Bár Aurelius Augustinus, azaz Hippói Szent Ágoston az egyik legbefolyásosabb nyugati ókeresztény egyházatya és filozófus volt, akinek nézetei máig meghatározzák a teológiai gondolkodást, írásokban gazdag életműve a hétköznapi ember számára sokszor távolinak tűnik. Hogy ez a távolság áthidalható legyen, közérthető, emberközeli ismeretekre lenne szükség, amelyek mindenki számára egyformán fontosak és érdekesek. Mint például az istenszeretet és az emberszeretet kapcsolata, amelyről Kendeffy Gábor klasszika-filológus és filozófus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense adott elő a Sapientia Hittudományi Egyetem Könyvtárában, a Könyvtári Esték – Jos Decorte emlékest rendezvénysorozat keretében.

Reflektív szeretet
„Mit jelent a szeretet fogalma Ágoston szerint?” – indította előadását kérdéssel Kendeffy Gábor. „Ágoston sok írásában foglalkozik ezzel a témával, a legegyértelműbben mégis a 83 különböző kérdésről című művében fogalmazott: a szeretet nem más, mint törekvés valaminek a birtoklására. Ha ez a birtoklási törekvés arra irányul, amire kell, akkor tulajdonképpen azt a szeretetet is szeretni kell, amivel azt szeretjük, amit kell.”

„Ez a fajta szeretet Ágoston szerint kifejezhető a jóakarattal is, mivel magára a jóakaratra is irányulhat jóakarat. A kívánatos szeretet és a jóakarat tehát reflektív. Ez a reflektálás csak olyan dolgok kapcsán lehetséges, amelyeknek a megismerése már eleve a birtoklásukat is jelenti. De ezek a feltételek csak egy testetlen, nem változó, örökkévaló létező esetén érvényesülnek egyszerre. Azaz, egyedül Isten kapcsán teljesülnek mind.”



Istent szeretni
„Ágoston úgy vélte, hogy bár megismerésre csak az értelem képes, de szeretni nemcsak az értelem tud, hanem az emberi lélek többi része is. Ha ezeknek az egyéb lélekrészeknek a törekvése egyetértésben van az elme törekvésével, akkor a lélek békében és nyugalomban szemlélheti Istent. Milyen lélekrészek vannak az egyházatya szerint? Például a testért felelős – ezt tartja a legalacsonyabb rangúnak –, vagy az, amelyik az emberi kapcsolatokra törekszik” – folytatta Kendeffy. Hozzátette: bár szigorúbb értelemben véve az az igazi szeretet, amikor valamit vagy valakit mindennél jobban szeretek.

„Mit szeretek, ha Istent szeretem? A Vallomások alapján nem valamiféle testi, mulandó, érzékszerveinkkel érzékelhető dolgot. És mégis, »valami fényt, valami hangot, valami illatot, ízt és ölelést szeretek, amikor Istent szeretem« – írta Ágoston, Heidl György fordításában. Azaz, nem a külső világban kell a választ keresni, hanem a belső világunkban, amelyben Isten mindezek ellenére emlékeztet minket az érzékelhető dolgokra. Ezt nevezik érzéki spiritualitásnak.” De miért használ Ágoston ilyen érzéki hasonlatokat? Az előadó szerint a közvetítetlenség, a spontaneitás, az önkéntelenség miatt. „Közben teljesen világosan leszögezi, hogy mindez nem kapcsolódik valódi érzékszervi tapasztalatokhoz.”

„Lehetetlen úgy birtokolni Istent, hogy ne szeressük – állítja az ágostoni alaptétel. Szerinte nem akaratunk ellenére sodródunk Istenhez, hanem a lélek sodródik a szeretet révén Őhozzá, és ez a sodródás élvezetes. Akárcsak a testnek, úgy a szívnek is megvan a maga élvezete, ez tehát nem kényszer.” Ágoston egyébként bizonyos esetekben a kényszerítést is elfogadhatónak tartotta: ha a jóra kényszerítés maradt az egyetlen eszköz. „Van ugyanis egy belső magja a személyiségnek, amelyik képes visszatérni Istenhez. Ezt lehet szeretni, és célként tekinteni. Az ember empirikus része pedig szeretetből ennek az eszközévé válhat.”



