„A változás akkor következik be, amikor jobban fáj ugyanolyannak maradni, mint megváltozni." Anonim Alkoholisták
Önismereti karácsonyi pulcsik. Te melyiket viseled?
No persze nem a karácsonyi pulóverekre gondolok. Amelyeket néhol meg is szoktak versenyeztetni, hogy melyik a legrondább közülük. Néhány munkahelyen külön tematikus napot is tartanak, ahol mindenki a legrondább pulóverben tölti a szabadságig hátralevő napokat. Szarvasos, hóemberes, piros kötött, zöld kötött, szöszös, szúrós, kisszemes, nagyszemes, kinőtt, agyonmosott. Véletlenül magasabb hőfokon mosott és összezsugorodott pulóver.
Amikor ünnepelsz - melyik pulóverbe bújsz bele?
Ezek a pulcsik, bármennyire is jópofák és praktikusak alkalomadtán…talán mégsem tükrözik az igazi valónkat. A lényeget, akik valóban vagyunk. Mégis felöltjük őket.
Mert léteznek egyéb minták. Például olyan gondolatok, érzések vagy viselkedések, amelyek a hétköznapjainkban is jelen vannak, és az ünnepekben is felütik a fejüket.
Egy kis összeállítás következzék arról, mennyiféle módon állhatunk az ünnepekhez. Nyilvánvalóan erősen sarkított képekkel, példákkal fog a kedves Olvasó találkozni. A cél sosem az ítélkezés; hanem inkább egyfajta rácsodálkozás és maga a megengedés, hogy mindezekkel együtt mégis könnyebb és teljesebb lehet az ünneplésünk.
Első pulcsi: az Áldozati hóemberes
Pulóverfilozófia
A hóemberek jó fejek. Felépülnek a móka és az ünnep kedvéért, múlékony hóból. Ők ugyanis bírják a hideget, a rendkívül dermesztő hideget is - hiszen ez tartja őket össze. Még a sáljukat, sőt, a répából rögtönzött orrukat is odaadnák egy kis figyelemért, ha valaki a móka után kint maradna mellettük a szállingózó hóban. Nem lennének oly egyedül. De hát a hóemberek nem tudnak beszélni, csak remélnek ott a téli éjszakában. Majd az első melengető napsugarak hatására azonnal olvadni kezdenek. A népek meg álmodozva elnézik az ablakból, ahogyan a kalapként funkcionáló fazék alól lassan kimúlnak és sáros pocsolyává válnak. A gyerekek jól érezték magukat, és futottak tovább a tavaszba. Na de hová lett a tavalyi hó?! És a tavalyi hóember? Senki sem kérdi.
Képzelt riport
Hol találkozhatunk az áldozati hóemberes pulcsisokkal?
Valami minimum szörnyű helyen, ez biztos. Ahol tennivaló van és a feladat egy hőst igényel. Azt mondanám, leginkább a konyhában. De lehet, hogy egyik helyiségből a másikba cikázva. Lehet, hogy azt érzi: az ő felelőssége, hogy egyben tartsa a családot vagy a rokonságot. Lehet, hogy más nem szervezi meg az ünnepi ebédet. A többiek nem érnek rá főzni. Ezek a rokonok válnak, a másiknál a gyermek állandóan beteg - szóval mindig van valami. Úgy érzi, ő viszonylag egyben van, még ereje és ideje is van rá, hogy mentse a menthetőt. Még akkor is, amikor már érzi, hogy fárad, és még egy csomó mindent el kellene intéznie. Lassan ő az, aki nem alszik, aki rohangál, tesz-vesz és intéz mindent. Hajszoltan gyúrja a bejglitésztát még este kilenckor, mert az övéi azt nagyon szeretik. Kitörne a világháború, ha idén elmaradna a régi sütemény, amelyet generációk óta mindig ugyanúgy készítenek. Igaz, hogy nem dicsérik meg különösebben érte - de beindulna a panaszáradat, ha elmaradna. Az nagyot szólna! Aztán jön az egyik kávé a másik után, meg a fejfájás a közelgő melegfront miatt. Ó, az