Az újságok és televíziócsatornák is megragadják a nevezetes pillanatot: tallóznak az évből, próbálják a megtörtént események közül kiszűrni a jelentősebbeket, amelyek valóban befolyással lehettek a közvéleményre, a világ folyására, talán még a jövőre is. Néhány jelentéktelennek tűnő dologról kiderült, hogy mégis nagy ügy, néhány jelentősnek tűnő dologról kibukott, hogy csupán kartonbomba és nem tartotta életben az utókor, a nyelv, az információáramlás.

Igaz ez az emberéletre is: néha apró dolgokról derül ki, hogy életünket átformáló erőkké növik ki magukat, máskor pedig pillanatnyilag megrengető események is képesek elsorvadni és jelentéktelenné lenni. Persze, ahhoz, hogy észrevegyük ezeket, nekünk is kell egy kicsit tallózni: felsorolni, listázni, válogatni és szanálni, elkészíteni az elmúlt évünk válogatáskötetét. Szóval, szerkeszteni. Időigényes műfaj. És talán még az időnél is több erőfeszítést, őszinteséget, türelmet igényel.

Kell tartani néha egy kis összeírást, egy kis leltárt, hogy tudjam, miből gazdálkodom. Csinálta ezt már a Római Birodalom is, így kellett a megváltónak Betlehemben megszületnie. Tudni akarták, hányan is élnek egy-egy helyen, kitől lehet még az építkezésekre adót szedni, ki kerülte el eddig az adózást. De csináljuk ezt hivatalból azóta is folyton, átadás-átvételkor, és Szabó Magda óta tudjuk, hogy a leltárhoz akár házasodni is lehet.

Személyesen olyan életkorban vagyok, ami talán a legpörgősebb, a legtöbb újdonságot és a legtöbb maradandó változást hozza. Ezért én magam is igyekszem figyelmet szentelni erőn felül a perceknek, gesztusoknak, kapcsolatoknak, mert most a legkönnyebb elrohannom még olyan dolgok mellett is, amelyek jelentősnek és fontosnak bizonyulhatnak később. Szeretném tudatosan átlátni az életem kusza szálait, hogy tudjam, milyen csomaggal lépem át 2015 és 2016 határát, és milyen célokat tűzhetek ki.

Gondoltam, hátha segít egy kis sorvezető – nekem is és másnak is. Jó leltározást kívánok!

Bella Violetta

Milyen évem volt a 2015-ös?
Mi változott körülöttem? Változtak-e a körülményeim, életem helyszínei, elrendezése, a kondíciók, amelyek között élek? Milyen érzéseim vannak ezzel kapcsolatban?

Változtak-e a családi szerepeim? Bővült és tágult, vagy épp szűkült a szerep- és feladatköröm?

Csináltam-e valami olyat, szereztem-e olyan élményt, ami számomra fontos, jelentős volt, amit emlékként, szimbólumként viszek magammal a következő évbe?

Sikerült-e befejeznem valamit, amit régóta terveztem? Megvalósítani valamit, elolvasni végre egy halogatott könyvet stb.?

Volt idén olyan, amit életemben először csináltam? Megerősített, vagy elbátortalanított ez az élmény?

Szereztem-e új barátokat? Vesztettem-e el barátokat?

Tanultam-e valamit ebben az évben?

Történtek-e olyan dolgok idén, amelyek erőforrást jelenthetnek számomra a következő évben? Ezeket képzeletben felcímkézem, mint a befőtteket, és felteszem egy polcra. Ha rájuk éhezem, majd levehetem őket.

Történt-e velem olyan, ami elbizonytalanítja, nehezíti, szomorítja a jövő évemet?

Sikerült-e feldolgoznom, átértékelnem valami régi sérülésem, bajom, rossz szokásom?

Volt-e idén kudarcom?

Mikor szégyenkeztem?

Mi okozta a legtöbb feszültségemet?

Halasztok-e valamit a jövő évre?

Végül, három dolog, amit mindezért 2016-ban máshogyan szeretnék csinálni...