Közösségben megvalósuló szeretet
„Miben különbözik, és miben hasonlít egymásra az istenszeretet és az emberszeretet?” – kérdezte Kendeffy. „Ágoston az élvezet és a használat fogalmai köré rendezte ennek a kifejtését. Ez alapján az élvezetre való dolgok boldoggá tesznek, a használatra való dolgok pedig segítenek a boldogsághoz vezető úton.” Egyes dolgok tehát célok, mások pedig eszközök. A meg nem engedett használat pedig a visszaélés. „Így a valódi cél csak Isten lehet, minden egyéb ennek az eszköze csupán. Mindez nem más, mint az ágostoni rendezett szeretet elve: mindent csak annyira kell szeretni, amennyire megérdemli.”

„Bizonyos élvezettel lehet a felebarátot is szeretni e gondolatmenet mentén: ha gyönyörködés értelmében értjük ezt, de emellett azért nem szabad a felebarátunkra építenünk a boldogságunk reményét. Hogy a felebarát ne eszköz legyen, Istenben kell őt szeretni, és Istenért.” Ágoston ezt egy igen érdekes hasonlattal világította meg: ha valaki egy színészt szeret, akkor egyúttal mindenki mást is szeret, aki szintén szereti azt a színészt. „De ilyenkor nem önmagukért szereti őket, hanem a színész iránt érzett szeretetben való osztozásukért. Így működik az istenszeretet is.”

„Isten elvárja, hogy kizárólagosan őt szeressük, de egyúttal azt is, hogy másokkal osztozzunk azon, hogy szeretjük őt. Az egyik irányban tehát kizárólagosságot látunk, a másik irányban viszont osztozást.” Ez azonban az emberszeretet oldaláról is érdekes gondolat: minél inkább osztozik velünk valaki istenszeretetünkben, annál jobban szeretjük azt az embert. „Ágoston leszögezi, hogy Istennek soha semmilyen része nem lehet egyetlen ember tulajdona. Helyette behozza a közös fogalmát: minél többen birtokoljuk Istent, annál többet birtoklunk belőle. Isten birtoklása tehát közösségben valósul meg igazán.”



Képmás mivoltunk
„Sokan Ágoston szemére vetik, hogy Istent személyes élmény mögé rejtené, és a felebarátot csak eszköznek tekintené amiatt, hogy a másik ember nem lehet cél. Ez azonban ebben a formában nem igaz. Ha az eddig kifejtettek nem lennének elégséges cáfolatok, gondoljunk csak arra, hogy az ember Isten képmására teremtetett! Amit szeretni kell a másikban, az Isten képmása, és nem a biológiai-társadalmi meghatározottsága. Valójában erre utalt Ágoston, és ennek is lehet kollektív-közösségi vetülete a személyes mellett.”

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” – idézte Kendeffy Gábor Máté evangéliumának 22. fejezetét a 37-től a 39. versig. „Az istenszeretetet és az emberszeretet valójában ez az igeszakasz foglalja egybe.” Ágoston sem mond mást ehhez képest, csupán azt próbálja megérteni és megértetni, hogy pontosan mit is jelenthet mindez az emberre nézve.



Hidak
A szeretetnek számtalan egyéb aspektusa is van, és ezek szintén megjelennek Ágoston írásaiban. Például a férfi és nő közötti szerelem kapcsán a vágyak megzabolázását és a mértéktartás korlátainak fontosságát hangsúlyozza. Az előadás keretei közé azonban nem férhet bele minden, így hiába záporoztak Kendeffy Gábor felé a kérdések, a hallgatóságnak meg kellett elégednie az istenszeretet és az emberszeretet kapcsolatának ismertetésével. Az érdeklődésből úgy tűnt, hogy van igény az ágostoni gondolatokra a mindennapi ember részéről. A távolinak tűnő, elvont filozófiai fogalmakat ugyanis pont az olyan mindenki számára fontos és átélhető témák hozhatják közelebb, mint a szeretet – hiszen Isten maga a szeretet, amely megteremti a távolságok közötti hidakat.


Képek: Barna Bálint; Wikipedia