ajándékok! Többet költött, mint amennyire lehetősége lett volna. “De hát szüksége van rá, olyan régóta kéri!”, és arra gondol, majd kigazdálkodja valahogy. Majd tavasszal. Hátha. Most amúgyis megteheti. Igaz, hogy ő alig kap ajándékot, pedig milyen régóta szeretne egy színházbérletet! Mindegy, badarság ilyen fellengzős dolgok után vágyakozni. Önzőség lenne ilyeneket kérni. Önzőség lenne nem segíteni. És önzőség lenne nem komolyan venni a készülődést. Még bűntudata is lenne. Hiszen úgy számítanak rá. Ott vannak a barátai, akik még sütni sem tudnak. Hát ő meg tud. Most hagyjon mindenkit cserben?! Épp elég bajuk van. Mindenkinek. A világnak. Az erősek és kitartók, mint ő, meg küzdenek, ahogy csak bírnak, és még éjfélkor is mézeskalácsot sütnek. Így hát nincsen mentség, össze kell szorítani a fogakat, és csinálni. Pedig legszívesebben felborítaná a lisztes edényt, sőt, az összes sütiformát kidobja mindjárt, már annyira elege van. Sebaj, csendesíti el magát végül. Minél kevesebbet gondol a nehézségekre, annál hamarabb meglesz. Majd kialussza magát, majd egyszer talán más is besegít és nem neki kell mindig a tettek mezejére lépni. Egyszer. Majd talán … Ha időben végez, még a konyhát is ki tudja takarítani.
Egy ünnep forgatókönyve
Szóval az ünneplő az áldozati hóemberes pulcsiban, mivel ennyire érzékeny és felelősségteljes, úgy gondolja, meg kell védenie a számára fontos embereket attól, hogy szenvedjenek és nehézségeket éljenek meg. Nagyon együttérző és jó képességgel tudja felmérni, hogy kik azok a környezetében, akik a segítségére szorulnak. Belső meggyőződése és erkölcsi törvénye szerint ez így van jól. Aki erős, aki teheti - és aki szeret - , az mindig ott van a szeren, amikor szükség van rá, nem? Persze nem nagy hangon, csak a háttérből. Önként és saját választásából, mert így diktálja a szíve és a lelkiismerete. És majd a dolgok szépen és észrevétlenül kisimulnak, megoldódnak. Épp ez a nehéz: észrevétlenül. Ugyanis a vállalásaikért nem kapnak elismerést és megbecsülést, nemhogy esetleg viszonzást. A kapcsolataikban sok lett az egyenlőtlenség. Az áldozati hóemberek ott vannak másokért, megbízhatóan és rendíthetetlenül. De a saját életük szükségleteit mintha már észre sem vennék. Nem érzékelik, hogy túlterheltek, túl sokat adtak, kimerültek, túlköltekeztek; hogy erőn, időn és lehetőségen felül álltak helyt. Megint. Újra és újra.
A karácsony ajándéka
Lehet, hogy erősebbnek, strapabíróbbnak és felelősebbnek éled meg saját magad - de még neked is ugyanolyan alapvető szükségeid vannak, mint minden más embernek.
Talán megengedheted, hogy az emberfeletti megmentő helyett te is ember legyél. Sebezhetően, jobb és rosszabb hangulatban, mint akinek néhanapján szintén szüksége van segítségre, kipótolásra, támogatásra.
Mi lenne, ha tudnád, hogy kérhetsz? Elmondhatod, ha fáradt vagy. Elmondhatod, ha mást szeretnél. Engedheted, hogy megtaláljanak az apró gesztusok és a kedvesség. Kaphatsz ajándékot, és megengedheted magadnak, hogy örülj az ajándéknak, ha valaki készült valamivel. Készülhetsz arra, hogy meglásd és befogadd, ha valaki tett érted valamit. Ha elismerte, hogy “nahát, hogy a te konyhádban mindig csuda dolgok készülnek!” Engedheted, ha valaki azt mondja, “most inkább én, dobd el azt a seprűt!”
