„A templomi élet rendje: a keresztút. Aki belép, kevesebbet ennél nem tehet, mert akkor be sem lépett. Bent van ugyan, de kívül rekedt."
Visky András
Otthonná alakul
Az utolsó simításokat végzik az átadás előtt álló Ráday utcai kollégium, teológiai kar és püspöki székház épületében. Az egyházkerület elnöksége bejárta a megújult épületegyüttest, amelynek egy részében a hitéleti szakokon tanuló egyetemisták végezték éppen a takarítást.
Friss illatú, bebútorozott kollégiumi és tanszéki szobák, csillogó ablaküvegek, a tantermekben pedánsan sorakozó székek, és főleg: sok fény és nyitottabb terek várják az egyetemistákat a budapesti református teológia és a hozzá csatlakozó Ráday Felsőoktatási Diákotthon korszerű épületében. A tragikus 2019. januári tűzesetet követően újjáépített kollégiumi szárnyban már a múlt héten befejeződött a takarítás, a hét elején a teológiai szárnyat takarították szorgos kezek.
Szokás, hogy tanévnyitás előtt az egyetemi hallgatók diákmunkát vállalva saját maguk hozzák rendbe azt a környezetet, ahol élni, tanulni fognak. Alapos munkát végeztek most is: a felsőbb szintektől az alsóbbak felé haladva előbb a kollégiumi szobákat és a közösségi tereket takarították ki, majd a tantermekben és a tanszéki szobákban ragadtak ablaktörlőt, porszívót, felmosórongyot.
Hat lány egy hetet dolgozott az épületben, a legtöbben negyedévesek, de csatlakozott hozzájuk egy gimnazista is – számolt be ott jártunkkor Turbucz Anna hittan–történelem szakos hallgató, a csapat verbuválója.
„A lányok precízek a suliban is, de egyébként is jó lehetőség, hogy mi takaríthatjuk ki azokat a tereket, amelyeket hamarosan birtokba veszünk. A díjazás csak egy plusz.” Anna elárulta: ő most költözik be először a Ráday kollégiumba, hiszen a régi épület éppen akkor égett le, mielőtt birtokba vehette volna a szobáját. Az ötödik emeleti panorámás tetőterasszal, társalgóval kiegészült épület szerinte jó lehetőség évfolyamvacsorák vagy más közösségépítő összejövetelek megtartására. „Végre együtt leszünk, hiszen ebben az átmeneti időszakban szétszórtan éltünk, nem is volt kötelező kollégistának lenni. A lányokon láttam, hogy a kollégiumi közösség hiányzott nekik.
„Emlékszem még a régi Rádayra, és az nagyon más volt. Ez az új épület sokkal tágasabb, világosabb, aminek nagyon örülünk” – ezt már Tokodi-Lengyel Anna negyedéves teológushallgató mondta. „Ebben az egységes, modern épületegyüttesben úgy érzem magam, mintha bármelyik másik egyetem korszerű épületében lennék, ez még szokatlan, de nagyon jó érzés. Ahogy takarítjuk, kicsit olyan, mintha lelkileg már birtokba vennénk – tényleg mintha a sajátunkat takarítanánk. Amikor megláttuk a gyönyörű tetőteraszt, az megmozgatta a képzelőerőnket. Eddig szűkös terünk volt, és a pandémia miatt azt sem használhattuk, mert nem lehettek közösségi alkalmaink. Egy amúgy is szétzilált közösségnek, ami egy csomó traumát, krízist, halmozódó nehézségeket élt át, van egy otthona most már, és nem azzal kell töltenünk az időnket, hogy kitaláljuk, hol jöhetünk össze.”
Korábban nagy erőfeszítést igényelt az is, hogy kollégistaként nekiálljon főzni, ha előtte a szűkös konyhában mindent odébb kellett, hogy pakoljon és meg kellett várja, amíg az előző befejezi a főztjét – idézte fel. „Most gyönyörű, tágas konyhák vannak, hívogató terek. El tudom képzelni, hogy a teológusok többet fognak főzni magukra, és ha otthonuknak érzik ezt a helyet, talán jobban meg is becsülik, igényesebbek lesznek rá. Ráadásul le tud jönni tíz-húsz ember oda közösen étkezni, aminek hihetetlenül jó közösségformáló ereje van.”
A Köztelek utcai épületszárny tetőterét is újjáalakították, itt kapott helyet többek között a Török Pál Kari Könyvtár, a spirituálisok és a Hallgatói Önkormányzat szobája, egy zeneterem és egy új kápolna is. „Volt régen is imaterem a díszterem mellett, viszont azt néha túlzsúfolták székekkel, egyebekkel, így nem mindig volt alkalmas arra, hogy bemenjünk oda elcsendesedni. Abban volt egy fakereszt, és most, amikor megláttam az új, tágasabb, világosabb kápolnát gyönyörű üvegkereszttel, azt éreztem, hogy ez a nyugodt, békés tér ránk vár, akár egyéni csendességre, akár imaközösségekre, akár a déli áhítatokra oda betérhetünk. A tereknek van jelentése és jelentősége, ami ebben is szépen kifejeződik.”
„Kaptunk egy hatalmas ajándékot onnan felülről, meg azoktól, akiknek megvolt ez a jóindulata, és ennek az ajándéknak a lényege itt a fény, az, hogy legyen világosság” – mondta érdeklődésünkre Balog Zoltán dunamelléki püspök, aki az egyetemistákkal is váltott néhány szót. Elmondta: az épület világos terei akadálytalanná teszik a belső, lelki világosság megtalálását, hogy akik itt élnek, tanulnak, dolgoznak, maguk is a világ világosságai lehessenek.
Képek: Füle Tamás
