Hatalmas vihar csapott le 2020. október ötödikén este a Huszti járásra. Az orkán erejű szél felszedte a viski református templom tetejének bádoghéjazatát az északi oldalon a torony felől, majd feltekerte a hajó feletti tető hosszának kétharmad részén. Ennek következtében jelentősen beázott a templom plafonja, a legénykar padozata, padlója és számos falrész is. Az épület mellett, az oldalsó bejáratnál találták meg a feltekert bádoghéjazatot. Különös fintora a sorsnak, hogy a templom tavaly esett át egy nagyobb felújításon a magyarországi támogatásoknak köszönhetően. Ennek során az épületet újravakolták és újrafestették, az orgonát felújították, és az 1923-ban készült bádogtetőt is lefestették.

A viharkárt még fel sem fogta igazán a helyi református közösség, de már nekiláttak a mentésnek. Október 6-án sikerült tetőfóliával befedniük a lyukat, hogy a további beázást megelőzzék, illetve megkezdték a páramentesítést. Ezzel együtt a sérült tetőoldal mihamarabbi befedése elkerülhetetlen, ennek költségét ötmillió forint körülire becsülik. A viski gyülekezet ezért adománygyűjtésbe kezdett, és a Magyar Református Szeretetszolgálat is gyűjtést hirdetett a kárpátaljai testvérek megsegítésére. Minderről Jenei Károly református lelkipásztor mesélt nekünk, aki 2006 óta szolgál Visken különböző státuszokban, és akit a gyülekezet végül 2010-ben választott lelkészéül.



Nyolc mázsa negyven kiló
„Keleti-nyugati tájolású a templom, a keleti-északkeleti rész sérült csak, így a szentély, az orgona és a freskó Isten kegyelméből érintetlen maradt” – magyarázta Jenei Károly. „Fiatal ez az egész, még le sem ülepedett bennünk. Csak ízlelgeti az ember, hogy tényleg megtörtént-e. A bajunk és terhünk nem kevés. Furcsa és fanyar katasztrófa ez a mostani annak fényében, hogy a tavalyi felújítások befejeztével milyen lelki békével szemléltük a végeredményt, gondolván, hogy most évekig nem kell semmihez sem hozzányúlni.”

Szerinte nem túl gyakoriak az ekkora viharok errefelé. Noha a szél korábban is döntött már ki fákat és szakított le ágakat, de a nyolcvan év feletti idős emberek azt mondják, hogy az ő emlékezetükben nem történt ehhez hasonló katasztrófa. „Az egyháztörténet úgy tartja, hogy a négy fiatornyos harangtornyunkat egyszer ledöntötte egy vihar, de ez is már többszáz éves történés. Egészen közel vannak a hegyek, mondani is szokták a viskiek, hogy a hegyek védenek bennünket. A vihar ereje most húsz perc alatt mégis megbontotta a tetőt.”

Az összegyűrt bádoglemez sajnos használhatatlanná vált. „Nyolc mázsa negyven kiló az a súly, amit a szél összegöngyölt, mint egy pokrócot, és letett a templomkertbe. De még az sem döntött ki fát! Ha most megállnánk a templomkertben, azt látnánk, hogy még egy hüvelykujj vastagságú ág sincsen letörve. Más esőzések sokkal több nyomot hagynak a kertben, ez a mostani viszont szinte nem is látszik. A tetőt valahogyan mégis meg tudta tépni, mintha egy gonosz erő odacsatornázta volna a szél összes erejét.”

Mindenki tudta a dolgát
A gyülekezet megrendüléssel, megdöbbenéssel fogadta a hírt, de sokan rögtön azt kérdezték, hogy mit segíthetnek. „Még a vihar éjjelén felhívtuk egymást. Másnap reggel hétkor már zajlott az állványzatállítás és a romeltakarítás. Huszonöten vettek részt az aznapi munkákban. Felajánlásként kaptunk négy párátlanító készülékeket és egy hőlégbefúvót is, mert egy dolog a tetőszerkezet romlása, de mellette ott volt a beázás okozta kár, amely a mennyezetet és a padokat érintette elsősorban. Most pedig mindenki arra koncentrál, hogy ami emberi erőfeszítéssel és gyűjtéssel megoldható, azt megtegye.”

Nagy szerencséjük volt azzal, hogy a viski közösségen belül sokan az építőiparban dolgoznak, így nem kellett külön szakemberre várniuk, hanem rögtön volt, aki tudott állványt állítani és felmászni a tetőre. A presbitérium és a gyülekezeti tagok mellett ismerősök és barátok is segítettek. „Itt mindenki hagyta a napját, a munkáját és jött segíteni, mondván, hogy ez az első. Különösebb vezéralak nélkül mindenki tudta a dolgát. Volt, aki rögtön biztosította a szükséges hozzávalókat is, így délután négy órára a tetőn lévő lyuk be volt fedve tetőfóliával úgy, hogy addigra még el is volt takarítva minden.”



Nem csak ők hívtak ismerősöket, barátokat, sokan maguktól is jöttek segíteni. A lelkész szerint ez a mai összezsugorított világ egyik áldása, hiszen az internetnek köszönhetően gyorsan elterjedt a viharkár híre. „A viski szórványközösséget nemcsak a szabad királyi koronavárosi cím tölti el büszkeséggel, de az is, hogy az egyik leghamarabb protestánssá váló gyülekezet volt. A viski ember szabad lelkű, de öntudatos, ezért nehezen áll rá a szája arra, hogy bármit is kérjen. A segítségért mégis hálás. Ritkán szoktunk ilyet, de most mi is önmagunk számára fogunk adakozni, erre kérjük a gyülekezeti tagjainkat.”

Kihívások előtt állva
A legsürgősebb feladat a tető mihamarabbi kijavítása, mivel az október esősnek számít Kárpátalja ezen részén, és november elején sok esetben már havazik is a térségben. „Most még tájékozódunk az anyag és a ráfordítandó munkamennyiség terén. Még az is kérdés számunkra, hogy a belső mennyezet hogyan vészelte át a beázást. Annak restaurálása is már komoly feladatot jelentene.” Könnyen lehet, hogy a teljes, nagyjából 100 éves tetőszerkezet is cserére szorul. Ez esetben az északi oldal befedése után záros határidőn belül cserélni kell a délit is, majd egy újabb ütemben az egyéb részeket. „Áldásként éltük meg, hogy a gyülekezet egy emberként mozdult, és azt is, hogy ilyen sokan érdeklődnek irántunk és támogatnak minket. Ez reményt ad nekünk” – fogalmazott Jenei Károly.


A helyi gyülekezet kezdeményezéséhez csatlakozva a Magyar Református Szeretetszolgálat is gyűjtést hirdetett a felújítás támogatására. Adományozni az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül és a 10702019-85008898-51100005-ös bankszámlaszámon lehet (közlemény: viski viharkár).


Képek: Viski Református Egyházközség