A karácsony a gyermek Krisztus ünnepe. És a gyermeké az öröm, a derű! Hol találsz most örömet és derűt? Milyen voltál gyermekként, hogyan örültél a karácsonynak?
Isten ajándéka Neked:
"Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: - Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha." (Lukács evangéliuma 10,40-42)
Második pulcsi: Az elhidegült hópehely
Pulóverfilozófia
Mint a hópehely, aki novemberben esett. Akinek a busás hasznot remélő karácsonyihangulat-kereskedők már javában örülnek, de a havat persze lapátolja más! Elnézegetjük bentről, a melegből...az ablak jól szigetel. Maradjon csak kint, mi nem ugrunk fejest a frissen esett hóba! Túl hideg... A hópehely meg csak hull ott magában, fagypont alatt, és úgy, ahogy jött, észrevétlenül, részvét nélkül belehullik a sárba.
Képzelt riport
Aki a hópelyhes pulcsiba bújik, talán néha semmilyennek, érdektelennek érezheti magát. Mint egy jó kis november, latyakkal, szürkén. Még decemberben is, belül novemberien. Hogy az milyen? - maga sem tudná megmondani. Üres és nyomott. Nézi az adventi koszorút: lobog a gyertya, de ugyan kinek gyújtották? Pedig mindenhol ünnepi dallamok, érzelmekre ható reklámok, ölelések, fák alatt gyülekező boldog gyerekek. Ez a kötelező karácsonyi film, a nagy ígéret a boldogságról, nemde?
Pulóverfilozófia
Ki az közülünk, aki nem szeretne egy ilyen, már-már kötelezően kedves és szeretnivaló figurát, mint amilyen ez a rénszarvas? Ő itt a főcukiság, különösen a kis piros nózijával, amely karácsonyi izzóként azt az egy rímet villogja: "Itt vagyok, nézzétek!”. A rénszarvasok igen hasznos állatok. Csak a felnőttek tudják, hogy fent északon minden részüket felhasználják: a húsukat táplálkozásra, a bőrüket és csontjaikat hasznos kiegészítőként; szilaj erejüket pedig igába fogják. A gyerekeknek szóló mese persze így hangzik: hatalmas megtiszteltetés, hogy a magas státuszú, prémium rénszarvasok nem akárkinek: magának a Télapónak dolgoznak; miközben a pazar jutalmak és ajándékok körül forgolódnak. Pedig lehet, hogy a rénszarvasoknak mégsem a teliholdas égen vagy a háztetők magasában van az igazi jó helyük.
Úgy tűnik, minden rendben van. Ebben az évben is megjelentek a magazinok adventi számai, és a körút is gyönyörű fénysugárúttá változott. A város kifejezetten jól néz ki. A kirakat is egészen jól néz ki. Az ember a téli divat szerinti karcsúsított szövetkabátban is igen jól néz ki. Úgy tűnik, minden rendben van vele is. Látni a maszk mögé persze nem kell, valóban jól is lenni meg pláne nem, elég csak kinézni. Megszokta, hogy úgy kell valamit csinálni, mintha - és már érkeznek is az elismerő szavak. Nahát, milyen jól áll, milyen jól nézel ki! - kapja a visszajelzéseket, és máris volt értelme a napjának. Gyönyörű ünneplő ruhát vásárol, mert abban bizonyára tarolni fog. Olaszt, franciát, díszmagyarost, népit. Valami lélegzetelállítót. Övé a legfényesebb égősor az utcában, övé a legdrágább fa, és a legpompásabb asztal...ő veszi a legdrágább és legtökéletesebb ajándékot. Vagy a legegyedibbet. És ezt szívesen mások tudtára is hozza. Vadássza a lájkokat érte, online és offline. Ő főzi a modern táplálkozási trendek szerint az ünnepi menüt. Vagy úgy, ahogy csak a mama tudta. Vagy, ahogy még a mama is csak álmodta, hogy egyszer tudni fogja. És süt éjszakába nyúlóan. Elképzeli, hogyan fognak álmélkodni, és miként csapják össze kezeiket a vendégek! "Ó, ha majd látják..., talán akkor majd szeretni fognak, akkor kitűnök mind közül, és végre értékesnek érezhetem magam!"
