Nyissuk meg a bizalom tereit!

Találkozás, közösség, személyes bizonyságtételek, közös éneklés és szűnni nem akaró eső. Harmadszor találkoztak a Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezetei.

Az eső ellenére is több mint hatszázan vettek részt az idei Ráday-napok 2024. szeptember 28. szombati gyülekezeti találkozóján, melynek házigazdái ezúttal a Budapesti-Északi és Budapest-Déli Református Egyházmegyék voltak. Hekli Katalin, Rákospalota–Óváros lelkipásztora és Bedekovics Péter, a Budai Református Gyülekezet lelkésze a szervezők nevében köszöntötték az eső miatt jobbára a sátor alá szorult résztvevőket. Az „Áldás, békességre” mégis jól hallhatóan hangzott a válasz: „Istennek dicsőség!”

A Ráday-napok résztvevőire a nap folyamán a lelki áldások is áradtak: először amikor a Gazdagréti Református Egyházközség dicsőítő zenekarával együtt vallhatta meg az ünneplő gyülekezet, hogy Isten ma is sebeket gyógyító, hegyeket mozdító Úr.






Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese köszöntőjében filmes példához nyúlt, hogy az idő múlásának viszonylagosságát közel hozza az egybegyűltekhez, akik számára a harmadszor megrendezett Ráday-napok már történelem – egyházkerületünk közös története. Az esperes a 126. zsoltár 2. versével kért áldást a napra, kívánva, hogy úgy térjenek haza a résztvevők, mint akiken meglátszanak Isten hatalmas tettei.








 

Alapvető szükségünk
Balog Zoltán áhítatában a napi újszövetségi igeszakasz alapján Jézusnak az okos és a gonosz szolgáról mondott példázatáról beszélt.

„Az evangélium nem azért szól, hogy kihozza döntetlenre a jó és rossz hírek küzdelmét, hanem hogy a rossz híreket is az evangélium világosságába helyezze” – mondta a püspök, aki Jézus Krisztus második eljövetelének, a számonkérésnek a bizonyosságában láttatta a jó hírt.

„Már itt, a földön az Örökkévalóság jele alatt élünk, ami mindannyiunkat olyan életre hív, amelynek az Örökkévalóságban jelentősége van” – fogalmazott Balog Zoltán, aki nem kerülte meg, hogy az egyházi pozíció hatalmi helyzetének lehetőségeit hangsúlyozza az Ige alapján: a mindenkori hatalmat gyakorlók feladata az „idejében kiadott eledel”.
„Egymásra bízatottságunk legfontosabb megnyilvánulása lehet, hogy megadjuk a másiknak azt, amire neki szüksége van. Vegyük észre, ha éhes és szomjas a másik – és idejében vegyük észre” – hívott a püspök az egymásért való igei felelősségvállalásra.





A Kaltenberg-udvar, amely most a találkozás helye volt a gyülekezetek számára, lebontott falaival emlékeztetett arra, milyen alapvető szükségünk van egyházon belül az ember és ember közti falak leomlására. Az épület hamarosan a Károli Gáspár Református Egyetem új kampuszának helyszíne lesz – de ahogy azt Balog Zoltán püspök már többször hangsúlyozta: „csak akkor szabad intézményeket átvenni, ha vannak, akik megtöltik lelki tartalommal.”





A falak lebontása az udvaron zajló eseményekkel párhuzamosan fizikai értelemben is zajlott, ugyanis a szakemberek elkezdték a korábbi Kaltenberg sörözőben található berendezések szétszedését. Fülöp Kinga Melinda építőmérnök, a Református Egyetemváros Kft. senior projektmenedzsere elmondta: református középiskolások segítettek a pilotmunkában. „Arra törekszünk, hogy a leszerelt eszközök és bútordarabok ne a hulladéklerakóba kerüljenek, hanem új életet kapjanak például egy óvodában vagy iskolában, a használaton kívüli fürdőszobai elemeket pedig olyan családok kapják majd, akiknek szükségük van rá.”

Bizonyságtételek az Ige fényében
Az élő Igéről szóló bizonyságtételek felvezetéseként minden jelenlévő elővette a regisztrációnál kapott kártyát, hogy beszélgessen a rajta szereplő Igéről valakivel, aki nem az ő gyülekezetéből érkezett. Ezek a pár perces beszélgetések lehetőséget adtak a személyes bizonyságtételekre is. Ezután lépett csak színpadra a két szervező egyházmegye egy-egy képviselője, hogy arról beszéljenek, ők hogyan tapasztalták meg Isten megmentő szeretetét.

Csenki Zsuzsa presbiter a Budai Gyülekezet korábbi diakóniai gondnoka volt. Bizonyságtételében elhangzott: a Szentírás számára nem cél, hanem eszköz, mert általa többet tudhat meg Istenről.

Négy olyan Igét hozott magával erre a napra, amely meghatározta életének egy-egy fontosabb állomását. Hívő, templomba járó családban nőtt fel, de konfirmáció után eltávolodott egyházától – mesélte. Ez mégsem volt elszakadás, és Isten e hosszú vándorlással is formálta őt.
 
Kiss Csilla Rákospalota-Óváros gyülekezetéből érkezett és könnyeivel küszködve tett bizonyságot Isten szeretetéről.

