1517, Wittenberg, Zwingli, október 31., Genf, Melanchthon, Zürich, Bullinger, Erfurt, 1536, Strasbourg, Bölcs Frigyes, Institutio, Wartburg, Vizsoly, Sztárai, Debrecen, bibliafordítás, Huszár Gál, Mohács, 1590, Szegedi Kis, Károli, zsoltárok, solák, káté…

Ez a felsorolás töredéke annak, ami a reformációról eszünkbe juthat. Nevek, városok, események, évszámok, hitvallások, adatok, amiket tanultunk vagy tanítunk, vagy időnként felelevenítünk. Legalább évente egyszer, ilyenkor, reformáció idején. Nekünk, protestánsoknak, fontosak ezek, és szeretnénk továbbadni a következő generációnak is. Ezért tervezünk évről évre reformációhoz kapcsolódva elcsendesedést a Baár–Madas Református Általános Iskolában. A korábbi években megszokott családos alkalmunkat idén újra kellett gondolni, mert a közösség megélése mellett fontos volt a biztonság megőrzése is. Amikor minden átalakul, akkor ideje van a lelki formálódásnak is, éppen ezért nem az adatokra fókuszáltunk, hanem arra a lelki tartalomra, ami a reformátorokat elindította.

A Luther-rózsa közepén, Kálvin jelmondatában is benne van a szív. Mindkét reformátort szíve megújulása vezette a külső változáshoz, az új élethez. Az ő újjászületésük volt eszköze az egyház megújulásának, azaz újraélesztésének. Újraélesztés, azaz élő volt, haldoklott, és új életet kellett bele lehelni. Újraindítani a vérkeringést, a megállt szívet újra dobbanásra ösztönözni.

Tornaterem, egymástól távol ülő osztályok, távolságtartás, maszkok, fehér felsők, egy pólóra nyomtatott szív, inspiráló megnyitó gondolatok. Elkezdődik az újraélesztés. Felcsendül egy diák hangján, végül az egész iskola együtt énekli: Új szívet adj, Uram, énnekem… Ez a nap éneke. Az első szívdobbanás, amelyre a szokott napkezdő imádságunk válaszol: Szívből könyörgök néked… (RÉ 487/2). Végül minden osztály egy-egy szívet formál magából. Fehér szívet, tiszta szívet, éledő szívet. Ezzel indulnak az újraélesztés további állomásaira együtt, lelkesen.

Zsoltárral, dicséretekkel, kánonnal, lelki énekekkel éled a hang, a szív, a hangszeres kíséretet a gyerekek örömmel vállalják. A reformáció éneklést, egyházzenét újraélesztő erejéről szól ez a dobbanás. Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram…

Újraélesztjük az ismereteket is, megújulva, reformálva, használva a legújabb eszközöket. A csapatok lelkesen felelnek a már jól ismert Kahoot-kvízben a szívvel kapcsolatos kérdésekre, legyen az az irodalom, a magyar nyelv vagy a természettudomány területéről való. A játék során megtudhatják, melyik állatnak a legkisebb a szíve, és a szívükbe írhatják azt is: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. Vagy éppen rácsodálkozhatnak arra, hogy az első szívátültetés alig több mint 50 éve történt, a reformáció 450. évfordulóján.

Nemcsak a lélek, hanem a test táplálása is a szív körül forog ezen a délelőttön. A tízórai szünetben Luthert idézve esszük együtt az almát, és természetesen szív alakú mézespuszedlivel is erősítjük az üzenetet. Az újraélesztés nemcsak a testre, hanem a gondolkodásra is vonatkozik, ezért a szünetben kikapcsolódásként tangramból szívformákat is létrehozhatnak, főleg azok, akiknek a matematikai-logikai gondolkodásért dobban igazán a szívük.

Az életért küzdeni kell. Az újraélesztés kemény küzdelem élet és halál között. Ezt jelképezi az a számháború, amelyet a diákok a rossz idő miatt az iskola falain belül játszanak, de most kivételesen nem pusztán számokkal. Most egy név – egy évszám a leolvasandó az ellenfél fején lévő tábláról, vezetéknév – születés, keresztnév – halál. A reformáció első évszázadának legjelentősebb képviselői szerepelnek a kék és a piros csapat feliratai között is. Így a küzdelemben nevek vésődnek a fejekbe és a szívekbe is. Közben a testben is pezsdül a keringés a szaladgálástól, egyre szaporábban ver a szív.

Ebben a felpezsdült, újraéledt állapotban érkezik meg egy-egy csapat csendes dobbanásra. A tükrös terembe lépve szívdobogás hangja hallatszik a hangfalakon. A földre helyezett párnákon lehet elcsendesedni, figyelni a dobbanásokat, és közben kitárni a szívünket Isten felé. Semmi más nem hallatszik, csak a szívdobogás, és néhány gondolat, kérdés. „…ott lesz a te szíved is.” (Máté evangéliuma 6. rész, 28. vers) Hol vannak a kincseid? Miért, kiért dobog a szíved? Mi nyomja a szívedet? Öntsd ki a szíved Isten előtt! És megszületnek az imádságok, csendes dobbanásokban. De nem állunk meg itt, legyen közös dobbanás is, az egyénileg megfogalmazott, post-itre írt imádságokat már közös imaként olvassuk fel. Újraéledt a szívünk…

Az állomásokat összepakolva az egyik hatodikos diák megjegyzi, minden napnak ilyennek kellene lenni, egy nagyobb kamaszfiú pedig felsóhajt: Ez jólesett.

Újraéledtünk.

Reménység szerint az újraélesztettek között lesznek mindig olyanok, akik ennek az örömével fognak másokat is újraéleszteni – és így éled újra sok élet reménységre. Így éled újra az egyház is Krisztusban dobbanó szívvel.

A szerző a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium hittan–német szakos tanára.