Addig is költ, díszít, gürcöl, szépít - és reméli, a vendégek mind egy szálig elégedettek lesznek, minden kritika és mellékzönge nélkül. Ha a kedves vendég mindezek után mégsem 'elégedett és elismerést osztogató' vendégnek néz ki, az roppant fájdalmas élmény lesz számára. Ki fogja módolni, milyen újabb teljesítménnyel nyerhetné meg elismerését. De továbbra is úgy tűnik, minden rendben van.
Az ünnep forgatókönyve
Az elismerénszarvasos pulcsit öltők teljesen vásárra vitték saját, egyedi érzelmi szükségleteiket. Úgy tartják, el kell nyerniük mások elismerését ahhoz, hogy jónak, szépnek, szerethetőnek és értékesnek stb. érezhessék magukat. Ezért teljesen mások reakciói határozzák meg őket, és úgy tűnik, mintha mindig csak ezekre figyelnének. Bókmenedzsmentben utaznak, és megpróbálják behajtani az elismerés-áfát. Vagyont szereznek, fontos státuszba kerülnek, jól néznek ki és nagy teljesítményeket tesznek le az asztalra. Kívülről tényleg úgy tűnhet, hogy jó életük van. A társadalom is pozitívan ismeri el ezeket az eredményeket. Honnan tudhatnák hát, hogy valahol, mélyen, a maszk mögött, a szeretet koldusaként, szinte fogalmuk sincs arról, hogy ők valóban kicsodák... és mit szeretnének, mit éreznek, mit gondolnak, mit akarnak az életükkel valójában.
A Karácsony ajándéka
Vissza tudsz emlékezni arra, mikor alakult valami úgy, ahogyan igazán szeretted volna? Volt-e olyan ünnep, amikor nem kellett megfelelned és gőzerővel hajtanod? Olyan, amely belül neked is mélyen megélt ünnep volt.
Lehet, hogy pici gyermek voltál. Hempergőztél a hóban, ha épp akkor esett. Vagy karácsonyi verseket mondogattál, csak úgy, magadnak. Nem hallotta más, nem tapsoltak meg..., mégis, kerek egész volt.
Mit szeretne ez a kisgyermek most? Mit kérne úgy igazán, a szíve mélyéből, az ünnepekre?
Gyönyörű dolog, ha valaki látja az értékeinket, és ezt ki tudja és ki is akarja fejezni nekünk! Jó ezeket fogadni és eltenni őket, mint a nyári befőtteket. És ugyanilyen nagy dolog, ha elkap az ihlet, ha jó ötleteink vannak, ha sok energiánk van alkotni, tenni, menni. Gondoljunk ezekre, ha megakadunk, ha csüggedünk, ha valami nem sikerült. Meríthetünk ezekből erőt.
A lényeg, hogy az elismerések közben érzed-e, hogy Te is ott vagy?
Talán az ünnep gazdagabb lehet azzal is, ha keresed, mi mindenért adhatsz hálát. Ha engeded, hogy rácsodálkozz, mennyi mindened van, mennyi minden sikerül és miként áld meg téged Isten.
A betlehemi gyermek nem volt népszerű. Egy nagyon egyszerű környezetben született. Vele voltak a szülei. Aztán befutottak a pásztorok és a bölcsek, látogatóba. A csillag elvezette őket hozzá, mert Ő az, Aki. Az Isten fia. Pompa nélkül, később Heródestől üldöztetve, mégis mindvégig ott volt ez az istenfiúsága. Mennyi minden elmúlt azóta, Ő azonban most is a Megváltó.
Isten ajándéka Neked:
"Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet." (Ézsaiás 42,1-6)
Pulóverfilozófia