Visky Sarolta elmondta, két gyermekük állami iskolában nevelkedett, az ezzel járó hátrányokra szülőként nem tudott más választ adni másik két gyermeke érdekében, minthogy szélesebb körű összefogással civil kezdeményezésként iskolát alapítson.

Tizenkét család csatlakozott hozzá, és mivel elképzelésük megvalósulhatott, szerinte isteni elhívásról lehetett szó. Az olasz Maria Montessori pedagógiáján alapuló intézmény sajátosságai közé tartozik az ismétlésen alapuló tantervszerkezet, és az, hogy a tehetséges gyerekekkel éppúgy a nekik megfelelő módon foglalkoznak, mint a leszakadókkal. A kolozsvár-tóvidéki református gyülekezet iskolája azonban legfőképp azért alternatív, mert keresztyén értékeket képvisel – mondta.

A keresztyén iskola pedig attól keresztyén, hogy a nevelők meggyőződéses keresztyének – véli Visky Sarolta. És attól, hogy a nevelés is Krisztus-központú. „Krisztus által jött közénk Isten, és mi mind Krisztus képmására vagyunk teremtve. Mind egyediek vagyunk, és hogyan lehetne nevelni, ha ezt a Szentlélek által nem érzékeljük?" A Montessori-iskolák csendkörrel kezdik a napot, ennek adtak „keresztyén jelleget" Kolozsváron, ahol imádsággal és igeolvasással kezdődik a reggel. A gyerekeknek nem kötelező hozzászólniuk, de kifejezetten szeretnék serkenteni őket az önálló gondolkodásra és az őszinte kérdésfeltevésre a hittel kapcsolatban is. „Azt látjuk megtérülni, hogy ha megengedjük a gyerekeknek, hogy véleményük legyen. El is várjuk ezt, és aztán végigbeszéljük velük a kérdéseiket, kísérjük őket ebben a folyamatban."Sokan lehetnek Kolozsváron és környékén, akik családi vagy szociális helyzetükből kifolyólag nem tudnak könnyen integrálódni a nagy múltú iskolákba magyar emberként – tette hozzá Visky András. Szerinte az oktatási rendszer egyik fő hátulütője, hogy a leszakadókra nem jut elég figyelem, noha ezek a diákok sem buták vagy tehetségtelenek, inkább áldozatok. Az alternatív módszerek szükségességéről egy, a református Montessori-iskolában végzett diák példájával érvelt, akivel „nem lehetett bírni", ám ebben az intézményben nemcsak megtalálta a maga ritmusát, de ki is bontakozott, azóta pedig elvégezte a zeneművészeti főiskolát.Kritikus gondolkodás

Visky András az apa nézőpontjából közelített a keresztyén nevelés kérdéséhez. Először az Isten létéről folytatott vita létjogosultságáról szólt. „Amikor megkérdezik, hiszek-e, néha azt válaszolom: nem, mert én találkoztam Istennel. Hitként nagyon nehezen tudom leírni, amikor életténnyé válik az ember számára egy ilyen találkozás. Ilyenkor nem szívesen vitatkozom Isten létéről, mert az Ő létét neki magának kell bebizonyítania. Akkor járunk jól mindannyian, és ez egyébként is az Ő munkaköri leírása, nem az enyém."

Majd hozzátette: gyermekkorától fogva inkább valamiféle közvetlenségét és magától értetődőségét élte meg az isteni jelenlétnek a világban, amiért szerencsésnek tartja magát. Felidézte, hogy gyermekkorában asztali beszélgetéseket folytattak otthon: reggeli előtt áhítatot tartottak vagy a vasárnapi ebéd előtt lelkipásztor édesapja igehirdetéseire adtak visszajelzést. „A keresztyén gondolattal együtt a kritikus magatartást és a független gondolkodást is örököltem" – fogalmazott.A Visky-házaspárt Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, református lelkész kérdezte

Nem nevelés; életforma
Ez a természetesség hatja át a családi körben megélt Isten-kapcsolatot ma az általa alapított családban is – folytatta. „Amikor családapává lettem, arra jutottunk, hogy semmi különöset nem kell tenni, csak minden napnak meg kell adnunk a maga formáját, mert a lényeg, hogy a családnak meglegyen a saját ritmusa." Elárulta, ha vendégeket fogadnak, akár hívő, akár nem, akár magyarul beszélő, akár nem, akkor is a szokásos napi ritmus szerint él a család. „Semmilyen görcs nincs bennem arra vonatkozóan, hogy nekem most meg kellene vallanom a keresztyén hitem, hiszen mindenkit meghívunk a családi áhítatra, nincs kivétel. És ebből mindig jó sült ki eddig."

A keresztyén hit nem nevelés, hanem életforma kérdése – összegezte Visky András.„Hogy hatással tudunk-e lenni a másik hitére, az nem szavakon múlik, hanem elsősorban mintákon. A szavak értelme – ez egy tragédia, de: mi magunk vagyunk. Akkor járunk jól, ha ebben nincsen semmiféle erőfeszítés, megfelelési kényszer, ideologikus tartalom vagy olyan célkitűzés, amelyet az ember nem tud elérni, egy szülő sem tud elérni, és jobban is teszi, ha feladja. Nincsen nagyobb kaland az életközösségnél."

Egy emberként
Egyetemi tanárként vagy alkotó emberként is megközelíthetné az istenkérdést – folytatta –, de mint mondta, ezek a szerepek egymástól nem választhatók el. „Nem vagyok egy hívő ember és egy alkotó ember, vagy egy egyetemi tanár és egy hívő ember, én egyetlenegy ember vagyok. Egyetlen kérdés érdekel engem, ez az istenkérdés, és így olvasom az irodalomtörténetet vagy a művészettörténetet – istenkérdésként, olykor istenhiányként. Erre van egy teológiai érvem: az, hogy Isten egy személyben három, és ez borzasztó nehéz dolog Istennek is, meg nekünk is, hogy fölfogjuk."Érzékenyek, konfliktuskezelők
A beszélgetésen szó esett többek között arról is, hogy egy alternatív iskola hogyan kapcsolódhat be a fősodorba, vagyis hogyan kapcsolódhatnak a külvilághoz azok a diákok, akik az átlagtól eltérő intézményben nevelkedtek, de később állami intézményben tanulnak tovább. Visky András beszélt arról is, hogy a Montessori-iskola szociálisan érzékenyebbé teszi a gyermekeket. A diákok úgy tekintenek az osztályra mint feladatra, és később az állami iskolában is kiállnak azért, hogy ne hatalmi erőfölénnyel, hanem asszertív kommunikációval oldjanak meg konfliktushelyzeteket. Visky Sarolta a szülők bevonásáról szólt, akik nem megrendelőként tekintenek az iskolára, és nem is kiszolgáltatottjai annak. Az egészséges kapcsolatot és bevonódást többek között a szülők iskolája segíti.Majd hozzátette: a református iskolai nevelésben egyszerre próbálják szem előtt tartani azt a páli intést, hogy ne szabjátok magatokat a világhoz (vö. Róm 12,2) és azt a kérést, amit Jézus intézett az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15)

Képek és videó: Füle Tamás