Különös nap volt a keddi a dunamelléki püspöki hivatal dolgozói számára, hiszen egy bájos gyermekcsoport fogadása szakította meg a mindennapi rutint. A csákvári református óvoda Mackó csoportja ebédidőben érkezett, hogy megöleljen valamennyi ott dolgozót.

Ám mielőtt az öleléseket kioszthatták volna, énekeltek, mondókáztak, és kórusban skandálták: ó, ció, formáció, reformáció! A csatakiáltáson felbuzdulva aztán megrohamozták a hivatal vezetőit és munkatársait.

Az óvodások az elmúlt egy hónapban ellátogattak a csákvári testvérintézmények munkatársaihoz, de jártak Székesfehérváron és a fővárosban is. Megmozdulásuknak az emlékezésen túl a kapcsolatteremtés is célja – számolt be az ovisok egyik kísérője, Gere Gábor református lelkész.
„Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet a reformációnak ezt a szép jubileumát közel vinni a gyerekekhez – mi az, amit ők adhatnak és kaphatnak ezáltal. Végül arra jutottunk, hogy szép gesztus lenne, ha az ötszázadik emlékévben megölelnénk ötszáz embert. Csákváron meglátogattuk a katolikus és evangélikus gyülekezeteket is, és a saját gyülekezetünkben is volt egy vasárnap, amikor megöleltük a református közösség tagjait. Minden vendég, aki nálunk járt az óvodában, szintén kapott ölelést.”

Az akcióban részt vevő felnőtteket megérintette a gyerekek szeretete – mondta a lelkipásztor. „Sokan, akik a reformáció lényegét keresik, lehet, hogy éppen ezeknek a kicsi gyerekeknek a szeretetteljes ölelésében találják meg azt. Rajtuk keresztül közelebb kerülünk a másik emberhez – az egyháznak végtére is ez az elsődleges feladata.”

Gere Gábor hozzátette: „A gyerekek eleinte félénkebbek, tartózkodóbbak voltak, mostanára viszont teljesen természetesen kifejezik a szeretetüket azok iránt, akiket megölelnek. Ezek szerint lehet tanulni ezt, ahogy a gyerekek példája is mutatja.”

Akik vállalkoztak az ölelésre, emléklapot kaptak, és azt is megtudhatták, hányadikként szerepeltek a sorban. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke kapta a 404. ölelést.
Az egyházvezető kérdésünkre azt mondta: „A gyermekölelés mindig érdekes dimenziót nyit meg az ember számára: a saját gyermekkorát, amely a bizalomnak a világa. Az pedig, hogy ezek a gyerekek ezt összekapcsolták az ötszázadik évfordulóval, azt juttatja eszembe, hogy jobb lenne a világ, ha az elmúlt ötszáz évben minden esztendőre jutott volna egy-egy ilyen ölelés.”



Képek: Füle Tamás