Kárpátaljai gyermekkorában nem hallott Istenről, később egyedül járt minden vasárnap templomba, mégsem értett szinte semmit. Egy háromnapos Cursillón értette meg, hogy mindez nem egyedül rajta múlik, hanem Istenen. Ráébredt, hogy nem ismerte igazán az élő Istent. Felismerése tükrében kezdte el hagyni, hogy formálja őt az Úr. Elkezdett olvasni házasságról, gyermeknevelésről, és Isten elkezdte őt emberi kapcsolataiban is fejleszteni. Most arra bátorítja az embereket, hogy olvassanak minden nap a Bibliából. Ő akkor is olvassa, ha nem ért meg belőle mindent.

A bizonyságtételekre három-négyfős csoportokban reflektálhattak a jelenlévők. Ennek során megoszthatták egymással mindazt, amit a Szentírás rendszeres olvasásától kaptak.

A beszélgetések asztalközösségben folytatódtak, ezután a gyülekezeti nap résztvevői közül négyen – Kővári Erzsébet a gazdagréti, Reményiné Baló Gyöngyi az árpádföldi, Vitányi Borbála a Budapest-Hold utcai és Kardos Koppány a kispest-központi gyülekezet tagja – egy pódiumbeszélgetésen is megosztották, hogy Isten Igéje mikor vált számukra élővé.

Parti Judit újságíró, portálunk munkatársa kérdéseire kiderült: a négy bizonyságtevő életútja közös a generációkon átívelő Krisztus-tapasztalatban, melyet mindannyian átéltek mélységekben, krízisekben, kételkedésekben és a szolgálatban egyaránt.
 

„Legyen világosság!”
Ezzel párhuzamosan bemutatták a Ráday Ház történetéről és megújulásáról készült „Legyen világosság!” – a Ráday Ház története és megújulása című kötetet is. A délutáni program egy négyperces videó megtekintésével kezdődött, amely a kezdetektől a kollégiumi tűzeseten és bontáson át az új épület birtokbavételéig mutatta be az épületegyüttes eddigi életét.

Veres Sándor dunamelléki főgondnok a tűzeset során átéltek kapcsán arról beszélt: mindig rádöbben, milyen nagy az Isten kegyelme, amiért a teljes elveszettségből megépülhetett mindaz, ami most van, utalva nemcsak a Ráday Házra, hanem az ahhoz kötődő közösségből épülő lelki házra is. Ezután Jakus Ágnes, a kötet társszerkesztője kérdezte a könyvről és az épületegyütteshez fűződő személyes élményeikről Bölcsföldi András lelkipásztort, a budapesti teológia spirituálisát, valamint Berzsák Zoltán építészt, a megújult Ráday Ház vezető tervezőjét. A frissen megjelent kötet ezentúl megvásárolható az épületben található Bibliás Könyvesboltban. (Részletes beszámolónkat hamarosan olvashatják portálunkon.)

Énekszó és a játék öröme
A nap folyamán zajló kórustalálkozóért Monostori Ferenc egyházzenei referens felelt, aki mélyen hisz a közös éneklés összekovácsoló erejében, s ez a meggyőződése kellő muníciót adott a mostani találkozóhoz is.

„Aki énekel, kétszer imádkozik” – vallja Augustinusszal együtt, majd örömét fejezte ki, amiért a résztvevő kórusok által megszólaló művek íve nagy zenetörténeti korszakot ölelt át.

A Ráday Ház aulájában berendezett Ifizónában eközben a fiatalabbak ifjúsági és missziós szervezetek interaktív programjain vehettek részt: kipróbálhattak bibliai társasjátékokat, kérdéseket tehettek fel teológusoknak vagy kézműveskedhettek.


A gyerekek a Napraforgók Játszóház jóvoltából a többi közt megismerkedhettek a vándorló életmóddal is. A Markusovszky téren felállított sátrakban a dunamelléki egyházmegyék és egyházi szervezetek, kiadók mutatkoztak be.

Istenre mutató jel
„Tudjuk és akarjuk együtt építeni Isten országát” – fogalmazta meg a színpadon Hekli Katalin, a budapest-északi egyházmegye képviseletében a gyülekezeti nap fő rendező elvét és egyben záró gondolatát, így vezetve fel az egyesített kórus szolgálatát.

Balogh Lázár, a Nagyvárad téri Református Egyházközség orgonista-kántora és kórusvezetője vezényelte a Dunamellék hat gyülekezeti kórusából alakult vegyeskart, akik az ároni áldással készítették a hallgatóságot a hétköznapok istentiszteletére.

Kovács Gergely, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese az Istenre mutatás mozdulatára hívta a mindvégig kitartó testvéreket, akiket az egyházmegye jelmondatával áldott meg: Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. (2Péter 3:18) Mély hittel és meggyőződéssel mondjuk rá az áment! – hívta az esperes az egybegyűlteket és a Dunamellék közösségét.

A Ráday-napokról készült további videós anyagainkért és cikkeinkért kövessék figyelemmel portálunkat!

Barna Bálint, Dezső Attila, Jakus Ágnes, Parti Judit
Képek: Bach Máté, Füle Tamás, Magyaródi Milán
 

 

 

Gyülekezeti nap