A könyv az egyik legpraktikusabb karácsonyi ajándék, ez nem vitás. Ugyanakkor az esetek többségében egyúttal az egyik legnehezebben kiválasztható ajándék is. Hiszen milyen szempontok alapján igazodjunk el a bőség zavarában? Még az idei papírhiány ellenére is rengeteg újdonsággal árasztják el a könyvesboltokat a kiadók, ezért vásárló legyen a talpán, aki felkészületlenül fedezné fel a friss kínálatot. A könyvajánlók ilyenkor kincsestérképként mutatják az utat a zsúfolt polcok között, ám ezeknek a térképeknek is leginkább azok láthatják hasznát, akik tudják, kit szeretnének megajándékozni. Hiszen a könyvek ismerete sem pótolhatja emberi kapcsolatainkat.

Gyerekkönyvet választani talán még nehezebb, mint felnőttnek könyvet. A gyerekeket nem lehet szép albumokkal, szakkönyvekkel, életvezetési tanácsokat rejtő kötetekkel „letudni”. Ők kalandra vágynak, izgalmakra, de egyúttal biztonságra és ismerősségre is egyszerre, és ezeket elsősorban jól elmesélt történetektől szeretnék megkapni. A mai gyerekkönyvekről viszont felnőttként még kevesebbet tudunk, mint a saját korosztályunknak szóló újdonságokról. Sem a borítók, sem a fülszövegek nem nyújtanak elegendő támpontot ahhoz, hogy lássuk, miben különböznek egymástól, vagy hogy kellő arányban tartalmaznak-e kalandot, izgalmat, biztonságot és ismerősséget.

A gordiuszi csomó persze elvágható azzal, hogy régi és ismert klasszikust választunk, de ez magában rejti a veszélyét annak, hogy a megajándékozni kívánt gyermek már rendelkezik egy vagy két példánnyal a becses műből. A szülőkkel való konzultáció sokat segíthet ezen helyzetek elkerülésében, már ha a szülő folyamatosan nyomon követi, hogy milyen könyvei vannak csemetéjének, és esetleg még az ízlésével is tisztában van. Sajnos ez sem alapértelmezett állapot manapság. Mielőtt azonban elmerülnénk a gyerekkönyv-választás problémáinak tengerében, ajánlott derűsebb vizekre eveznünk. Például a Sötétség sötét tengerének a peremére, a Hajnalszárnya-sorozat első kötetének helyszínére.



Lewis és Tolkien nyomában járva
Andrew Peterson, az angol nyelvterületeken már népszerűvé vált, négyrészes The Wingfeather Saga (Hajnalszárnya-sorozat) szerzője hazánkban még nem igazán ismert, de talán most, hogy a Harmat Kiadónál megjelent a sorozat első kötete, A sötétség sötét tengerének peremén címmel, remélhetőleg ez is meg fog változni. Peterson előbb lett keresztyén zenészként ismert, mint íróként. A The Rabbit Room nevű szervezetével történeteken, zenén és más művészeteken keresztül szolgálja a közösségépítés ügyét. A Hajnalszárnya-sorozat, akárcsak többi könyve, szépen illeszkedik ebbe a sorba, hiszen mindezek szellemében fogant, spirituális mélységet adva az alkotásnak.

A könyv ifjúsági fantasy, néhányan egyenesen C. S. Lewis Narnia krónikái című történetfolyamához hasonlítják. A párhuzam valahol érthető, hiszen Peterson Lewis nyomdokain haladva a moralitás kérdései köré építi fel fantasztikus világát. A Hajnalszárnya első része azonban egyáltalán nem olyan didaktikus és szembetűnő módon keresztyén, mint a Narnia-könyvek. Szerzője ebből a szempontból sokkal inkább J. R. R. Tolkienra, A Gyűrűk Ura írójára hasonlít, hiszen többnyire kerüli a direkt allegóriát, és csak ritkán él vele. Szintén Tolkienhoz kapcsolja az alkotás és a művészetek teremtést gazdagító mivoltának gondolata. Peterson azonban nem áll meg a nagy elődök mintáinál, hanem valami másról is mesél.

Történetének középpontjában az Igiby család áll: a tizenkét éves Jennár, a tizenegy éves Tink és a nyolcéves Léli édesanyjukkal és anyai nagyapjukkal élnek egy tengerparti falucskában, Glippfalván. Életük eleinte békés és hétköznapi, annak ellenére, hogy a falut, akárcsak a kontinens egészét az agyaraknak nevezett lények hajtották uralmuk alá. Az emberek itt másodrendű, alávetett szolgáknak számítanak, de ha nem keresik a bajt és meghúzzák magukat, viszonylag gondtalan életet élhetnek. Persze, ilyen körülmények között még a kapa bérléséhez és használatához is külön engedély kell, nehogy valaki fegyvernek használja az elnyomók ellen – ehhez a mintanyomtatványokat a könyv függeléke be is mutatja.

