak, akik kutatások szerint vágynak is erre. Vallom ugyanakkor, hogy az ifjúsági munka nem életkorhoz kötött. Ehhez ajándék kell, ezért vannak olyan idős ifjúsági munkások, akikre a fiatalok odafigyelnek, és akiket szeretnek.”

Tanácsadás és segédanyagok
Az ifjúsági munkát felélénkítő Ifjúságépítők közösség a rendszeres képzésen túl IfiAmbulancia néven szakemberek bevonásával online tanácsadó szolgálatot működtet. A képzésen bemutatta Mizu? nevet viselő, erre az alkalomra kiadott kártyacsomagját, amely jégtörő, humoros, önismereti és Istennel kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. Az ifialkalmak elkezdésére kiválóan alkalmas játékból a képzés minden résztvevője kapott egy csomaggal ajándékba. Ablonczy Áron elmondta: az Ifjúságépítők közösség hosszabb távra tervez, szeretnének szervezeti formában kiterjedtebb munkát végezni az egyházban folyó ifjúsági szolgálatok támogatására: mindenekelőtt átfogó felmérést készítenének a szükségletekről, és akár egy megújult konfirmációs segédanyag kiadásában is segédkeznének.

Képek: Máté Zsolt