A budapesti agglomerációhoz tartozó település mértani középpontjában, két teleknyi területen épült fel a monorierdei református templom, gyülekezeti ház és parókia. A templomépítés vágya közel százéves a településen, az egykori szórványgyülekezetet Gulyás László monor-nagytemplomi, majd Fekete János és Vladár István monor-kistemplomi lelkipásztorok gondozták. A gyülekezetszervező szolgálatot Lénárt Tibor látta el 2011-től, akit 2019. június 2-án iktattak be a Monorierdei Református Missziói Egyházközség vezetőjeként.

 A hat évvel ezelőtt még tíz-húsz főt számláló közösség most 150 férőhelyes templomban várta a megnövekedett gyülekezet tagjait és a meghívott vendégeket. A 407 négyzetméteres épületegyüttes kerületi, állami, egyházmegyei támogatásból, jótékonysági koncertek bevételéből és magánszemélyek adományából épült fel.

Az ünnep, mint szabadság
Bogárdi Szabó István püspök igehirdetésében az ünneplés lényegéről és a megerősödött hitről beszélt a Mózes ötödik könyve 16, 9-12, és a Márk evangéliuma 4, 30-34 szakaszok alapján.
Jézus a magvető példázata után a mustármagról beszél, megérteti velünk Isten országának titkát egy hétköznapi történeten keresztül. Minden vetőmag közül a mustármag a legkisebb, amikor megnő, nagyobb lesz minden veteménynél, árnyékában még az ég madarai is fészket raknak. Ahogyan a hit Isten szerint megerősödik, ugyanolyan természetes, hogy a zsidó nép elfoglalja az Ígéret Földjét.

„Minden szabadság az ünneptartással kezdődik, és nem a szabadnapban merül ki csupán. A régiek története szerint a szabadság Isten magasztalását, imádását jelenti ünneplés formájában. Mózes által Isten elrendeli a teljes ünneplést, amely minden korosztályra és élethelyzetre vonatkozik. A rabszolgaság lényege, hogy nincs pihenés, megállás, ünneplés, csak robotolás, ma nem ünneplünk, hanem »újratöltődünk«, hogy aztán ismét hajthassuk a mindennapi mókuskerekeket.”

„Jó itt fészket raknunk”
„Az ünnep azonban arra való, hogy fölemeljük szívünket Istenhez, hálával kifejezzük: mindent tőle kaptunk, a házunkat, gyerekeinket, templomainkat, közösségeinket és magát az ünnep napját. Az ekkor átélt szabadság által a »mustármagnyi« hit megerősödik, a gyülekezetek lélekben megtisztulnak, megerősödnek. Monorierdőn Isten háza kegyelemből, »magától«, azaz Isten gondviselésének és az emberi fáradozásnak eredményeként épült fel. A gyülekezet »nagy fa«, amely »fészket ad az ég madarainak«, otthont az ide betévedő istenkeresőnek.”

Az „ég madarai”, bár szép képnek tűnik, valójában arra hívja fel a figyelmet, hogy bárki megfordulhat a közösségben, a kifejezés a próféták nyelvezetében a pogányokat jelentette. „Érkezhet valaki bántó szándékkal is, aki »belefészkel a mustármagból kinőtt fa ágai közé«. Kegyelemből lehetünk Isten országának polgárjai, kérnünk kell Isten Lelkét, hogy adjon bölcsességet a lelkek megvizsgálásához. A templom az ünneplés, a tiszta lelkiség szent helye kell, hogy legyen, amely a szabadító, a szolgaságból kihozó, szabadságot adó Istenre hívja fel a figyelmet. Jó itt »fészket raknunk«, kívánom, hogy a beiktatott lelkész vigasztalja a szomorkodókat, örüljön az örülőknek, vezesse hitre a keresőket, tanítsa a gyülekezeti tagokat az Isten szerinti ünneplésre.”

Az igehirdetés után Takaró András délpesti esperes beiktatta Lénárt Tibort, majd a palástos lelkészek áldásmondásai következtek.

„Ünnepeljük a kegyelmet, az alkotó embert”
Az istentisztelet a köszöntésekkel folytatódott.  Szente Béla polgármester elmondta, régi álom vált valóra Monorierdőn. „2015-ben alig vártuk, hogy elkezdődjön az építkezés, az idő múlásával szinte önmagától nőtt ki az épület a földből. A templom minden település legfontosabb intézményei között kell, hogy legyen, a református templomra is így tekintünk. Az épületnek, a benne élő gyülekezetnek és a kultúránknak egy a sorsa, ez nagyon fontos hármas egység.
Ünnepeljük a kegyelmet, az alkotó embert, a gyülekezet összefogását, mindenkit, aki hozzájárult a testi-lelki építkezéshez. Mindannyian szolgák vagyunk, tiszteljük, akit és akiknek szolgálunk, tegyük ezt alázattal. Ahol erős és őszinte a hit, ott az összetartás is biztos alapokon nyugszik. Álljon ez a templom évszázadokon keresztül menedékként a jelen és az elkövetkező nemzedékek számára.”

A szárnyalás helye és eszköze
A plántáló gyülekezet nevében Vladár István monor-kistemplomi lelkész is köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. „2001-ben, amikor Monorierdőre kerültünk, csak annyit tudtam mondani az akkor még a napközi otthonban összegyűlt közösségnek, hogy ott leszek a templomépítés folyamatában, de azt láttam, a gyülekezeti tagok sokszor megelőztek ebben. Idős asszonyok, bácsik lelkesebbek és energikusabbak voltak nálam.
A templomépítés azonban sokszor ahhoz hasonlít, amikor csak álmodjuk, hogy futunk, komoly küzdelmeink voltak, de Isten mindig küldött segítséget. Fekete János és Lénárt Tibor ilyen szolgáló volt mellettem, az Úr végül megsokasította a támogatókat. A templom nem cél, hanem a szárnyalás, Isten Igéjének helye és eszköze, kívánom, hogy Pál apostollal együtt tudjuk majd mondani: nem hiába futottuk meg pályánkat, hanem megéltük az Úr csodáit és kegyelmét.”

„Hazaérkeztünk”
Lénárt Tibort Pogácsás Tibor államtitkár, dr. Tanító Péter csallóközaranyosi lelkipásztor és Móré András gondnok is köszöntötte. Az istentisztelet végén a beiktatott lelkész válaszolt a köszöntésekre.

„Tízévnyi gyógyszergyári munka után, harmincötéves koromban kaptam Isten hívását a lelkészi szolgálatra, 2015-től vagyok felszentelt lelkész. Végig éreztem Isten áldását és erejét szolgálatom alatt, kicsiny közösségünk lassan egyházközséggé formálódott az Úr Lelkének csodálatos munkája által. Kiváltságosok vagyunk, hiszen közel százévnyi vágyódás után hálával visszhangozhatjuk: hazaérkeztünk. Kívánom, hogy minden monorierdei megtapasztalja, mit jelent Isten házában otthonra lelni. Az építők részt vettek az Úr nagy történetében, ehhez nincs fogható érzés, de csak Istent illet meg minden dicsőség, áldott legyen az Ő neve!”

Képek: Somogyi Csaba