Értékek felvállalása
A mű bevezetőiben a mitológiai és történelmi előzményeket csak röviden és tömören foglalja össze, a részletes világépítés inkább a cselekmény kibontakozása közben tárul elénk. Eleinte nem is tűnik túl fontosnak a háttér mélyebb ismerete, hiszen a történet középpontjában a család áll, a családtagok egymáshoz fűződő viszonya, az egymásért vállalt felelősségtudat. Szinte az egész könyv Glippfalván és közvetlen környékén játszódik, így ismeretlen tájak bebarangolása helyett az emberi kapcsolatrendszereket térképezhetjük fel a cselekmény során. És ebben rejlik a történet szíve is, hiszen cseppet sem idealizált karakterekről van szó, mindegyiküknek megvan a maga bájos esendősége.

Peterson megértéssel és szimpátiával tárja elénk a múlt terhét hordozó, titkolózó felnőttek világát, csakúgy, mint a gyerekek kétségbeesett vágyát, hogy megtalálják helyüket és szerepüket az életben. A felnőttek és a gyerekek világa nem mindig talál egymásra, és előfordulnak súrlódások mindkét világon belül is, mégsem kérdőjelezi meg soha senki, még egy pillanatra sem, hogy összetartoznak, hogy szükségük van egymásra. Ezek a stabil értékek ott rejlenek a szereplők szívének a mélyén, és a legváratlanabb helyzetben adnak számukra bátorságot és elszántságot a hőstettek végrehajtására. Nem kiemelkedő képességeknek köszönhetően válnak hőssé, hanem ezen értékek vállalása által.

Az egymás iránt érzett felelősségvállalás mellett van még egy fontos közös vonása az Igiby család tagjainak: mindannyian az Alkotóhoz fohászkodnak imáikban. Így hívják Teremtőjüket, akiről túl sok minden nem derül ki az első könyvből, de mindig megsegíti a szereplőket, ha hozzá fordulnak a bajban. Még ilyenkor sem esik a mű a szájbarágósság hibájába, hiszen a fókusz továbbra is a szereplőkön marad, nem a „deus ex machinán”. Nem ez az egyetlen vallásos motívum a műben, és talán nem is ez a legerősebb. Azonban az ellenség iránt érzett szánalom és együttérzés jelenléte sokkal erőteljesebben tanúskodik az író keresztyén világképéről, mint bármilyen bibliai párhuzam a mitológiai háttérben.

Ismerősen hat
Peterson modern és posztmodern eszköztárral mesél nekünk nagyon is hagyományos és egyetemes értékek fontosságáról. Olykor nem lehet nem észrevenni, hogyan alkalmazza a Harry Potter könyvek receptjét a cselekményépítésben, így Lewis és Tolkien mellé nyugodtan odasorolhatjuk J. K. Rowlingot is mintaadóként. Ez az a történetvezetés és nyelvezet, amely ismerős a gyerekek számára, noha a tempó jóval lassabb, mint Rowling műveiben, és eleinte tolkieni ráérősséggel időzik a szereplők és a helyszín részletes bemutatásánál. A könyv végére azonban a tempó felgyorsul, és a finálé látványos és akciódús, hogy azután ismét nyugodt körülmények között kapjunk választ néhány kérdésre.

A játékos nyelvezet, kreatív névadás egyszerre idézi Rowling és Tolkien leleményességét, és szerencsére a magyar fordítás is remekül sikerült. Szabadi István fordító jól ráérzett arra, hogyan kell a nyelvvel „másodlagos világot teremteni” – ahogy a Harmat Kiadó blogján fogalmazott. Olyan apróságokra is odafigyelt például, hogy a szentjánosbogarakat régi, népies nevükön mécsbogaraknak nevezze, hogy a világépítésben elkerülje az anakronizmust. A humoros és ötletes névadás legékesebb példája azonban magának a világnak a neve: Oerwend, mivel az első ember első mondata ez volt annak idején: „Nohát! Örvendek!” S azóta minden szülőnek ez az első mondata gyermekéhez. Igazi örömhír.



A Hajnalszárnya-sorozat első kötete tehát forradalmi újítást ugyan nem mutat fel az ifjúsági fantasy alzsánerén belül, de egyedi megközelítése és szeretetteljes ábrázolásmódja kiemeli a tucatművek unalmas sorából, és világa egyszerre hat frissítően és otthonosan – ez az a kombináció, amelytől igazán jó lesz egy gyerekkönyv. A Harmat Kiadónál már készül a második rész fordítása Észak vagy halál! címmel, és reméljük, hogy a díjnyertes folytatások egyikére sem kell sokat várnunk. Rajzfilmsorozat is készül a történetből, amelynek képi világa az eddigi ízelítők alapján a könyv gazdag illusztrációit idézi. Elsőnek azonban mindenképpen a könyvet adjuk gyermekünk kezébe, hadd legyen részese a kalandnak!


A könyv megrendelhető a Harmat Kiadó webshopjából, illetve megvásárolható többek között a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 3.) is.


Barna Bálint
Képek: Harmat Kiadó