„Az igehirdetésnek akkor van ereje, ha ember áll az emberek előtt, csak éppen palástban, és olyan hangon szól, olyan szavakkal, amit mindenki megért."
Békési Sándor
Nevezd csak szeretetnek
„Nagyon jól be tudom biztosítani magamat a sikerrel szemben” – mondta Visky András költő, dramaturg, rendező, színházi teoretikus Nevezd csak szeretetnek című költői estjén a budapesti Hold utcai református templomban.
Visky András Gyáva embert szeretsz és Nevezd csak szeretetnek című, legutóbb megjelent versesköteteiről, a költészet mibenlétéről, Isten és ember kapcsolatáról is szó esett a Protestáns Tavasz tegnap esti programján. A leginkább szabad verseket szerző költő szerint a „szabadság formája” azért nehezebb, mint a kötött műformák, mert alkotás közben el kell indulni a nem létező felé.
„A formát a nyelvben és a zenében is visszhangként fogom fel, vagyis a forma számomra a világnak egy első, nyelvi természetű megszólítását visszhangoztatja. A zsidó-keresztény hagyományban ugyanis a világ abból lett, hogy Isten kiszólít valakit a formátlanból és megformálja a formátlant. A forma erre az alapító tettre emlékezik, és ez nem biztos, hogy nyelvi természetű emlékezés. Amikor nem értünk egy szöveget, akkor meg kell találni a szövegnek a ritmusát, mert nemcsak a megértésből származik forma, hanem a formából is származik megértés.
Vajon a Szentlélek nem a jelentéseknek a világát visszhangoztatja-e bennünk? Egy nagyon ismert szöveget ismeretlenné tesz számunkra, hogy azt megújítva egy személyes, egzisztenciális jelentést emeljen ki belőle.”
Vajon a Szentlélek nem a jelentéseknek a világát visszhangoztatja-e bennünk? Egy nagyon ismert szöveget ismeretlenné tesz számunkra, hogy azt megújítva egy személyes, egzisztenciális jelentést emeljen ki belőle.”
Az alkotó beszélt a versnyelvről is. Szerinte a vers olyan nyelvnek a logikáját követi, amely a saját határait kutatja. „A versnyelv a kifejezhetetlent teszi érzékivé, átélhetővé – nem érthetővé. A nem érthető átélhető, az érthetőt meg nem szükséges átélnünk, mert reflektálunk rá” – fogalmazott.
Visky András beszélt arról is, szerinte mi a legnehezebben feldolgozható egy hívő ember számára.
„Miért vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor Isten beavatkozhatna, és nem teszi? Egy felnőtt hívő ember érzékeli Istennek a hallgatásait a világban, azt, hogy Isten nem avatkozik be, és ennek nem tudja a magyarázatát.” Majd hozzátette: „Amikor egy vers nem tud reménykeltően befejeződni, akkor ne fejeződjön be reménykeltően. A versnek kell befejeznie önmagát, a költőnek nem feladata megerőszakolnia a saját versét. A feladata az, hogy egy szövegen belül teljesen meztelenné legyen és üres legyen a keze.”
A teljes beszélgetést itt tekintheti meg: